Közösen újjá fogjuk építeni ezt a székesegyházat, mivel vitán felül Franciaország küldetéséhez tartozik, és az elkövetkező években ezen fogunk dolgozni. Ezt várják el tőlünk a franciák, és ezt érdemli a történelmünk

- jelentette ki még április 15-én este a megrendült Emmanuel Macron elnök a füstölgő Notre-Dame előtt állva.  A székesegyház tetején még izzottak a tetőszerkezet maradványai, amikor az épület jövőjével kapcsolatos legfontosabb kérdés máris eldőlt: újjá kell építeni. Ez valójában nem is lehetett igazán kérdés egy percre sem: a Notre-Dame évszázadok óta Franciaország szimbóluma, Európa egyszerűen elképzelhetetlen nélküle. Nem véletlenül kezdtek azonnal ömleni az adományok a világ leggazdagabb embereitől. Már az első napon eurószázmilliók gyűltek össze, és Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke az unió tagállamait is felszólította, hogy vállaljanak szolidaritást Franciaországgal, és segítsék a munkát.

A gdański születésű Tusk is utalt rá, hogy sokkal súlyosabb történelmi katasztrófákat is jóvá lehet tenni, ha megvan rá a szándék, a lengyel és a német városok háborús pusztítása nagyságrendekkel nagyobb károkat okozott a párizsi tűznél. De vannak frissebb példák is: a yorki székesegyház Észak-Angliában 1984-ben égett le, a katedrálist - ami a Notre-Dame-hoz nagyon hasonló károkat szenvedett el - négy év alatt állították helyre 2,25 millió font költségen. A windsori kastélyban 1992-ben tört ki pusztító tűzvész, ami körülbelül száz gazdagon díszített szobán söpört végig, a helyreállítás 1997-ig tartott. Elrettentő példa lehet viszont a világ egyik leghíresebb art deco épületének a sorsa. A glasgow-i Művészeti Főiskola Charles Rennie Mackintosh által tervezett, ikonikus épülete 2014-ben súlyos tűzkárt szenvedett. Megkezdték a felújítását, de 2018-ban a munkálatok közben ismét kiégett - még jobban, mint először, és most már tényleg nem tudni, mi lesz vele.

De hogyan?

Látva az órákon át tomboló tűzvész túlzás nélkül apokaliptikus képeit, a sokkoló videót, ahogy a lángoló huszártorony lehanyatlik az izzó roncsok közé, érthető, ha sokan úgy érezték, a székesegyház a szemünk láttára pusztul el. Ilyenkor mindig erős kifejezések szerepelnek a szalagcímekben, mert maguk az érzelmek is erősek: "Pokoli tűzvész pusztította el Párizs székesegyházát" - harsogta az éjszaka egy pontján a Daily Mail; "A világ a párizsi székesegyház pusztulását gyászolja" - mondta az NBC és így tovább. Szerencsére a helyzet azért nem ilyen tragikus:

A tűzvész közben az épületről mindvégig csak külső képeket lehetett látni, amik a tetőszerkezetet felemésztő hatalmas lángokat és a Párizs belvárosát elborító füsttengert mutatták. Az épület szerkezetét ismerve azonban az igazi kérdés az volt: kibírják-e a kőből épült gótikus keresztboltozatok a rettenetes hőt és a nyomást, vagy beszakadnak. Ha ugyanis a boltozatok kiállják a próbát, az épület belseje sem sérülhet - ebben az esetben egy tetőtűzzel van dolgunk, ami végső soron korlátozott mértékű kárt jelent. Ha a boltozatok beomlanak, akkor maguk alá temetik a belső térben található műalkotásokat, és a templomból igazából csak a falak és a karakteres nyugati toronypár marad meg. Az világos volt, hogy a tető elolthatatlan és menthetetlen, a tornyokat viszont a tűzoltók - bár az egyikre áthúzódtak a lángok - megmentették.

Egy rövid kitérő. Donald Trump elnök tette fel egy tweetben még a katasztrófa kellős közepén a sokakat foglalkoztató kérdést: miért nem oltják a tüzet repülőről? Látszólag logikus ötlet, ezt szokták tenni erdőtüzek esetén is, és a francia tűzoltók nagyon gyámoltalannak tűntek a hatalmas tüzet locsolgató fecskendőikkel. A francia Sécurité Civil ugyancsak Twitteren adta meg a választ az elnöknek. A Notre-Dame nem egy égő erdő, amire ráöntünk több tízezer liter vizet és elalszik. A víz súlya összeroppantotta volna a boltozatokat, előidézve azt a hatást, amit leginkább el akartak kerülni.

A francia tűzoltók ennél sokkal kevésbé látványos, de sokkal nagyobb bátorságot követelő megoldást választottak: bementek a templomba, és belülről is oltották a tüzet, locsolták a köveket. Mindezt abban a tudatban tették, hogy a hatalmas kőhegy bármikor rájuk rogyhat. Laurent Nuñez belügyminiszter szerint "ha ezt nem teszik meg, a szerkezet kétségtelenül összeomlott volna". És miközben bent dolgoztak, ki is tudták menteni a legértékesebb műtárgyakat.

