A Stenk Podcast legújabb adásában Karácson Tamás, vagyis Fluor volt a vendégünk, aki már látható az RTL Klub Nyerő páros című műsorában, de a többség nyilvánvalóan Wellhello nevű zenekara és az egykori megaslágere, a Mizu? miatt ismeri. Fluorral beszélgettünk a politikától kezdve a magyar bulvárvilágon át a haknizás lélekölő rendszeréig, amelynek köszönhetően rövid időre pánikbeteg lett.
Annak idején a hirtelen jött népszerűség mennyire hatott a mindennapjaidra?
Az furcsa volt hirtelen, hogy nem tudok két métert menni anélkül, hogy valaki ne mondana nekem valamit, és tényleg húszasával álltak a tinilányok a ház előtt. Ilyen filmes volt az egész: sikítozó tinilányok futnak utánam az Andrássyn, követtek emberek mindenhova, volt olyan ember, aki mindig felbukkant. Voltak azért ijesztő részei is, amikor attól félsz, hogy feldöntik veled az autót, mert körbeállnak negyvenen, pedig csak egy parkolóba mentél ki. Azért az durva tud lenni, ha ez így rádzuhan. Én ezt szarul viseltem, utána pánikbeteg is lettem, és minden parám volt.
Korábban Hajós András és Majka is arról beszéltek a Kultrovat Podcastben, hogy a szorongás és a pánikbetegség jellemző jelenség a magyar hírességek körében, de mégsem beszél róla senki.
Én már ott tartottam, hogy sugárban hánytam, egyik pillanatról a másikra elsírtam magam. Ez egy nagyon mély és nagyon durva rész volt. Aztán végül sikerült belőle kijönni, meg lassítanom is kellett. Nyolc hónap alatt 310 bulit lenyomtam, volt, hogy napi hetet.
Hogy tudtál napi hét fellépést lenyomni?
8:30-kor egy iskolában kezdtem, délben aztán falunapon voltam, utána még három falunap, utána jönnek a klubok is. Mondjuk elindultam reggel 6-kor és másnap 6-ra hazaértem, mert fél 4-kor még felléptem valami helyen. Ez ráadásul nem is volt annyira extrém. Akkoriban egy hétvége 14 buliból állt, és mentünk, mint az állat. Én azt mondtam az akkori kiadómnak, hogy havi 40 bulit vállalok maximum. Ebből lett egy 45 körüli átlag. Aztán tényleg addig toltam, hogy le is kellett mondani fellépéseket a végén, és utána egy teljes hétig aludtam. Ezután döntöttük el, hogy jó, most akkor megállunk, pihenek és kitaláljuk a következő évet, mert ezt mégegyszer nem akarom végigcsinálni.
Te azért egy elég öntudatos és brandérzékeny előadónak számítasz. Akkoriban nem járt a fejedben, hogy káposzta-szépségverseny és hálészléfőző-verseny között fellépni nem a legjobb?
Tudod, az ember belekerül, elkezdi flesselni, hogy bakker, de kurva jó, hogy ennyit lehet menni. De jó, hogy ennyi helyen ordítják dalt! De jó, hogy ennyire szeretnek! Nem gondolod annyira végig, és így én tényleg mindent elvállaltam. Konkrétan mindent.
Az egyórás beszélgetésből írásban csak rövid részleteket közlünk, de azért pontokba szedtük, hogy milyen témákról beszélgettünk még Fluorral az adásban: