Egyszer én voltam Lenin. Általános iskolában történt, november 7-i ünnepségen az Apolló moziban, és az volt a dolgom, hogy amikor felment a függöny, egy íróasztal mögött ülve, a jellegzetes sapka alatt, ikonikus bajusz-kecskeszakáll kombóval a fejemen legyek gondterhelt, mert nem kaptam híreket az Auróra cirkálóról. Én ezt úgy oldottam meg hogy hatalmasakat sóhajtoztam, látványosan csóváltam a fejemet és az asztalon egy papírhalomban turkáltam idegesen, mintha elgórtam volna a mobil-szikratávírómat.
Színészként soha többé nem álltam színpadodon, de iskolai színielőadást azért jópárat láttam vagy inkább szenvedtem végig a Karamazov testvérektől a Szentivánéji álmon át a Tótékig. Mert azért lássuk be, egy ilyen gimis színdarab ritkán jó, és még ha mai fejjel jóval toleránsabb is vagyok, a 16-18 éves kortársakat elvarázsolni abból a büdzséből, ami az ilyen úri huncutságokra jut, nem nagyon lehet.
Persze, ha a darabod címe az, hogy Alien, az más.
Egy New Jersey állambeli gimnázium színjátszóköre egy rém lelkes tanár vezetésével úgy gondolta, hogy ha már klasszikusokat kell elővenni, akkor hagyják a Cseresznyéskertet a szakemberekre, és inkább Dan O'Bannon és Ronald Shusett 1975-re összerakott, majd 1979-ben Ridley Scott keze alatt filmre vitt sci-fi-horrorját viszik színre. Az itthon Nyolcadik utas a halál címen ismert Alienre az iskola (ami nem mellesleg a körzet egyik legszerényebb büdzséjéből dolgozik) nem igazán tudott pénzt adni, így a tanár és a diákok a darab 15 díszletét, a Nostromo űrhajó belső tereit, négy komplett űrruhát és két Alient saját maguk házibarkácsolták össze abból, ami otthon volt, meg amit turkálókban, bolhapiacokon és lomtalanítások során összeszedtek.
Ez azért érdekes, mert a képek alapján ugyan látszik a funkcionalitás, de ettől még a gagyitól nagyon messze vagyunk, én például simán odatenném a Shrek a Musical mellé. Az űrruhákat költözéskor használt ponyvából szabták, a konzolok gombjai lefestett üdítőskupakok voltak, a hajó Anya nevű központi számítógépét tároló szűk terem falait tojástartókkal dekorálták, és így tovább. A társulatot vezető tanár rendszeresen járta a környék lomtalanításait, porszívókat, csöveket, kihajigált konditermi felszerelést gyűjtött be, melyekből például a film utolsó jelenetsorának díszletei is készültek.
Az előkészületek több hónapon át zajlottak, a végeredményhez persze kellett az iskola színháztermének profi megvilágítása is, de tessék megnézni a képeket és videókat, a hatás lenyűgöző volt. Nem ez volt az első formabontó darabjuk, tavaly a George A. Romero-féle Az élőhalottak éjszakája volt műsoron, de a zombik iránti érdeklődés megcsappant az utóbbi években, így alig volt nézője az előadásnak. Bezzeg most: totál telt ház előtt adták elő a darabot, a közönség soraiban meg igencsak többségben lehettek a szülők, akiknek azért egy 1979-es horror csak többet mond, mind egy 2002-ben született gyereknek. Óriási sikerük volt.
Amikor felment a függöny, a közönség levegő után kapkodott, amikor pedig megjelent az Alien, rendesen üvöltöttek.
A North Bergen Gimnáziumban eddig kétszer adták elő a darabot, március 19-én és 22-én. A történet nagyjából a mozifilmét követi, sőt, pár extra jelenetet is beleírtak, hogy legyen idő átszerelni a színeket. Az egyik ilyenben az idegen lény a széksorok között kószált, a frászt hozva a nézőkre. Nem maradt ki egy ikonukus jelenet sem, Kane arcára rátapadt azt arctámadó, a melléből kijött a kis xenomorph, és így tovább. Egyedül macskájuk nem volt, de ezt asszem meg lehet érteni.
A sajtó egy reddit-posztnak egy Twitter-üzenetnek köszönhetően kapta fel őket, pillanatok alatt felkerültek az AV Club és a Verge címoldalára is, de például felfigyelt rájuk Adam Savage, az Állítólag... egyik műsorvezetője is. Joggal.
A folytatás? Jövőre akár az Aliens is szóba jöhet
- nyilatkozta a projekt művészeti vezetője, Steven Defendini. (via)