Éjfél után kezdtek érkezni az első, még nagyon füstös, kormos képek a belsőről, és az első biztató információ is ekkor jött. Anne Hidalgo párizsi főpolgármester bement a templomba, aminek még bőven égett a teteje, és utána az újságíróknak azt mondta:

A helyzet nem annyira szörnyű, mint amitől féltem.

Az első fotók alapján a legmerészebb remények, hogy a belső teljesen épen maradhatott, túlzottnak bizonyultak, mert a boltozaton tátongott egy hatalmas lyuk, viszont összességében a szerkezet állva maradt, ami azt jelenti, hogy a belső tér jórészt átvészelte a katasztrófát.

Ami odaveszett és ami megmaradt

Nagyon korai még pontos listát felvenni a károkról, de a helyreállíthatóság szempontjából mégiscsak ez a legfontosabb kérdés. Érdemes tudni, hogy ilyenkor mindig két nagy csoportra oszthatók a veszteségek: vannak másolatként különösebb gond nélkül újra elkészíthető vagy darabokból rekonstruálható elemek és van olyasmi, ami ha elpusztult, soha nem pótolható, a megsemmisülése végleges. Minél egyedibb egy műtárgy - vagy minél inkább az eredetiségében rejlik az eszmei értéke - annál kevésbé pótolható. A szent ereklyék és a festmények alapvetően pótolhatatlanok, egy huszártorony viszont - bármilyen látványosan dőlt is le - különösebb gond nélkül újraalkotható, ha elég fotónk és tervrajzunk van róla. A Notre-Dame kiemelt helyzeténél fogva egy kivételesen jól dokumentált épület.

Nagyon sok múlik a következő néhány napon. A tűz 800 fokig hevült föl, ez már olyan hőterhelést jelent, ami megrepeszti a köveket, és az egész szerkezet állékonyságát veszélyezteti. Nem tudni, hogy nem dől-e be a lehűtés után a következő napokban a boltozat újabb szakasza. Remélhetőleg most lesz rá mód, hogy mielőbb kihozzanak az épületből minden műtárgyat, ami még megvan, de a nagyobb szobrok, bútordarabok nehezen mozgathatók. 

Mi az, ami elpusztult, de helyreállítható?

• A tetőszerkezet pusztulása teljesnek mondható, ami önmagában is nagy veszteség. Az óriási faszerkezetet jelentős része még a székesegyház építése idejéből, a 13. századból származott. 1300 tölgyfagerenda alkotta a tetőszerkezetet, vagyis körülbelül 21 hektárnyi erdőt kellett annak idején kivágni a megépítéséhez. Nem véletlenül volt a beceneve is forêt, vagyis erdő, mert szinte elvarázsolt erdőt alkotott a templom tetején. A szerkezetet 210 tonna súlyú ólómlemez fedés borította. A szerkezet valóságos lexikona volt a középkori ácsok technológiai tudásának, viszont az évszázados, kiszáradt fák óriási tűzbiztonsági kockázatot jelentettek. Valószínű, hogy ma Franciaországban már egyáltalán nincs az eredetivel egyenértékű faanyag - vagy természetvédelmi okokból nem lehet kivágni -, ezért felvetődik, hogy egy teljesen új, kortárs tetőszerkezettel pótolják a leégettet.
• A huszártorony ugyancsak fából készült ólomborítással, de szerencsére nem volt eredeti. 1858-59-ben készítette Viollet-le-Duc, a híres építész, aki a székesegyház középkori megjelenését helyreállította. Ő tudatosan alkalmazott egy olyan technológiát, ami már akkor is elavultnak számított - a huszártornyok a 19. században jellemzően öntöttvasból készültek - hogy tisztelegjen az eredeti építők előtt. A sérült középkori huszártornyot valószínűleg a 19. század elején távolították el. Mivel Viollet-le-Duc eredeti tervrajzai megvannak, és sok fénykép is rendelkezésre áll, a huszártorony helyreállítható.

Mi az, ami megvan?

• A tetőt 16 rézszobor díszítette, 12 apostol és 4 evangelista ábrázolása 1860-ból. Tamás apostol szobra Viollet-le-Duc arcvonásait viseli. Meglepő, de ezek a szobrok megvannak. Április 12-én emelték le őket a tetőről, a kezdődő rekonstrukció első lépéseként, vagyis alig négy nappal a tűz előtt, amiben minden bizonnyal megolvadtak volna. Egy raktárban várják a restaurátorokat.
• Szent ereklyék. A Notre-Dame-ban őriztek többet a kereszténység legszentebb ereklyéi közül, így Krisztus töviskoronájának egy darabját egy Napóleon által készíttetett arany és üveg ereklyetartóban. A jelentős ereklyék közé tartozik még Szent Lajos király 13. századi tunikája, egy darab az Igazi Keresztből és egy darab a szögből, amivel Krisztust a keresztfára felszögezték. Az ereklyéket és az oltáriszentséget Jean-Marc Fournier, a párizsi tűzoltóság káplánja mentette ki a templomból. "Fournier atya igazi hős, a székesegyházba a tűzoltókkal együtt belépve a félelem legkisebb jele nélkül egyenesen az ereklyékhez ment, és gondoskodott a megmentésükről" - nyilatkozták a katasztrófavédelmisek. A legfontosabb műtárgyakat egyébként élőláncban adogatták ki a templomból. Anne Hidalgo főpolgármester nyilatkozata szerint az ereklyék a Városházán vannak.
• A szentély szobrászati együttese. Az oltárt Nicolas Coustou 1723-ban készült márvány Pietà kompozíciója díszítette, két oldalán XIII. és XIV. Lajos király térdeplő szobrával, illetve hat darab bronz angyallal, akik Krisztus passiójának eszközeit tartották. Ez a látványos, színpadias barokk kompozíció nehezen lenne pótolható, de az első fotókon a szobrok látszanak, nincs bajuk.

