Egy rakás könyvet kaptam a nyáron, amiket mind szorgalmasan elolvastam, és most már a bemutatásukat sem halogathatom tovább: a következő hetekben mindet sorra megírom. Kezdem a kedvencemmel, Kovács Dániel zsebkönyvével, az Art déco és modern Budapest cíművel. A zsebkönyv nem csak egy szófordulat: mint megtudtam, a tervező, Kedves László a saját kabátja zsebéhez méretezte a sorozatot.
Ezek ugyanis zsebre tehető városnéző séták, amiket - miután bejártuk az útvonalakat - felrakhatunk a polcra. Szóval kényelmes, ha magunkkal tudjuk vinni őket, az angol változatnál pedig nem árt, ha egy hátizsákos turista is helyet tud neki szorítani a fapadoshoz méretezett poggyászában.
Azt nem mondhatjuk, hogy elárasztanak minket a sorozattal: az első kötet, a Szecessziós Budapest 2012-ben jelent meg, szóval hét évet kellett várni a folytatásra. Viszont így legalább még aktuálisabb lett. Időközben ugyanis divatba jött nálunk az art déco és a modern is.
Az előbbi szép lassan, elsősorban Bolla Zoltán online, majd nyomtatásban is megjelent könyveinek köszönhetően. A huszadik század első felének modernje pedig (amit mifelénk előszeretettel hívnak bauhausnak), épp az idén robbant be a köztudatba. Most ünnepli századik születésnapját ugyanis a németországi Bauhaus, és ennek hatására nálunk is mindenki felfigyelt a stílusra. Ez volt az idei Budapest100 témája is, aminek a szakmai hátterét épp Kovács Dániel művészettörténész, építészeti kritikus - a szóban forgó könyv szerzője - biztosította.
Az első kérdésem persze az volt, hogy ha a szecesszió önálló sétakötetet kapott, akkor vajon az art déco és a modern miért nem érdemelt meg egy-egy ilyet? Nos, a válasz annyira magától értetődő, hogy én is többször leírtam már: Budapesten a legritkább esetben jelennek meg vegytisztán a stílusok, és ez az art décóra halmozottan igaz. Szóval a szerző nem bíbelődött azzal, hogy mesterkélten két csoportra ossza a házakat, és komoly szakmai vitákba bocsátkozzon arról, hogy egy-egy épület ebbe vagy abba a könyvbe kerüljön.
A kompromisszummal mi, olvasók sem jártunk rosszul,
hiszen így kétszer annyi helyszín került egyetlen kötetbe, ami elképesztő gazdagságot tár fel.
Sokszor és sokan úgy gondolnak a két világháború közti Budapest építészetére, mint amit agyonnyomott a historizmus, a rendszer által megkövetelt neomindenféle. És persze van is benne valami. Biztos sokkal izgalmasabban alakulhatott volna a város, ha mondjuk Molnár Farkas több megbízáshoz jut, ha Breuer Marcell egyáltalán építhet itthon, vagy ha számos modern alkotót szóhoz hagynak jutni az egymást követő diktatúrák, ahelyett, hogy a halálba vagy külföldre kergetik őket. Ugyanakkor
bámulatos, mennyi szépséget rejt így is a város.
Jó látni Gulyás Attila remek fotóin az olyan jól ismert, ikonikus épületeket, mint a pasaréti vagy a városmajori templom, az Erzsébet téri buszpályaudvar, a Simplon-ház vagy a borítót díszítő Dunapark tömbje. És persze még izgalmasabb felfedezni azokat a házakat, amelyek kevésbé vannak benne a köztudatban. Mint mondjuk a Budaörsi vagy a régi Ferihegyi repülőtér, a kelenföldi autóbuszgarázs, a budai kertvárosban megbújó modern villák, vagy a város szélén váratlanul felbukkanó art déco téglatemplomok.
A kötet a Szecessziós Budapestnél megismert szerkezetre épül fel, nem is fárasztanék senkit a részletes ismertető ismétlésével, akit érdekel, olvassa el ott. Röviden a lényeg: közel 400 fővárosi épületet találunk benne, ezek többségét rövid sétákra fűzték fel, melyek többé-kevésbé a városrészeket követik: Belváros, Újlipótváros, Pasarét stb. Ezekhez vázlatos térképek is tartoznak, de csak ezek segítségével valószínűleg nem boldogulna egy Budapestet nem ismerő turista. Szóval azért nem árt, ha kéznél van a Google Maps.
Minden házhoz tartozik egy rövid leírás, amelyek meglepően sok információt tartalmaznak, ám ennek ellenére kifejezetten olvasmányosak. Annyira, hogy szerintem a zsebkönyv tökéletesen működik hagyományos könyvként is, otthon ágyban, parkban padon vagy vonaton olvasva, mindenféle megerőltető testmozgás nélkül.
Ez olyan műfaj, mint a szakácskönyv a főzni szerető embereknek: mindenkinek van otthon vagy tíz, hatalmas öröm volt megkapni mindet, élvezet őket lapozgatni, de legfeljebb egy-két receptet főzünk meg a százból.
Szóval klassz, hogy a könyvben 15 sétába van rendezve a házak többsége, de biztos kevesen vannak, akik a kezükbe fogva (zsebükbe téve) célzottan a nyakukba veszik a várost. Persze tudom, hogy vannak! Meg azt is, hogy azoknak is örömöt okoz, akik imádják a házakat, de a sétákat nem annyira. Biztos lesznek, akik az Art déco és modern Budapestet lapozgatva csodálkoznak rá egy-egy ismerős épületre. Vagy fordítva, Budapestet járva örülnek meg neki, hogy: "jé, ennek a fényképét láttam a könyvben!"
Bővebb információ a könyv Facebook-oldalán. Aki még több építészetre kíváncsi, kövessen Facebookon vagy Instagramon.