94 éves korában meghalt Robert Frank, a 20. század egyik legnagyobb hatású fotóművésze, írja a New York Times. A fotós a kanadai Új-Skóciához tartozó Cape Breton-sziget egyik kórházában vesztette életét, ahol hosszú ideje a nyarait töltötte – felváltva élt itt és Manhattanben.

Robert Frank 1924-ben született Zürichben, zsidó családban. 23 évesen érkezett az Egyesült Államokba, ahol fekete-fehér képeken örökítette meg a vidéki embereket és életüket 35 milliméteres Leica fényképezőgépével. Ezekből a fotóiból született leghíresebb albuma, az ötvenes évek második felében megjelent The Americans, amelynek amerikai kiadásához az Úton szerzője, a beatnemzedék legismertebb írója, Jack Kerouac írt előszót.

"Amikor az emberek a fotóimat nézik, azt akarom, hogy olyan érzésük legyen, mintha egy verssort szeretnének még egyszer elolvasni"– idézi az MTI Robert Frank Life magazinnak adott nyilatkozatát. A The Americans fotóanyagát Frank mintegy 28 ezer fényképből válogatta össze. Úgy fogalmazott: amikor a képeket készítette, már elege volt a romantikából. "Azt akartam bemutatni, amit látok, tisztán és egyszerűen" – mondta a Guardiannek.

Látásmódja nagy hatással volt kortársaira. A 60-as, 70-es években az ellenkultúra egyik neves képviselőjévé vált és filmeket kezdett készíteni. A New York Times kritikusa, Manohla Dargis szerint Frank "az elmúlt fél évszázad egyik legfontosabb és legnagyobb hatású független filmese volt". Rövidfilmjeiben Jack Kerouac, Allen Ginsberg és Alice Neel is megjelent.

Frank 1972-ben Cocksucker Blues címmel forgatott filmet a Rolling Stones együttes amerikai turnéjáról, de a banda a túlzottan kendőzetlenül ábrázolt részletek, például a drogozás bemutatása miatt beperelte, hogy megakadályozzák a film megjelenését, és végül egy másik dokumentumfilmet forgalmaztak helyette, amelynek címe Ladies and Gentlemen: The Rolling Stones volt.

Robert Frank személyes életét több tragédia is beárnyékolta: 1974-ben 20 éves lánya repülőgép-szerencsétlenségben hunyt el Guatemalában, skizofréniában szenvedő fia pedig 1994-ben öngyilkos lett. Alkotásaiból 2009-ben és 2010-ben retrospektív kiállítás nyílt a washingtoni Nemzeti Művészeti Galériában és a párizsi Jeu de Paume Galériában.