• Szószék. Az 1868-ban épült, fából faragott, szobordíszes szószék a sérült belsőről készült képeken jól kivehető.
• Az 1730-as évekből származó, François Thierry-féle nagyorgona 8000 sípjával a leghíresebb templomi orgonák egyike a világon. Kezdetben itt arról szóltak a hírek, hogy megsérült, bár ez már az elején is furcsának tűnt, hiszen a nyugati toronypár alatt található a főbejáratnál, amit a tűz biztosan nem ért el. A legfrissebb hírek szerint az orgona érintetlen.

Mi az, ami megsérült, bizonytalan, nem tudjuk a sorsát?

• A katedrális három hatalmas rózsaablaka a főhajó és a kereszthajó két végfalán a középkori üvegművészet legjelentősebb alkotásai közé tartoznak. A történetük bonyolult, de bőven tartalmaztak eredeti részeket is a 13. századból, és a koncepciójuk összességében hitelesen őrizte az eredeti állapotot. Az üvegek sorsáról ellentmondásos hírek érkeztek, kezdetben olyan információk jelentek meg, hogy mind vagy egy részük elpusztult, mert a nagy hőtől az ólomkeretek szétrobbantak. André Finot, a katedrális szóvivője azonban ma már azt nyilatkozta a BFM TV-nek, hogy mindhárom középkori rózsaablak látszólag teljes épségben maradt. A tűz után készült külső és belső fotók ezt igazolni látszanak, a kőküllők között mindenhol látszik az üveg. A tévedés oka talán az lehetett, hogy a kereszthajó oromfalának kis rózsaablaka elpusztult, de ez 19. századi volt.
• Rendkívül látványos, gazdagon faragott diófa stallumok álltak a kórusban. Ezek a 18. században készültek, de a hátoldalukat bibliai jeleneteket ábrázoló középkori faragások díszítették. Van esély a megmaradásukra, mert halványan látszanak a tűz utáni fotókon.
• Nagyméretű barokk festmények, köztük a párizsi Aranyművesek Társasága megbízásából készült bibliai kompozíciók az 1630 és 1707 közötti időszakból, összesen 13 festmény, összefoglaló nevükön a "nagy májusok", mivel mindig május 1. alkalmából kapott a székesegyház egy újabb darabot; Jean Jouvenet Vizitáció című vászna (1716), Aquinói Szent Tamást a Bölcsesség kútfejeként ábrázoló kép Antoine Nicolas-tól (1648). Ezek teljesen pótolhatatlanok, de a legfrissebb hírek szerint a nagy festmények többsége ép, csak a füst károsította őket. A francia hatóságok bejelentették, hogy a képeket pénteken átszállítják a Louvre-ba, pontosabbat talán ekkor lehet majd megtudni arról, hogy minden megvan-e.

Most akkor mekkora a baj?

Ahogy a fenti lista is mutatja, nagy, de kisebb annál, mint amitől tegnap este tartani lehetett. Az igazán pótolhatatlan értékek többsége biztos, hogy nem veszett oda, a műtárgyak végleges veszteséglistája nem lesz riasztóan hosszú. Április 16-án délután újabb belső fotók jelentek meg, amelyek arról tanúskodnak, hogy a hajó boltozatának már említett beomlásán túl teljesen beszakadt a négyezet is, vagyis az a rész, ami fölött a huszártorony emelkedett. Egy harmadik omlás ettől nem messze, az északi kereszthajóban történt, ráadásul a hatóságok szerint az épületnek ez a része szorul leginkább szerkezeti megerősítésre. Az immár tiszta, füstmentes fotók ugyanakkor igazolják azt, amit korábban is gyanítani lehetett: a rózsaablakok, a szentély szobrai és a stallumok átvészelték a katasztrófát, a tető lehulló roncsai jórészt üres területekre, modern padokra zuhantak.

Az épület már a felújítás előtt is aggasztó műszaki állapotban volt, viszont paradox módon a felújításhoz szükséges összeg előteremtése a tűz után kevésbé lesz probléma, mint előtte.

De ennek megfelelően hosszadalmas is lesz - a világ a felújított Notre-Dame-ot nem egy-két éven belül fogja visszakapni, de végleges búcsútól azért nem kell tartani.

(Borítókép: Notre-Dame-székesegyház huszártornya tűz előtt és után. Fotó: Olivier Morin / AFP)