Még tavasszal mutattunk egy különleges 1944-es osztályképet, amelyen a holokauszt ritka képi dokumentumainak egyike: a zsidó származású fiúkra tollal csillagot rajzoltak. Ők heten az érettségiről egyenesen a gettóba és onnan haláltáborokba kerültek. Azóta új hírek érkeztek a múltról, a kassai Magyar Királyi Állami Hunfalvy János Gimnázium végzőseiről és tanáraikról.

Az egész történetet itt olvashatja.

A cikk megjelenése után nem sokkal írt nekünk a nagyapját felismerő Kelemen Ágnes. Az alsó sorban jobbról a negyedik tanár, Kelemen János magyart tanított a VIII. bében, és osztályfőnök volt az á-ban. A Hunfalvy évkönyvei szerint Kelemen volt az ifjúsági könyvtár őre, az iskolai bélyegegyesület és a fotókör vezetője.  A család a másik osztályba járó, a holokausztot túlélő és később a prágai Károly Egyetemen magyar irodalmat tanító Rákos Pétertől tudta meg valamikor a kilencvenes években, hogy Kelemen János több kollégájával együtt 1944-ben bojkottálta az érettségi bankettet, mert onnan a zsidó diákokat kitiltották.

Kelemen János 1908-ban született a vajdasági Fehértemplomban, a trianoni döntés után vasutas apja és a család éveken át vagonlakó volt Szegeden, mielőtt sikerült új egzisztenciát teremteni. Kelemen 1930-ban a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen magyar és klasszika filológia szakos diplomát szerzett. Eredetileg egyetemi karrierre vágyott, de végül gimnáziumi tanár lett: először Szegeden, majd 1936-tól a miskolci Hunfalvyban tanított. 1936-ban házasodott össze a  matematika és kémia tanár Franck Ilonával.  A Felvidék 1938-as visszacsatolásakor követték az áthelyezett Hunfalvyt Kassára. A családi emlékezet szerint nagyon szerettek ott élni,  a Fő utcán laktak és még egy kis nyaralójuk is volt a környéken. Két gyerekük született.

Az 1945-ös Beneš-dekrétum értelmében el kellett hagyniuk Csehszlovákiát. Visszatértek Szegedre, ahol a hátralevő évtizedeiket töltötték. Itt született a legfiatalabb gyerekük is. A Rákosi-korszakban az ógörög és a latin nyelv gimnáziumi oktatása polgári csökevény lett, így Kelemennek át kellett képeznie magát: nagyjából 1949 és 1955 között oroszt tanított egy újszegedi általános iskolában. 1955-ben könyvtáros lett a szegedi egyetemi könyvtárban. Franck Ilona 1947-ben a szegedi Pedagógiai Főiskola Gyakorló Iskolájának igazgatója lett, 1960-ban pedig a Pedagógiai Főiskola Matematika tanszékének docense, matematika tankönyveket is írt. 

Kelemen János 1986-ban halt meg Szegeden. Szenvedélyes fotós és utazó volt; amint lehetett útlevelet kapni a többi szocialista országba, visszalátogatott Kassára.

Vasenszky Szilárd a Nemzeti Galériában most is látogatható Fortepan-kiállítás  vendégkönyvében üzent. „Édesapám a hátsó sorban bal oldalon áll. Az osztály katolikus fiait katonának vitték, és amerikai fogságba kerültek Salzburg környékén. Sajnos a zsidó származású fiatalok sorsáról édesapám nem mesélt”– írta.

„Édesapám Kassa Magyarországhoz való visszacsatolását úgy élte meg, hogy a demokratikus Csehszlovákiából a fasiszta Magyarországhoz kerültek. Én úgy gondolom, hogy édesapám túl fiatal volt akkor, hogy ez csak a saját véleménye legyen, feltételezem, hogy a tanári kar egy részének és a nagyszüleimnek is ez lehetett a véleménye” – egészítette ki későbbi megkeresésünkre.

Vasenszky ma Ausztráliában élő fia úgy tudja, nagyapja menedéket ajánlott az egyik kassai zsidó származású gyógyszerésznek és a feleségének a német megszállás után, de ők bujkálás helyett öngyilkosok lettek. A VIII.b nem zsidó származású tanulóit besorozták.

„Apám a kassai pályaudvaron látta először zokogni nagyapámat, amikor bevagonírozták a fiatal újoncokat”– emlékezett Vasenszky Szilárd. Valószínűleg valahol a Felvidéken kaphattak kiképzést, majd Bécs védelmére rendelték őket, de sikerült Salzburg környékére eljutniuk, ahol a század megadta magát az amerikai csapatoknak.

Vasenszky 1946-ban Budapestre jött haza, itt végezte el az orvosi egyetemet 1953-ban. Csehszlovákiában maradt szüleit 1956-ban látta újra fiatal felesége és két kisfia társaságában Kassán.

Borítókép: a kassai Sibrik utcai (ma ulica Lermontova) kollégium (ma Építőmérnöki és Geodéziai Szakközépiskola) udvara, osztálykép 1944-ből. Csillaggal jelölve a zsidó származású tanulók. Fotó: Schermann Ákos / FORTEPAN)