Mint ahogy mi is írtuk, a budapesti Ludwig Múzeumban mindenki meglepetésére Orbán Viktor miniszterelnök fiatalkori portréja jelent meg a falon. 

Az installációban a Ludwig Múzeum terében elmúlt pillanatokat lehet jelölni egyszerű rovátkákkal a falon elhelyezett papíron. Pontosabban 1 millió 890 ezer 803 pillanatot. Ez megfelel három teljes emberéletnek, ha egy pillanatot egy órának tekintünk. De milyen hosszú egy pillanat? Ez legalább annyira szubjektív és előre meg nem határozható, mint azok a gondolatok, amelyeket a közös nyomhagyással létrehozott végső kép ébreszt majd a befogadókban. A majdnem kétmillió pillanat egyetlen képet rejt, amely csak egy közös alkotás és/vagy hibázás eredményeképpen válik láthatóvá. Egy biztos: az így létrejövő mű a látogatók aktivitásának direkt lenyomata lesz

– ez Brückner János Itt és Most című interaktív installációnak hivatalos leírása.

A mű a Ludwig 30 című születésnapi programsorozat része volt, ami vasárnap ért véget, és a 444 információi szerint a múzeum igazgatója, Fabényi Julia másnap reggelre berendelte Bencze Pétert, Brückner János galériását. Állításuk szerint azért nem a művésznek szóltak, mert úgy tudták, nincs itthon. Brückner János korábban valóban Berlinben volt, így nem tudta a helyszínen figyelemmel kísérni, hogyan veszik birtokba a látogatók az üres falat, ezért is volt fontos számára, hogy láthassa egyben a művet. Hétfőn azonban hiába jelent meg egy fotóssal, azt már nem találta meg eredeti állapotában, hanem össze volt tekerve, pedig a szerződésben szerepelt, hogy a kiállítás után a múzeummal közösen távolítják el az installációt. Ráadásul a két óra, ami ennek része volt, nem is Brückner tulajdona, korábbi alkotásaiból származnak, és azóta magángyűjteménybe kerültek, ezért kölcsönszerződést kellett kötni rájuk. 

Apropó szerződés, mint kiderült azért is hívták be, mert szerették volna velük aláíratni a szerződéskiegészítést, amiben többek között arról volt szó, hogy ha adatvédelmi, illetve személyiségi jogok megsértése miatt bárki is kártérítési igénnyel lépne fel, azért az alkotónak kell felelnie. Az, hogy a kiállítás alatt felvételek készülnek az installációról és a látogatókról (természetesen úgy, hogy ne legyenek azonosíthatóak) persze nem érhette a múzeumot  meglepetésként, hiszen ezt még az elején tisztázták. Brücknerék nem is voltak hajlandóak a helyszínen aláírni a kiegészítést, mert szerették volna egy ügyvédnek is megmutatni a dokumentumot. A múzeum kijelentette, rendben, de amíg nem írja alá a papírt, addig Brückner János nem kapja vissza az installációt. Szerencsére azóta rendeződni látszik az ügy, kifogásolt pontot kedd reggelre kivették a kiegészítésből, így Brückner hamarosan szignózza a szerződést, és a műve is visszakerül hozzá. 

Az pedig már csak hab a tortán, hogy a hétfői megbeszélésen az igazgatónő kifejtette, az Itt és Most nem egy jó alkotás, és szerinte semmi keresnivalója nem volt a Ludwigban,

tekintve, hogy Orbán arcképe milyen reakciókat vált ki az utca emberéből.

Az alkotón kívül egyébként senki nem tudta, hogy mi lesz a végeredmény, vagyis hogy Orbán Viktor arcképe rajzolódik ki, Fabényi Julia valószínűleg azt gondolta, hogy Peter Ludwig portréja jelenik majd meg a falon. Brückner János egyébként nem politikai állásfoglalásnak szánta a művet, de tény, hogy egy művésznek feladata reflektálni az őt körülvevő világra.