Veszprémben, a Jeruzsálemhegy aljában, nem messze az egyetemtől, egy nyugis, hangulatos kis szocreál lakótelep és a kertváros határán, áll egy fura, kőből rakott hasáb. Aki hátulról pillantja meg először, annak valószínűleg fogalma sincs róla, hogy mi lehet, annyira értelmezhetetlen. Mintha egy hatalmas épületet nyelt volna el a föld, és csak a kéményének a csücske látszana ki. Ráadásul a tövében egy szocreál mintasor húzódik végig. Aztán ahogy elé kerülünk, megpillantjuk a bronz domborművet, amitől persze nem leszünk sokkal okosabbak. A Mi Vidékünk projekt keretében ezúttal egy rejtélyes veszprémi emlékmű nyomába eredtünk.
A mű címe lehetne Orosz katonával táncoló magyar kommunista, de hivatalosan Barátság a neve. Bár semmi nem utal erre, még az alkotó sincs feltüntetve rajta. Pedig tényleg valódi kultúrtörténeti ritkaság. Évtizedeken keresztül Márvány Pál szobraként tartották nyilván mindenhol, amivel csak annyi a baj, hogy
ilyen nevű szobrász soha nem létezett.
Nem olyan rég derítették ki, hogy ez csak egy beszédes művészálnév. Az alkotó valójában Mikus Sándor volt. Ez a név ma már szintén nem túl közismert, de fő művéről mindenki hallott: ő alkotta ugyanis a híres budapesti Sztálin-szobrot, melyet 1956-ban ledöntött a népharag.
A hatalmas alkotást feldarabolták, és széthordták. Az egyik lába hónapokon át ottmaradt a talapzaton, akkoriban a nagy placcot (a mai 56-osok terét) Csizma térnek hívta a nép. Nem sok maradt belőle: a jobb keze és a bal füle a Magyar Nemzeti Múzeumban van, az utóbbit épp kölcsönadták a Fortepan-kiállításra.
Ezeken kívül csak egyetlen emléke maradt meg a nagy diktátor hatalmas emlékművének, ez a különös dombormű Veszprémben. A budapesti bronzszobor talapzatán ugyanis gigantikus fríz futott végig mindkét oldalt. 2,2 méter magas volt, 44 méter hosszú és 62 alakos. Amolyan képregényben mesélte el, hogyan fognak fegyvert a hős orosz katonák, hogy felszabadítsák a magyarokat, akik aztán boldogan felépítik az országot.
Ezen szerepelt majdnem pont ugyanez a jelenet, néhány apró eltéréssel, például a szovjet katonának a fején van a sapka, nem a kezében. (Eszembe jut a Hofi vicce a Lenin-szoborról, ami sérült fejjel érkezett hozzánk a Szovjetunióból, úgyhogy ráfaragtak egy sapkát, és csak leleplezéskor derült ki, hogy a kezében már volt egy.)
Hogy miért készült másolat róla, és azt miért pont itt állították fel 1957-ben, azt nem tudni. Egyesek szerint egy tanulmány lehetett a Sztálin-szoborhoz, igaz ez bronzból van. Lehet, hogy azért került ilyen félreesőbb helyre a forradalmat követő évben, és talán az alkotó nevét is azért titkolták el, hogy ne hergeljék vele a népet.
Nem volt amúgy szerencséje a fríz eredetijének sem, pedig az túlélte a szobordöntést. 1975-ig a téren maradt, hiszen a talapzat egyben dísztribün is volt, ahonnan az ország vezetői integethettek az előttük felvonuló tömegnek. Akkor azonban elhatározták, hogy átépítik, a bontóbrigád meg úgy leverte a gigantikus szobrászati alkotást, mintha csak vakolat lenne. Hogy akaratlagos volt-e, vagy nemtörődömség, azt nem tudni, de az biztos, hogy helyreállítani már nem lehetett.
És most jön a totál abszurd, Tanúba illő csavar a történetben. Olyan kellemetlen volt a helyzet, hogy valahogy kárpótolni akarták a szobrászt, ezért
megrendelték tőle még egyszer, hogy faragja újra az egész talapzatot, legfeljebb nem lesz rajta szobor.
Azt tervezeték, hogy majd felállítják Csepelen felszabadulási emlékműnek. Hogy mennyire csak az önérzetes szobrász vigasztalásáról volt szó, azt jól mutatja, hogy bár majdnem elkészült a teljes mű, miután 1982-ben meghalt Mikus, gyorsan elfelejtették az egészet. Nem is állították fel egészen a rendszerváltásig, akkor is csak a Memento Parkban.
Ez tehát a veszprémi Barátság-szobor története. Aki arra jár, feltétlenül nézze meg, igazi ritkaság!
A tématippért köszönet a Köztérképnek! Aki még több köztéri érdekességről olvasna, kövessen Facebookon és Instagramon. Kommentelnéd a cikket? Itt megteheted.