A Három kívánság házigazdája, Dévényi Tibi bácsi kendőzetlen őszinteséggel sztorizik többek között Rákosiról, Kádárról, az idősebb George Bushról, a Tüskevár Matula bácsiját alakító Bánhidi Lászlóról, valamint arcpirító szexuális kalandokról a róla szóló legújabb könyvben. Az interjúkötet öt legjobb sztoriját gyűjtöttük össze.
Diego Maradona, az idősebb George Bush, David Hasselhoff, John Travolta, a Duran Duran, Ricky Martin, Falco, Blümchen, a Scooter és C. C. Catch – csak néhány név azok közül, akik Dévényi Tibor legendássá vált, Három kívánság című műsorának vendégei voltak. A gyerekeknek szóló kívánságműsort több mint 15 évig – 1984 és 1999 között – sugározta a Magyar Televízió, 2000-ben pedig Európa legjobb gyermekműsorának választotta a BBC.
"Amikor bementem a tévében a főnökhöz, és először beszéltem arról, hogy gyerekműsort szeretnék csinálni, és milyen terveim vannak, röhögött. Röhögtek rajta, hogy külföldi sztárokkal meg politikusokkal akarok találkozni, meg elefánton lehetne iskolába menni, meg ilyenek" – meséli a műsor házigazdája, Dévényi Tibor a róla szóló, nemrég megjelent könyvben, amelyet Lukács Gabriella jegyez Mikrofon a húslevesben címmel.
"Aztán jöttek a furcsábbnál furcsább kívánságok, meg a világsztárok, akikkel találkozni tudtunk. Ingyen, mert ezért soha senkinek nem fizettünk" – mondja Tibi bácsi, aki a külföldi sztárok mellett természetesen hazai hírességeket is vendégül látott a műsorban. A Három kívánságban megfordult többek között Puskás Öcsi, Szepesi György, Zorán, Komár László, Bujtor István, Zámbó Jimmy, Pataky Attila, Zoltán Erika, az Ossian és a Pokolgép is.
A lemezlovas-műsorvezető 1965-ben parodistaként nyerte meg a a Ki mit tud?-ot, később koncerteken konferált, az Illés, a Metró és az Omega fellépései mellett olyan külföldi zenekarok magyarországi bulijain is, mint a Spencer Davis Group, a Nashville Teens, a Traffic és a Free. A Három kívánság a nyolcvanas években indult, ez tette legendássá Dévényit, aki számára nem volt ismeretlen a gyerekek világa, hiszen éveken át öltött Mikulás-jelmezt és szórakoztatta a kicsiket az ORI (Országos Rendező Iroda) rendezvényein.
"Rengetegen megkérdezték az elmúlt évtizedekben, hogy a Három kívánságból mennyi volt igazi, mekkora része jött a gyerekektől. Igazi volt, és nyolcvan százalékban valós, a többi húsz százalék irányított, vagyis szerkesztés volt. Érdekesebbé kellett tenni, meglepőbbé, amitől a néző jobban élvezi. Hiszen én nem jó tündér vagyok, hanem egy tévés szerkesztő" – ismeri el az interjúkötetben a most 72 éves Dévényi Tibi bácsi. (A Hvg.hu tavalyi interjújában még 70, illetve 30 százalék volt ez az arány, Tibi bácsi pedig 2004-ben a Velvetnek ismerte el, hogy valamelyest tényleg meg volt bundázva a pontos labda.)
A most megjelent kötet koncepciója egyébként kifejezetten izgalmas: a szerző, Lukács Gabriella hét hazai vendéglőben, hét különböző fogás elé ültette le Dévényit, aki a kedvenc ételei (szalontüdő, sólet, libakocsonya stb.) felett kezd végeláthatatlan sztorizgatásokba. Ezalatt nemcsak a saját életén vezeti végig az olvasót, hanem egyúttal az elmúlt évtizedek olyan legendás alakjairól is anekdotázik, mint Szécsi Pál, Csortos Gyula, Alfonzó, Bilicsi Tivadar, és még tényleg nagyon sokan mások. Az alábbiakban a könyv öt legjobb sztoriját olvashatják, az igazságtartalmukért persze nem kezeskedhetünk.
