Führer Izidor görlökkel, pesti mulatókba küldött palackokkal érte el, hogy a walesi herceg, az akkori idők egyik legbefolyásosabb influenszere 1935-ös budapesti látogatásakor elsőként a "báráck" szót tanulta meg magyarul.
A kecskeméti homokon termett, mézédes barack már a török időkben is értékes valuta volt. Gyakran többet el lehetett érni vele, mint a védlevélként használt, Mikszáth által megregényesített beszélő köntössel. Ennek ellenére a húszas évekig kellett várni, hogy megszülessen a híres barackpálinka receptje a városi szeszfőzdében, és még egy évtizedet, hogy egy lelkes és elképesztően kreatív gyárigazgató elindítsa a világhírnév felé.
Az Index Mi Vidékünk projektje Bács-Kiskun megyében járt.
Az eredetileg gabonából és borból készített, égetettbornak nevezett szeszesitalt az 1600-as évektől hívják pálinkának és csak a 19. századtól főzik gyümölcsből is. A Bach-korszakban büntetésből bevezetett szeszadó miatt tudjuk: 1850-ben több mint százezer, leginkább otthoni főzde működött az akkori Magyarországon, és hamarosan megjelentek az első nagyobb szeszgyárak is. Bár a gyümölcstermesztés a reformkor óta jól jövedelmezett Kecskeméten, a városi tulajdonú pálinkafőzdét csak 1917-ben alapították a városszéli Külső-Szabadság úton. Az alföldi homok gyümölcsének hívott barackból Kecskemét környékén a mézédes és leves rózsa-, sárga- és kajszi-féle termett, de ezekből az üzem indulásakor még nem főztek pálinkát. Tizenöt év és az elképesztően profi propagandát űző Führer Izidor kellett a kecskeméti barackpálinka legendás, de sajnos rövid életű kultuszához.
Früher Izidor mindent tudott a pálinkakészítésről. Gyerekkorától kezdve az üst mellett állt, harmincas éveire elismert szaktekintély lett; országos hírűvé tette apja olaszliszkai üzemét és a sóstóhegyi, nagykállói, ócsai szeszfőzdékkel növelte a családi birodalmat. 1933-ban bérbe vette a kezdetben jólmenő, de a nagy gazdasági világválság idején már óriási veszteségeket produkáló kecskeméti Központi Szeszfőző Vállalatot.
Az üzemben ekkor már évek óta készítettek barackpálinkát is, a helyi gazdáktól és az országos hírű kecskeméti barackpiacról válogatva a legjobb alapanyagot. A receptúra szerint cefrézés előtt a barackok egy részéből eltávolították a magokat, másik részükben viszont zamattartalmuk miatt benne hagyták. A gyümölcsöt hordókba vagy cementkamrákba tették, az erjedés gyorsítására egy külön erre a célra kitenyésztett gombafajtát használtak. A kész pálinkát előbb egy tartályba, majd fakádba vagy közvetlenül a hordókba töltötték; a párlat egyéves érlelés alatt szabadult meg karcos-kesernyés ízétől, és nyerte el jellegzetes zamatát, világossárga színét.
Führer a polgármester és a Városi Idegenforgalmi Iroda támogatásával „ szinte amerikai méretű propagandába” kezdett , hogy megismertesse a világgal a terméket . „A vagyon őt annyira nem érdekli, mint a hírnév és az alkotni vágyás”– írta róla az üzemről készült hivatalos jelentés a harmincas években.
1935 Führer és a kecskeméti barackpálinka éve volt. Amikor az ízlés dolgában világszerte etalonnak tekintett walesi herceg (a későbbi VIII. Edward, aki Wallis Simpson miatt rövid idő múlva lemondott a brit trónról) Magyarországra látogatott, Führer akcióba lendült. Tudta, ha a herceg akár csak egyszer is barackpálinkát rendel, akkor a barackpálinka divatba jön. Az erre az alkalomra gyártott mintakollekciót magyaros népviseletbe öltöztetett revütáncos-lányokkal szóratta szét azokban a pesti mulatókban, ahol a brit trónörökös megjelenésére okkal számíthattak. Egy fennmaradt levél szerint az egyik barackpálinkás üveg a Ritz-ben biztosan célba ért; hamarosan a korabeli lapok és a világsajtó is a walesi herceg „báráck”-rajongásával voltak tele.
