A magyar neoavantgárd, vagyis durván a hosszú hetvenes évek művészete iránt mostanában nemzetközi szinten is egyre nagyobb az érdeklődés, amit jól mutat a londoni Tate 2019-es Maurer Dóra-kiállítása, vagy hogy Nádler István egyik műve a párizsi Pompidou Centre kortárs gyűjteményét bemutató tárlaton, Keserü Ilona alkotása pedig a New York-i Metropolitan Múzeum állandó kiállításán is megtalálható.
Nádler- és Keserü-művekkel a Virág Judit Galéria legújabb tárlatán is találkozhatunk, amely az aukciósház november 17-i árverésén szereplő 160 milliós összkikiáltási áron meghirdetett anyagát mutatja be, és amelyet péntekig bárki megnézhet a Falk Miksa utcai galériában. Ez az ingyenes kiállítás a legjobb alkalom, hogy olyan műveket lássunk, amelyek csak rövid időre kerülnek a nyilvánosság elé – amint egyik magángyűjteményből átvándorolnak egy másikba.
A tárlaton több mint száz 1945 utáni és kortárs műtárgyat láthatunk, köztük az elmúlt hét évtized számos ikonikus alkotójának a munkáját, az Európai Iskola, a szürnaturalizmus, az Iparterves generáció, a Pécsi Műhely tagjainak vagy a nyolcvanas évek underground szereplőinek műveit.
A nagyon gazdag merítésben pár főmű is szerepel, például Lakner László Metamorfózis – egyszer, aztán, később című alkotása. A Francis Bacon műveinek világát idéző festmény nem véletlenül verte ki a biztosítékot a vonalas komisszároknál 1967-ben, amikor kiállították a Fiatal Művészek Stúdiójában. A képen tigrisfejű öltönyös alakok triptichonszerű elrendezésben láthatók, mintha egy film három egymást követő kockáját rakták volna sorozatba. A vicsorgó tigrispofa bárgyúan vigyorgó fejjé változik. A hosszú évtizedekig lappangó festményről Lakner pár éve így nyilatkozott: „egy példázat a generációm alapélményéről '45 és '56 után: a tegnapi tigrisek báránnyá, ártatlan polgárokká asszimilálódásáról”. Nem véletlen, Lakner e képét
egy egész korszakot szimbolizáló kulcsműnek tartják,
és nem ez az egyetlen politikai üzenetet vagy társadalomkritikát megfogalmazó mű a tárlaton.
Harasztÿ István Központi irányítás című mobilszobrán például visszafelé forog egy falióra mutatója, míg az alkotáson szereplő többi kis óralap egyáltalán nem mutat semmit, még mutató sincs rajtuk; Méhes László hetvenes években készült Langyos víz sorozatának egy kevéssé ismert darabján tétlenül álldogálnak az emberek feltehetően a Balatonban; Fehér László Archív című képe a gyerekkor téeszesített dégi világát idézi; Gulyás Gyula vörös festékkel leöntött kockaköve az '56-os forradalmat; Pinczehelyi Sándor csillagrajza pedig az egész korszakot.
A tárlaton szereplő művek jelentős része olyan időszakban született, ahol a háborút követő néhány demokratikus év után először a szovjet zsdanovi elvek, majd a puha diktatúrában a hírhedt aczéli 3T rendszer - a tilt, tűr, támogat – képlékeny elvei mentén határozta meg a kultúrpolitika, hogy kinek a művészete kap zöld lámpát, kinél nézik el, hogy átcsusszan stikában a sárgán, és kit akarnak szilenciumra ítélve parkoltatni. A bemutatott anyag egyik legizgalmasabb vonulata az, hogy látjuk,
a szabadságdeficites korszakban is mennyire autonóm alkotások születtek,
legyenek azok absztrakt vagy figurális ábrázolások, festmények vagy fotók, magánmitologikus képek, happeningek, body art alkotások, konceptek vagy mail art munkák.
Ugyanakkor az anyagban nemcsak rendszerváltás előtti, hanem azt követően készült kortárs alkotások is megtalálhatók, több esetben ugyanannak a mesternek egy évtizedekkel ezelőtt és a kétezres években készült munkája is bekerült a válogatásba. Mindez nem véletlen. A Virág Judit Galéria közleményében Kelen Anna művészettörténész kiemelte: „Itthon is érzékelhető az a nemzetközi műtárgypiaci változás, amelynek köszönhetően folyamatosan növekszik az érdeklődés a kortárs alkotók művei iránt. A gyűjtők között egyre hangsúlyosabban képviseli magát a fiatal korosztály, akik kifejezetten a kortárs műveket részesítik előnyben. A konceptuális művészet, a geometrikus formák és az építészetben, designban is több évtizede megkerülhetetlen minimalizmus világa fontos a kortárs képzőművészeti alkotások gyűjtői számára”.
Kassák, Kepes György, Rozsda Endre, Erdély Miklós, Birkás Ákos, Csernus Tibor, Hencze Tamás, ef Zámbó István, Fajó János, Hajas Tibor, El Kazovszkij, Bukta Imre, Frei Krisztián, Tót Endre, Vető János, Jovánovics György csak pár név a több mint hatvan alkotó közül, akiknek a művei szerepelnek a bemutatón. Elég impozáns a névsor. Bár találkozhatunk sok olyan munkával is, amelyek egy adott művész legismertebb alkotói periódusán kívül eső időszakban születtek, összességében bármelyik képzőművészeti múzeum örülne egy olyan kiállításnak, amit a Virág Judit Galériában most látható művekből rendeznek.
Az árverés után egy részük ismét eltűnik majd a szemünk elől, szóval érdemes megnézi őket nemcsak az aukcióra készült katalógusban, hanem élőben is, amíg mindenki számára elérhetők.
(Borítókép: Lakner László: Metamorfózis - egyszer, aztán, később / Várakozók (Példázat), 1964-1967)