Kétség sem férhet hozzá, hogy a trapes, újhullámos magyar hiphop egyre több figyelmet kap, és ennek a vonalnak a legismertebb figurájává mára Krúbi vált. Pár poénnak szánt dal után nemrég azon kapta magát, hogy nagykiadós lemezszerződést kapott, bulvárlapok írnak róla, Majka kirohanást intézett ellene és a Fonogram-díja ellen, miközben pillanatok alatt elkapkodják a jegyeket a fellépéseire.
A Stenk Podcast legújabb adásában Krúbival beszélgettünk többek között arról, hogy ő az elején ezt az egészet csak viccből csinálta a haverjainak, és egyébként is a metált preferálta eleinte. Szó lesz még a Kikeltető döntős győzelméről, jó barátja, Dé:Nash váratlan rapkarrierjéről és az újhullámos magyar hiphop vagy trap mai hazai megítéléséről is. Természetesen az adás végén kicsit elmerülünk a politikában, és Krúbi reagál arra is, hogy miért sértődött meg rá az Ivan & The Parazol egy erős dalszöveg miatt.
Az itt olvasható interjúrészlet az adásból van. Az olvashatóság kedvéért kicsit megszerkesztettük.
Amikor kezdtél egyre felkapottabbá válni, elég sok kritikát kaptál a tradicionálisabb rapperektől, miszerint a zenéd csak clickbait és csak azért kaptak fel, mert sokkolsz a zenéddel. Sokan megtaláltak ilyen véleményekkel?
Eljutott hozzám ilyen vélemény, de személyesen még senki sem mondta nekem, eddig mindenki nagyon kedves volt velem. Egyébként meg azt gondolom, hogy nyugodtan fejtse csak ki mindenki a véleményét az interneten, valahol én is ezt csinálom a számaimmal. Azt egyébként értem, hogy vannak, akik a hiphopnak a szentségét nagyon komolyan veszik, és ennek a szubkultúrának az oszlopos tagjai, azoknak valamilyen szinten irritáló lehet egy ilyen jelenség, mint most az enyém, vagy annak idején mondjuk a Bëlga, akik éppen ezt parodizálják, és valamikor sikeresebbek vele, mint akik komolyan csinálják. Nekem mindegy, hogy valaki ezt hiphopnak nevezi-e, én rajongója vagyok ennek a közösségnek, de összességében csak szeretném csinálni, ami nekem jól esik. Ha a következő lemezemen csak hörögni fogok és véletlenül metálalbum lesz, akkor metálalbum lesz, és ez van.
Te egyébként érzel egy generációs szakadékot az újhullámos trapszíntér és az old school rapperek között? Létezik ellentét az oldheadek és a nu headeak között?
Biztosan létezik, elég csak az OFF Média (online rapzenei magazin - a szerk.) kommentjeit megnézni. Ez elkerülhetetlen szerintem, és nagyon kíváncsi leszek, hogy a jelenlegi 20 éves traparcok, hogy ha mondjuk 35 évesek lesznek, és lesz valami új, akkor vajon ugyanazt fogják-e csinálni, amit velük csináltak a mostani oldheadek. Egyébként felesleges ezen feszülni, mindenki csinálja azt, ami jól esik. Vannak emberek, akiknek van egy felsőbbrendű igazságérzetük, hogy ez a helyes út a hiphop, de szerintem akkor ezt máshogy kell hívni. Amúgyis mindenki trapként emlegeti, amit most csinálnak, és ha azt mondom, hogy hiphop, akkor előbb jut eszedbe a Killakikitt, mint Figura, és ha azt mondod, hogy trap, akkor meg a Figura és Lmen Prala jut eszedbe. Nem is baj, hogy előkerült jobban az a kifejezés, hogy trap, mert nem kell annyit az embereknek veszekedni ezen. A közvetlen környezetemben egyébként nem tapasztalom, hogy ennyire rá lennének feszülve.
Dé:Nash munkásságával kapcsolatban bennetek felmerült egyébként, hogy lesznek olyanok, akik őszintén elhiszik a dalait?
Szerintem vannak, akik elhiszik, de a többség azért érzékeli, hogy ennek a nagy része irónia. Valahol ez a gegnek a része. Reménykedtünk is benne, hogy az első Dé:Nash-koncerten 50%-ban kigyúrt kopaszok lesznek Kárpátia-pólóban, 50%-ban - ahogyan Dénes fogalmaz - erőtlen, buzeráns libsi gyerekek, és akkor neki sikerül összehozni ezt a két szélsőséget. Nekem nem probléma, ha valaki ezt elhiszi, szerintem vicces.
Mivel elég sok szó esett az adásban a hazai trapszíntér tagjairól, megkértük Krúbit, hogy rakjon össze egy rövidke lejátszási listát a kedvenceiből, így került a playlistbe Lil Frakk, Kapitány Máté, Lmen Prala, Gege, Figura és természetesen Dé:Nash is.