A Mol Campus legutóbb azzal került a hírekbe, hogy az UNESCO rémisztőnek nevezte, Budapest legproblémásabb fejlesztései közt emlegette, és csodálkozott, egyáltalán hogy kaphatott építési engedélyt. Tény, hogy soha nem épült még ekkora ház Budapesten. 120 méteres magasságával nyugodtan nevezhetjük felhőkarcolónak: messze túlnyúlik az eddigi legmagasabb épületeken, a 96 méter magas Bazilikán és az Országházon (amelyek amúgy a millenniumi ünnepségek évszáma miatt lettek pont ekkorák). 

Az UNESCO-nak leginkább az épület vizuális hatása problémás, szerintük a városképet rombolja a torony. (A látványtervek szerint amúgy ennyire fog majd látszani Budapest különböző pontjairól.) Várostervező építészek is felemelték a szavukat ellene, sőt egy ideig úgy tűnt a kormány – vagy legalábbis Lázár János egykori kancelláriaminiszter – is keresztbe tesz a fejlesztésnek, ám végül zöld utat kapott a ház.

Mindeközben megkezdődtek a munkálatok, és a Lágymányosi-öböl mellett, az épülő Budapart városnegyed és a Kopaszi-gát között kiásták az alapokat. Megnéztük, hol tart a munka, lehet-e újabb részleteket tudni a tervekről, és persze nekem is volt pár kérdésem.

Azok közé tartozom, akiknek a Fosterék tervezte felhőkarcoló kifejezetten tetszik – a véleményemet részletesen is leírtam már a házról. Sőt, városképi szempontból sincs vele semmi bajom. A látképbe minimálisan piszkál csak bele, ahol jobban érvényesül, vagyis Kelenföldön, ott viszont kifejezetten hozzátesz ahhoz. Sőt, tulajdonképpen segít megteremteni a városképet. 

Ennek ellenére szerintem is komoly problémák vannak vele, csak épp nem azok, amiket az UNESCO emleget.

Mi a baj a Mol Campusszal?

Az a helyzet, hogy ezen a környéken már most nagyon rosszak a közlekedési viszonyok. Bár a Mol Campus jelenlegi fázisában már csak lazán kapcsolódik a Budaparthoz, közlekedési szempontból érdemes egységben vizsgálni azzal: egy dugóban ugyanis mindegy, hogy a Hungária körgyűrűn araszoló autó a végén melyik kapuhoz fordul be.

A fejlesztők mentségére legyen mondva, hogy a beépíthetőségre vonatkozó számokat nem ők pumpálták fel. Mindössze annyit tettek a magasság növelésével, hogy kisebb alapterületet foglalnak el a házak, több szabad felület maradt. A közlekedő tömeg nagyságát végül is nem növelték, de attól az még elég tekintélyes lesz:

Ebből a Mol Campus 2000-2500 munkahellyel veszi ki a részét. A probléma megoldására elsősorban a tömegközeledés fejlesztésével igyekeznek válaszolni. Szerencsére az 1-es villamos kelenföldi meghosszabbítása a vasútállomásig mindjárt elkészül, és július 15-én elindul egy új buszjárat is a környékre, amit januárban egy másik követ majd. A Budafoki út egy új buszsávval bővül, amivel nemcsak a tömegközlekedés, de az autóforgalom is jobban járhat. 

A Budapart fejlesztői finanszírozták és menedzselték a budai fonódó második ütemének terveztetését és engedélyeztetését, ami a Szent Gellért térről vezet végig a rakparton a Műegyetem előtt, majd a Rákóczi híd után a Dombóvárira fordul, és valahol a Budafoki útnál lesz a végállomása (egyelőre). 

Ezek tényleg dicséretes lépések, nagy méretű ingatlanfejlesztéseknél még ennyit sem szoktak előre gondolkodni (lásd mondjuk a Marina Part lakótelepet). Azonban senki sem feltételezi, hogy ez a rengeteg ember tömegközlekedéssel fog járni. Mint a mostani bejáráson megtudtuk, a Mol Campus alatt egy négyszintes mélygarázs lesz, kilencszáz férőhellyel. Igaz egy 150 férőhelyes őrzött fedett bringatárolót is építenek, és nagyon csodálkoznék, ha nem hoznák ki a Mol Bubit a Mol székházához, de ez akkor is hatalmas forgalmat jelent majd.