Tibi bácsival az óbudai Kéhli Vendéglőben szaladt a legmesszebbre a nosztalgiavonat, ami egészen a gyerekkoráig robogott vele. “Másodikos elemista koromban Parádsasváron voltam egy hosszú jutalomüdülésen, ahol minden este meséltem a többi gyereknek. (...) Egyik nap rettenetes izgalomban jött oda hozzám a tanárnő, hogy azonnal fel kell mennem a színpadra, és most rögtön mesélni kell. Azt se tudtam, mi történik, csak feltaszigáltak, és várták, hogy mondjak valamit az odaterelt közönségnek, mert itt van Rákosi Mátyás. Nyolcéves se voltam, nem értettem, mi az, hogy most kell, mit akar itt ez a kopasz bácsi."
A kis Dévényi Tibi természetesen megoldotta a feladatot, egy hosszú történettel vágta ki magát, méghozzá nem is akárhogy: az előadás után Sztálin legjobb magyar tanítványa személyesen gratulált neki. "Hallottam, milyen szépen mesélsz. Te kis mesemondó fiú, nőj nagyra, hogy hasznos tagja legyél a társadalomnak!" – mondta a körberajongott Rákosi a még aprócska Dévényi fejét simogatva. “Mondhattam volna neki, hogy 20 év múlva Kádárral fogok majd kezet ugyanígy, mint veled – csak akkor még ezt nem tudtam." Dévényi Tibikét a történtek ellenére nem hatotta meg különösebben a találkozás, a szüleinek írt levelében egy szóval sem említette Rákosit, inkább azzal büszkélkedett, hogy őt választották morzésnak.
Érdekes volt ez a találkozás Rákosi Mátyással, aki közvetve a nagyapám halálát okozta. A második világháborút megúszták a nagyszüleim, megmaradtak a kocsik, a lovak, a vagyon. Aztán jöttek Rákosiék, jött ez a kis kopasz, és mindent elvettek tőlük.
"Bánhidy Laci bácsi, hát mi tagadás, ivott. Nagy piás volt az öreg" – mondta Dévényi a Tüskevár Matula bácsiját és az Indul a bakterház Koncz bácsiját alakító színészről, akivel egyszer együtt mentek egy kecskeméti forgatásra. Autópálya még nem volt, az út hosszúnak ígérkezett, a gyártásvezető pedig aggódott, hogy a színész esetleg pocsolyarészeg lesz, mire az autó a forgatás helyszínére ér. Hogy elkerüljék a bajt, Dévényit bízták meg azzal, hogy felügyelje az öreget, és ha kocsmázni szeretne, akadályozza meg ebben.
"Álljunk meg egy szóóóra! Álljunk meg!" – kiáltott fel minden egyes falunál, amikor kocsmát látott az öreg Bánhidy. Az autó persze nem állt meg. A színész aztán taktikát váltott. "Álljunk meg egy szóóóra! Álljunk meg! Beszarok!" A sofőr nem kockáztathatott, megállt az egyik kocsma mellett. Mikor Bánhidy odabent kikért öt féldecit, a sofőr persze azonnal szabadkozni kezdett. "Nem is neked kértem" – csendesítette el Bánhidy László, aki természetesen teljesen elázva futott be a forgatás helyszínére. "Amikor megérkeztünk Kecskemétre, és kinyílt a kocsi ajtaja, Laci bácsi kidőlt az autóból."
Tibi bácsi könyvéből az is kiderül, hogy a színész nemcsak a forgatások felé tartó úton, hanem a felvételek alatt is ivott, előszeretettel húzta meg két jelenet között a farzsebébe rejtett laposüveget, ami egyszer azonban eltört. "Hogy részegen-e vagy józanul, nem tudom, de elesett, az üveg pedig eltörött, meg is sebezték a szilánkok, ahogy beleült." Laci bácsi éjjel ment haza, és hogy a felesége, a szintén színész Kőmíves Erzsi ne ébredjen fel, lábujjhegyen lopakodott a fürdőszobába, hogy leragassza a sebet. A sztori befejezését inkább Tibi bácsira bízom:
Reggel felébrednek, hát minden csupa vér. Kétségbeesve szaladgál az asszony, mi történhetett. Kimegy a fürdőszobába, és látja, hogy Laci bácsi annyira részeg volt, hogy a tükörre ragasztotta a sebtapaszt, a saját feneke helyett.
"Kedves elvtársak, kedves barátaim! Nem baj, hogy a fiataloknak hosszú a hajuk, csak mossák!" – mondta a rockkoncertekről is ismert Kádár-paródiájában Dévényi Tibor, aki időnként az állam és a párt ünnepségein is konferált. Tibi bácsi a hosszú hajról szóló poént az újpesti munkásőrzászló avatásán is előadta, ahol Koncz Zsuzsa, Aradszky László és Kabos László műsorait konferálta fel. A közönség imádta a paródiát, a produkciót azonban Kádár is végignézte.