A walesi herceg megízlelte a magyar barackpálinkát,
másnap és harmadnap, negyednap és ötödnap is ezt kért, megtanulta a nevét és azóta mindenütt úgy hívják a nemes, zamatos, tüzes, nagyszerű magyar italt, ahogy a walesi herceg kedves hanglejtéssel kiejtette: 'báráck'. Azóta, hogy a walesi herceg figyelme is ráterelődött erre a nagyszerű, zamatos magyar italra, megvan a sansza, hogy ugyanolyan világhíresség legyen, mint amilyenné a tokaji bor, a szegedi paprika, a makói hagyma, vagy a balatoni fogas emelkedett”– jósolta az Ujság.
Nemsokára barackpálinkát kóstolt például Roosevelt amerikai elnök és Zogu albán király ; rövid időn belül kapható volt Európa szinte valamennyi országában, az Egyesült Államokban és a Távol-Keleten is. Mindeközben Budapesten a turisták a mulatókban és a kávéházakban véget érő esti IBUSZ-városnézéseken áztak az ingyen-„báráckban”, amelyet a pincérek kérés nélkül szolgáltak fel. A kecskeméti barackpálinka sikervonatára egyre többen igyekeztek felülni, hamarosan olyan tömegben és minőségben jelent meg a piacon, amit egyszerűen lehetetlen volt Kecskeméten előállítani. A város igyekezett levédetni a brandet, de nem jártak sikerrel. Közben a Központi Szeszfőzde és a Zwack Likőr-, Rum- és Konyakgyár között megindult a pereskedés a „valódi kecskeméti barackpálinka” elnevezés használatáért. A budapesti cég képviselői szerint a walesi herceg nem is a kecskeméti, hanem a Zwack-féle barackpálinka rajongója lett pesti napjai alatt. Annyi biztos, hogy Führer Izidor és a város minden lehetőséget megragadott, hogy a helyben készült pálinkára szoktassa a herceget.
A siker azonban nem tartott sokáig. A második zsidótörvény miatt 1939 őszén megvonták Führer Izidortól a szeszfőzde iparjogosítványát. A városvezetés a korban igen tekintélyesnek számító (bár végül soha ki nem fizetett) harmincezer pengős végkielégítést szavazott meg neki, mert „a kecskeméti barackpálinka európai, sőt mondható, világhírre szert tett neve jórészben Führer Izidor propagandamunkájának és ezzel kapcsolatos áldozatkészségének a következménye”.
A volt gyárigazgató második világháború alatti sorsa nagyjából ismeretlen. Annyi biztos, hogy megjárta a munkaszolgálatot, és az 1940 és 1948 közötti címjegyzékek szerint Pesten és Kecskeméten is volt lakása. A holokausztot túlélte, 1945 tavaszán a város ismét őt bízta meg a háború során erősen megrongálódott és szinte teljesen kiürített üzem igazgatásával. Az 1948-as államosításkor elmozdították, egy ekkoriban divatos ok, vagyis gazdálkodási szabálytalanság gyanúja miatt mennie kellett. További sorsáról nem tudunk, de az új idők nem kedveztek a tehetséges, kreatív üzletembereknek.
A kecskeméti szeszfőzde végül a hatvanas években minden berendezésével és a barackpálinka jogaival együtt a Magyar Likőripari Vállalathoz került. A Külső Szabadság úti főzdét a hatvanas években teljesen leszerelték, az épületeket sokáig raktározásra, azután palackozásra használták. Az 1982-ben kiürített épületet egy évvel később védetté nyilvánították, és a Népi Iparművészeti Gyűjteményt helyezték el benne, ma is látogatható. A Likőripari Vállalat a kecskemétinek nevezett barackpálinkát a fővárosban gyártotta.
Ma a Zwack gyár pálinkafőzdével és palackozó üzemmel ellátott manufaktúrát üzemeltet a városban, Fürher Izidornak azonban már nyoma sincs Kecskeméten. De nemcsak a rátermett marketinguru hiányzik; helyiek mesélték, hogy klasszikus barackpálinkát is alig kapni a városban.
A cikk megírásához dr. Gyenesei József tanulmányai nyújtottak segítséget, itt és itt olvashatja őket.
Köszönjük az MNL Bács-Kiskun Megyei Levéltár munkatársainak a cikkünk elkészüléséhez nyújtott segítséget.
(Borítókép: A kecskeméti "hírös barackpálinka" Amerikába indul. Kép: MNL Bács-Kiskun Megyei Levéltára)