Igaz, a Mol autómegosztó szolgáltatásával, a Limóval is ki lehet majd jönni ide. Ugyanakkor, mint azt egy másik szolgáltató kapcsán már elmondtam, ezek a rendszerek bár nagyon fontosak a fenntartható városok szempontjából, mert

Ugyanez igaz az elektromos autókra is, amelyekre szintén dicséretes módon gondoltak: több töltőállomás is lesz a föld alatt.

Ratatics Péter, a Mol Magyarország vezérigazgatója ugyanakkor bizakodó. A helyválasztásnál több céggel is készíttettek közlekedésszimulációkat, és bár természetesen is növekedni fog a forgalom, az nem okoz majd megoldhatatlan problémát. Sokat javíthat szerinte a helyzeten a lámpák átállítása, a sávkiosztás felülvizsgálata. Jelenleg ráadásul 100 ezer négyzetméteren zajlik építkezés a környéken, a rengeteg tehergépkocsi pedig jelentősen lassítja a forgalmat. Ezek a munkák befejeztével el fognak tűnni.

Okos és szép

A ház külsejével és azzal, hogy miért költözik új székházba a Mol, elég sokat foglalkoztam a korábbi cikkekben – nem ismételném magam. Most kaptunk pár új látványtervet, és némi betekintést abba, hogyan is fog működni az épület, melyik funkciót hova helyezik a házon belül.

Kezdjük azzal, hogy természetesen nagyon okos és nagyon energiatakarékos toronyról van szó. Egy nemzetközi színtéren is jelentős multi, főleg ha energetikával foglalkozik, nem is engedheti meg magának, hogy ne így legyen. A ház energiaellátásának 28 százalékát helyben termelik meg fenntartható módon: a negyedét talajszondákkal, a maradék három százalékot napelemekkel.

Valamennyi esővizet összegyűjtik és hasznosítják. Elsősorban a növények öntözésére (ebből jó sok lesz az épületben), másodsorban a vécék öblítésére. Ez utóbbihoz szürke, vagyis kézmosáshoz használt vizet is felhasználnak.

Összesen 28 ezer négyzetméter üvegfelület lesz a házon, a munkaállomások kilencven százaléka természetes napfényt kap majd. Magunk között szólva, mindig elcsodálkozom, amikor az úgynevezett „ablakot” zöld innovációnak könyvelik el. Ugyanakkor a mai irodapiacon tényleg az a helyzet, hogy olcsóbb és több hasznos négyzetmétert tudnak kisajtolni az épületből, ha lemondanak az ingyenvilágításról, szóval személy szerint örülök a fénynek.

Az okosház szintén komoly hívószó manapság. Itt is belépőkártyamentes rendszert ígérnek, amit részint telefonokkal, részint biometrikus azonosítással helyettesítenének. Telefonon foglalhatunk magunknak munkaasztalt is (erről majd később),

és igyekszik alkalmazkodni hozzánk. Ha például azt észleli, hogy túl sokan csavargatják le a légkondit, akkor felülvizsgálja a működését, igazít a alapbeállításokon, de méri a tárgyalókban az oxigénszintet és így tovább. A lényeg az, hogy nemcsak reagál, hanem tanul is, és a Mol bízik benne, hogy székházuk ötven év múlva is jól működő rendszer lesz.

Hova ül a vezérigazgató és hova a szabó?

A ház a toronyból és egy elnyúló szárnyból – építésznyelven lepényépületből áll. Ez a forma a hatvanas-hetvenes években igen elterjedt volt, valamennyi irodatoronyházunk így épült akkoriban – mondjuk a Vízművek izgalmas székháza a Dózsa György úton, amit sajnos épp most bontanak le. 

Itt az volt a kihívás, hogy ez a két épületrész egységet alkosson, ne váljon el egymástól. A ház legizgalmasabb része ezért a nyaktag lesz, a hajlított üvegfelületekkel. Ezek máshol is előfordulnak a házon, a teljes felület 7,5 százalékát teszik ki. Sőt duplán hajlítottak is vannak. Erre gyártót sem egyszerű találni,

A folyamatos összekötésnek üzenete is van: nem szerették volna, ha „őkre” és „mire” bomlik a cég. Többek közt ennek is köszönhető, hogy az elnök-vezérigazgató szobája, illetve a teljes felsővezetés ebbe a nyaktagba költözik majd a hatodik-hetedik szintre, és nem a torony tetejére.

