Szeged szebb lesz, mint volt.

- jelentette ki állítólag Ferenc József, mikor Szegedre utazott 1879-ben, megtekinteni az árvízben teljesen elpusztult város romjait.  A mondás országszerte ismert, alighanem benne van a király három legismertebb idézete közt a "Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve" és az 1914-es hadüzenetet megelőző "Mindent megfontoltam, mindent meggondoltam" mellett.

A mondatnak a korabeli sajtóban többféle változata is megjelent. Legjobban értesült, gondolhatnánk, a Szegedi Híradó volt, amelynek tudósításában ez áll: "Szeged volt és lesz!" - és mindezt a király állítólag a szegedi polgármester búslakodására ("Szeged volt és nincs") válaszul jelentette ki. Bár az anekdotának mókás verziói is születtek, és az elmúlt 140 évben rengetegen idézték, ráadásul a város tényleg szebb lett, mint volt - könnyen lehet, hogy egy szó sem igaz belőle.

A Sóhajok hídjáról szóló cikk után Perjámosi Sándor Benedek Elek-kutató hívta fel a figyelmemet arra, hogy a neves író is megírta a történetet Édes anyaföldem! című önéletrajzi regényében. Benedeket ugyan ma leginkább meséiről ismerjük, ám ő elsősorban újságíró, lapszerkesztő volt (a publicisztikáiból itt olvasható egy komoly válogatás). 

A király látogatására számtalan újságíró is Szegedre látogatott, hogy tudósítson a nevezetes eseményről. Benedek Elek így számol be a királyi mondás születéséről:

"Ferenc József ellátogatott a romjaiban heverő Szegedre, nézte, nézte, hosszan nézte a szörnyü pusztulást, a szemfüles ujságirók meg izgatottan lesték, vajjon mit mond a király. De a király hallgatott. A király nem mondott semmit.

- Már pedig - izgultak a Pestre visszatérő ujságirók - a királynak kellett volna valamit mondania. A nemzet lélekzetvisszafojtva várja: mit mondott a király. Nem mondott semmit? Majd mondatunk vele mi!

Egyik egyet, másik mást javasolt, végezetül megállapodtak ebben: Szeged szebb lesz, mint volt. Egy fürge eszü s fürge járásu, apró ember fejében született a királyi mondás, méltó egy király lelkéhez: Sasvári Árminé a fej. Nem az első kegyes hazugság ez a magyar nemzet történetében, nem az első altató, bolonditó szer, amivel a hiszékeny magyart áltatgaták, bolonditgaták...

Akár így volt, akár nem, a történet remek. A folytatása, pedig még inkább az.

Néhány évvel az árvíz után ugyanis a szegediek kitalálták, hogy egy hatalmas festményen kéne megörökíteni Ferenc József látogatását, melynek a címe természetesen Szeged szebb lesz, mint volt legyen. A beérkezett pályaművek közül többet is megvett a Közművelődési Palota, a mai Móra Ferenc Múzeum. Az egyik restaurálásáról itt egy rövid leírás több illusztrációval.

Végül Vágó Pált, a kor történelmi (főleg csatákat ábrázoló) festményeiről ismert alkotóját bízták meg a végleges mű elkészítésével. A gigantikus, hétszer négy méteres alkotás a Közművelődési Palota dísztermébe került 1902-re. Ott állt a kép közepén a gondterhelt uralkodó, osztrák tábornoki köpenyben - ahogy az ifjabb Roskovics Ignác fenti vázlatán is látható.

Addig morogtak, míg végül rávették Vágót, hogy fesse át a már kiállított képet. Így aztán 1903-ra elkészült a módosított mű. Azóta van rajta Ferenc József magyar huszárezredesi viseletben.

Ha valaki kíváncsi, milyen lehetett előtte a kép, az nézze meg a festmény vázlatát, amelyen még az eredeti ruhát viseli az uralkodó. Ma is ott van a szegedi Móra Ferenc Múzeumban - a vázlat és az elkészült alkotás is.

Borítókép: Vágó Pál Szeged szebb lesz mint volt című festménye a szegedi Móra Ferenc Múzeumban.