"Tiborkám, baj van… Itt van Kádár elvtárs!" – figyelmeztették a hatalmas tapsot kapott műsorszám után. Tibi bácsi a hír hallatán elsápadt, és gondolatban már elbúcsúzott a működési engedélyétől, amikor kinyílt az ajtó, amin keresztül néhány lódenkabátos kíséretében maga Kádár lépett be a szobába a feleségével az oldalán. Kádár kezet fogva gratulált neki, de azt azért hozzá tette, hogy a paródiát nézve nem ismert magára. "Pedig így beszélsz!" – vágott közbe Kádárné Marika.
Tibi bácsi mást is mesélt Kádárról: "Szeretett horgászni, a balatonaligai nyaralója mellé csinált egy kis szigetet, ami csak az övé volt. Ragaszkodott hozzá, hogy amit fogott, abból legyen a következő ebéd. Amikor jó volt a fogás, az egész személyzetnek jutott belőle. (...) Nagyon puritán ember hírében állt, akinek kedvence a krumplileves és a grízes tészta – a gasztronómia csúcsa. Leginkább a sakk vonzotta, azon kívül még talán a vadászatról lehetett beszélni vele. Minden héten Aczél elvtárssal sakkozott, aki a Pozsonyi úton lakott. (...) Érdekes páros volt ez: Kádár, az egyszerű munkásember a főnök, a művelt Aczél, a zsidó értelmiségi a beosztott."
A Három kívánság legnagyobb fogása Diego Maradona és John Travolta mellett a republikánus George H. W. Bush volt, azaz az első amerikai elnök, aki regnálása idején Budapesten járt 1989 nyarán. Amikor szakadó esőben beszédet mondott a Kossuth téren, az elázott papírjait széttépte, és inkább fejből kezdett beszélni, egy fázó nőnek pedig a kabátját is átadta. "Az egyik legkülönlegesebb vendégünk George Bush volt, aki hivatalban lévő amerikai elnökként elsőként járt Magyarországon. Rövid látogatásába az is belefért, hogy találkozzon egy magyar kislánnyal a Három kívánság kamerái előtt, sőt, ez a programjának sarkalatos pontja lett."
Tibi bácsi egy karácsonyi bulin ismerte meg Mark Palmert, aki a rendszerváltás idején, 1986 és 1990 között az Egyesült Államok budapesti nagykövete volt. "Innentől marha jó baráti kapcsolatban voltunk. Ezért amikor megtudtam, hogy Bush jön Magyarországra, felhívtam, mi lenne, ha az elnök találkozna egy magyar gyerekkel, és beszélne vele néhány szót. Mark programjavaslatként továbbította a kérésemet. Tetszett neki a dolog, jó reklám lehetett ez az elnöknek, mégiscsak gyerekműsorról volt szó."
Az egyeztetések után a találkozás megvalósult, a kislány megajándékozta, majd megkérdezte az amerikai elnököt, mi az a három kívánság, amit ő kíván a magyar gyerekeknek, ő pedig egészséget, békét és szabadságot kívánt nekik. Dévényi nem egészen így meséli el a történetet, a könyv szerint ő tette fel a kérdést, az adásban látottak alapján viszont nem. Később viszont így folytatja:
Na most ez 1989 júliusában volt, és akkor én még nem mertem bevállalni, hogy a közszolgálati tévében, Kádár halála után néhány nappal az amerikai elnök a szabadságot emlegesse a műsoromban. A szocializmusban! Az Úttörőszövetség már kisebb dolgokért is mindig verte a fejemet, már azért is, ha több popzene került adásba a kelleténél. Ezért a fordításnál elkentem a dolgot, valami “mindenki a világon boldog legyen”- szerű mondattal.
Miután lement az adás, Deutsch Tamás – "a fiatal fideszes gyerek" – telefonon hívta Tibi bácsit, és vonta kérdőre, hogy miért nem mondta ki az adásban, hogy Bush szabadságot kívánt a magyar gyerekeknek. A műsor házigazdáját bántotta a dolog, jogosnak vélte a kritikát, ezért az ismétlésnél elnézést kért a hiányos angoltudása miatt, és helyreigazította a nézőket. (Az adást itt lehet megnézni, Nikoletta és Bush találkozóját 1 óra 1 perctől láthatjuk. A tavaly elhunyt idősebb Bush életéről és a budapesti látogatásáról ebben a cikkünkben írtunk részletesebben.)