A főbejárat a lepényépületben lesz, a lobbi pedig az öböl felé is nyit: arra egy kávézóterasz lesz, jó sok kiülős székkel. Külön örülök neki, hogy egy ekkora épületben hagynak teret a megérkezéshez: a lobbi felett négy emelet magasságban átrium húzódik, akár egy plázában. Legfelül végig tetőablakon árad be majd a fény. A szinteken eltérő helyeken hidak kötik majd össze a szemben futó gangokat. Az első emeleten kap helyet az étterem, ahová nemcsak mozgólépcsővel, de egy jó nagy tekeredő, vonulós lépcsőn is fel lehet majd sétálni. Két szint belmagasságú lesz a helyiség, ami nemcsak az érzet, hanem a zaj és a konyhai szagok miatt is fontos.

Sok természetes anyagot és fát ígérnek ide a belsőépítészek. A belső dizájn főtervezője egyébként a berlini székhelyű Kinzo, akik a magyar Minusplusszal együtt alakították ki a ház tereit. (Pont úgy, ahogy az építészeti projektben is kapott magyar társat a tervező Foster+Partners, a Finta Studiót.) A lepényépületben lesz még egy tágas tárgyaló a legfelső szinten, amit 270 fokban terasz vesz majd körbe, mellyel természetesen egybenyitható lesz.

Nem igazán megszokott dolog, de egy ekkora házban tulajdonképpen természetes, hogy bank, posta, sőt szabó és cipész is helyet kap az épületben (bár ez utóbbi forgalma nekem kicsit kétségesnek tűnik). Stílusukat tekintve amúgy ezek a terek leginkább egy elegánsabb repülőtérre emlékeztetnek. Lesz még itt egy jókora könyvtár és egy – a képek alapján – nagyon vagánynak tűnő,

Ennyi fát eddig csak a Skanska irodájában lehetett látni Budapesten. Ezeknek a speciális tereknek az a szerepük, hogy minden dolgozó megtalálja azt a munkakörnyezetet, ami számára a leginspirálóbb, legyen az egy csendes könyvtár vagy egy hangos kávézóterasz. 

Ezt a sokszínűséget nemcsak a ház, hanem az egyes „osztályok” szintjén is igyekeznek visszaadni. A tornyot ne homogén tömegnek képzeljük el, amelyikben végigfut a lift és a tűzlépcső, aztán minden szinten vagy open office vagy zárt kutricarendszer van.

A tervezők a tornyot ehelyett háromszintes egységekre bontották, ami kívülről is jól látható, mivel a Duna felé néző sávban ezek az egységek egy légteret alkotnak. Itt egy ívesen kanyarodó körlépcsőn akár fel is mehetünk két szinttel feljebb, anélkül, hogy a liftet használnánk. Egy-egy ilyen tripletet egy-egy vállalati egység használ majd. Ezeken belül viszont nem lesznek fix helyek, foglaláson múlik majd, hogy melyik nap ki hova ül. Meg persze hangulattól is. Az alsó szint a közösségi élet tere lesz elsősorban, a következő az együttes-megbeszélős munkáé, a legfelső pedig mindenhol az elvonulósabb alkotásé. Meg lesz szabva, hol szabad majd telefonálni, beszélgetni stb.

Legfelülre a sokat emlegetett kilátó kerül – ahová természetesen panorámalift visz fel. Ez nyitva áll majd a látogatók előtt is, akik belépődíj ellenében felmehetnek, és szétkattinthatják a várost. Az ügyvezető igazgató bízik benne, hogy sok első csók fog majd itt elcsattanni.

Hát, azt hiszem, olvasóim többsége erről már lemaradt, és a többieknek sem ajánlom, hogy feltétlenül várjanak vele 2022-ig, a tervezett átadásig. De persze azért biztos jó dolog lesz felmenni Budapest első felhőkarcolójába, ahonnan – ha már egyszer Mol – a százhalombattai olajfinomító is látszani fog.