Olaszországban íróként, Amerikában kávés vállalkozóként mutatkozik be, itthon viszont már nem szükséges bemutatkoznia, mondja magáról Frei Tamás, aki az 1990-es években az egyik legismertebb magyar televíziós újságíró volt.
A Café Frei kávéházlánc jelenleg Nizzában élő tulajdonosa most új regényt írt, amelynek témája nagyon aktuális: a migráció és a terrorizmus. Frei Tamás nem tekinti magát a magyar Dan Brownnak, de annyiban létezik a hasonlóság, hogy a Bábel is fikciós regény, de megjelennek benne valós személyek, például Orbán Viktor magyar miniszterelnök – egy gyilkossági merénylet célpontjaként.
Frei annak ellenére tért vissza ehhez a motívumhoz, hogy egyszer már országos botrányba keveredett, amikor műsorában, a Frei Dossziéban – Orbán első miniszterelnöksége idején – egy magát bérgyilkosnak nevező férfitól kérdezte meg, mennyit kérne a magyar kormányfő meggyilkolásáért. Aztán kiderült, hogy nem is bérgyilkosról van szó.
Egy szerkesztett részlet az interjúból:
Ha visszatekintesz a Frei Dossziéra, akkor a mostani szakmai tudásod, ízlésed alapján vállalhatónak tartod? Annak idején ért téged az a vád, hogy külpolitikai bulvárt csinálsz.
Remélem, ha ma visszanézném a Frei Dossziét – amit egyébként nem szoktam megtenni –, akkor azt gondolnám, hogy jobbat csinálnék. Remélem, nem érezném nagyon cikinek, amit harmincévesen csináltam. De függetlenül tőlem: ami az elmúlt években a televíziózásban történt, felértékeli a hőskorszakot. Ami akkor nagyon harsánynak tűnt, ma már visszafogott. [...] Persze egy dedikálásnál csak az fog hozzám odajönni, aki kedvelte a műsoraimat, hogy elmondja, mennyire hiányzom a képernyőről – azok nem jönnek oda az utcán, akik nem szerették. De valahogy úgy érzékelem, hogy az emberek jó emlékeket őriznek erről a műsorról.
Kiragadnék provokatívan egy emléket: szerinted lehetne ma műsort csinálni Orbán Viktor megöléséről?
Generációk vannak, akik már azt sem tudják, miről beszélünk. Az alapkérdés az volt, hogy egy bérgyilkos csak üzleti bérgyilkosságot vállal, vagy politikust is. Hiszen Kennedyt is lelőtték, meg másokat is a történelemben, tehát a kérdés szerintem adekvát, hogy úgy mondjam, és nem Orbán Viktorról szólt, hanem általában a miniszterelnökről, aki akkor történetesen Orbán volt. Csak ez kapott egy durva gellert Magyarországon, mert ugyanaz a gyilkos hangulat működött, ami ma is van. Az egyik oldal elásná a másikat a föld alá. Nem voltam elég körültekintő már ebben sem. Hogy Magyarországon ma föl lehet-e tenni ezt a kérdést? Magyarországon minden gellert kap, nem tudom. Ebben a regényben merényletkísérlet van konkrétan ellene.
Konkrétan Orbán Viktor ellen?
Konkrétan ellene. De butaság lenne, ha nem lenne – most spoilerezem a könyvet –, mert a a regény arról szól, hogy megpróbálják eltenni lába alól az antimigráns gondolat emblematikus európai politikusait. Az lenne fura, ha az AfD német szélsőjobboldali párt vezetője célpont, de Orbán meg nem, amikor a regényben 15 ilyen célpont van. De túléli.
Nem akarom ezt a csontot tovább rágni...
Kérlek, tényleg ne!
Csak van egy kérdés, amit régóta szerettem volna feltenni neked: nem volt gyanús az a csávó?
Én azért a magyar titkosszolgálatok segítségével mentem, úgy gyanús volt, hogy az alvilágon belül nem az, aki. De többek közül választhattam. Végülis kettőt hoztak oda.
És miért őt választottad, ő volt fotogénebb?
Úgy volt tálalva, hogy az egyik városokban... a másik meg a nyílt helyszínek specialistája, és hogy melyik érdekel. De hogy elugorjak a válaszadás elől... nekem az olyan korszakom volt, [...] mindig feszegettem a határokat, és egy idő után azt hiszed, hogy mindig minden lécet át fogsz tudni ugorni, túljársz mindenki eszén, te leszel a legokosabb, még az orosz alvilággal is tudsz olyan alkut kötni, hogy te jársz jól. Nekem végső soron jót tett, hogy ez a történet megtörtént.
Az egyórás beszélgetésből írásban csak rövid részleteket közlünk, de azért pontokba szedtük, hogy milyen témákról beszélgettünk még az adásban:
(Borító- és címlapkép: Rostás Bianka / Index)