Talán még a gyártó HBO sem számított arra a kirobbanó (bocsánat, legyen inkább elsöprő) sikerre, amit Csernobil című minisorozatuk aratott. 9,7 ponttal jelenleg ez a valaha készült legjobb sorozat az IMDb értékelések szerint, és a kritikusok is áradoznak róla. Az atomkatasztrófa történetét feldolgozó sorozat nem hagyta hidegen az orosz propagandamédiát sem, a Putyin közeli sajtó ott kritizálja, ahol tudja, és állítólag már készül az ellensorozat, amiben a katasztrófáért a CIA lesz a felelős.
A Kultrovat podcast legújabb adásában többek között arra keressük a választ, hogy miért aratott ekkora sikert a sorozat, és miért nem mindegy 33 év után sem az orosz kormánynak, hogy mit gondolnak az emberek Csernobilról. De szó esik arról is, hogy mennyire hiteles a sorozat, milyen hibákra bukkantunk benne, és ezek befolyásolják-e azt az érzelmi hatást, amit kivált. Beszéltünk a sorozat hatására az erőmű körüli Zónában megélénkülő turizmusról, és kiderül, hogy az Index szerzői közül ki szeretné egyszer a saját szemével is megnézni Csernobil környékét.
Érintettük a baleset hosszabb távú következményeit, hogy miért nehéz megbecsülni, hogy hányan haltak és betegedtek meg emiatt. Miért alakulhatott ki egy csomó tévhit, legenda és félreértés Csernobil körül, és hogy miért nincs még mindig lezárva ez a történet. Milyen hazugságok és félinformációk vezettek oda, hogy a mai napig képtelenek vagyunk elengedni ezt a sztorit.
A beszélgetés résztvevői:
Podcastot hallgatni nagyon jó. Hosszú utazásokon, amikor már az összes zenénket rongyosra hallgattuk, és kiolvastuk a könyvet, és egyébként is ráz a busz/vonat, és összefolynak a betűk. És míg olvasni csak nehézkesen, podcastot hallgatni vezetés közben is lehet, sokkal jobb élmény, mint bármelyik kereskedelmi rádió reklámszüneteit nyomogatni. Podcastot hallgatni futás és edzés közben is nagyon hasznos, mert így szellemileg nem vész kárba az az idő sem, amit a testedzésre fordítunk. Podcastot hallgatni takarítás és mosogatás közben is nagyon élvezetes, úgy elszáll az idő, mintha sosem lett volna. Sőt, ha nem olyan a munkája, mint nekünk, hogy szavakat kell egymás mögé rakni, hanem mondjuk pixeleket vagy dobozokat, akkor még munka közben is csak úgy szalad vele az idő.