Tibi bácsit és Deutschot egyébként nem George Bush hozta össze egymással, hanem a Fidesz-alapító apja, Deutsch György. "Deutsch Tominak egyébként én adtam az emlékkönyvébe az első autogramot, kilencéves korában. Az édesapja a MÉH vállalat propagandaosztályának vezetője volt, ő találta ki, hogy az iskolák közötti papírgyűjtési verseny győztesei sétahajózást nyerjenek a Dunán. Engem hívott zenélni a hajóra, ahová elhozta Tomit is, aki büszkén mutatta nekem az akkor kapott emlékkönyvét. Ezen mindig röhögünk, ahányszor csak találkozunk."
Deutsch egyébként többször is szerepelt a Három kívánságban: egyszer egy tál narancs felett, Fodor Gábor társaságában mesélt a Fideszről a narancsfagylaltra éhes, jánoshalmai ötödikeseknek, egy másik alkalommal pedig a párt focicsapatának tagjaként futballozott az újpesti Árpád suli diákjaival.
Bár Tibi bácsi egyik fejezetben sem fogja vissza magát, egyértelműen a könyv utolsó fejezete sikerült a legpikánsabbra, amelyben Dévényi a budai Márványmenyasszonyban gróf Széchenyi István kedvencét falatozva a saját (nem márvány) menyasszonyairól és a női nemhez fűződő viszonyáról mesél. Zavarba ejtő őszinteséggel vall többek között az ilyen-olyan kapcsolatairól, párcserés tapasztalatairól és egyéb szexuális kalandozásairól.
Bár a könyv alapján Tibi bácsi hatalmas csajozógép volt, olykor bizony ő is hoppon maradt. "A nőügyek terén nem elégedtem meg a hosszú kapcsolatokkal. Ha éppen az nem volt, jöhettek a futó kalandok. Már amikor jöttek. Mert amikor Zoránnal dolgoztunk együtt, pont az volt a baj, hogy nem jöttek. Akárhányszor megpróbáltam egy csajt felszedni, Zorán lejött a színpadról, intett a nőnek, az meg úgy ott hagyott engem, mint a fene."
Az egyhetes turné végén Zorán megszánta az akkor 22 éves Dévényit, úgyhogy azt javasolta neki, hogy üljenek be a Rákóczi út és a Lenin körút sarkán álló EMKE kávéházba, ahol majd intéz neki valamit, pontosabban valakit, akivel elintézheti azt a valamit. A terv sikeresnek látszott, nem sokkal később már hármasban iszogattak a helyen: Zorán, Dévényi és egy "igen csinos csaj", Jutka.
"Hú, nekem mennem kell, ti csak beszélgessetek tovább!" – jelentette be az órájára nézve Zorán, majd elszelelt. Tibi bácsi később megkérdezte a lányt, nincs-e kedve felmenni hozzá, csak hogy még a szüleivel élt a Tétényi úti lakótelep egyik kétszobás lakásában. "Nyári éjszaka volt, az ablakok nyitva az egész lakótelepen, nálunk is, áradt be a hűvös éjszakai levegő. Közeledni kezdtem a csajhoz. (...) Közeledtünk, közeledtünk, egyre melegebb lett a helyzet, amikor Jutka rákezdte, mint egy kovácsfújtató, irtózatos hangerővel."
Dévényi Tibor és Lukács Gabriella könyve, a Mikrofon a húslevesben egy nosztalgiázós könyvsorozat (Retró sztorik) első részeként jelent meg a Metropolis Media kiadó gondozásában. Jó étvágyat hozzá!
Szóval a Zorán segítségével felszedett lány rettenetesen hangos volt. "Muter a szomszéd szobában majdnem leesett az ágyról, a lakótelepen sorra gyulladtak ki a lámpák. Már rég nem adtam okot a hangokra, de ő nem hagyta abba, teljesen begerjedt. Úgy hívtam taxit neki, hogy a párnát a szája elé fogtam." Másnap az ORI-buszon persze mindenki Dévényin röhögött. "Én voltam az egyetlen, aki addig a napig nem tudta, hogy Kiabálós Jutkát sikerült hazavinnem, akit csak a Kamaraerdőbe szabad vinni, mert ott nem hallja senki sem az üvöltését."