Úgy tűnik, hogy Mészáros Béla színészként negyvenéves korára elért mindent, amit magyar színész elérhet: tizenhat éve a Katona József Színház társulatában van, egy tavalyi sikerfilm (BÚÉK) főszerepét játszotta, egy kereskedelmi tévés sorozatban is szerepel (Mintaapák), miközben egy új magyar romantikus filmet, a Seveledet is a hátán viszi.
A filmet az az Orosz Dénes írta és rendezte, akit a Coming Out megjelenésekor többen is támadtak a film homofóbnak is értelmezhető alapötlete miatt (a Csányi Sándor alakította meleg férfi balesetet szenved, és heteró lesz), és aki Mészárost már egy korai rövidfilmjében és a nagyjátékfilmjeiben is használta színészként. A Seveledben egy szoknyavadász filmkritikust játszik, aki a súlyos beteg édesanyjának (Básti Juli) azt hazudja, hogy a terhes szomszédja (Tenki Réka) valójában a barátnője, a gyerek pedig a közös gyerekük.
A film egy klasszikus, félreértéseken alapuló romantikus vígjáték, amibe mégis került egy kevés Mészáros magánéletéből, amit onnan lehet részletesebben ismerni, hogy 2016-ban kitárta magát a színpadon, amikor egykori osztálytársai segítségével feldolgozta az életének fontos, néha traumatikus pillanatait (erről itt írtunk korábban). Többek között erről is beszéltünk a Kultrovat Podcast legújabb adásában a színésszel, de szóba kerülnek még a kertévés sorozatforgatások előnyei, hogy miről ismerik meg legjobban az utcán, hogy ütötte meg gumibottal Thuróczy Szabolcs az Aranyélet forgatásán, illetve a Katona színészeként reagál a színházat körülvevő, Gothár Péter nevéhez fűződő zaklatási botrányra is.
Egy szerkesztett részlet az interjúból:
A karaktered egy része rímelt az általad korábban adott interjúkra, amikben az édesanyádhoz fűződő szoros kapcsolatodról vagy a nőkkel való viszonyodról beszéltél. Ezek lefegyverzően őszinte interjúk voltak. Nekem úgy tűnt, mintha a filmbeli karakteredben Mészáros Béla is visszaköszönne.
Az biztos. Én is elkezdtem gondolkodni, kérdezték is, hogy lehet, hogy egy idő után Orosz Dénes ezt a figurát már rám írta? Mert alapból nem rám írta, pont forgattunk, amikor félrehívott, és mondta, hogy jövőre lenne egy film, és szerepelhetnék benne. Nem a Dénes miatt, de én elosztottam ezt néggyel, nyolccal. Szoktuk mondani színészek, hogy ha az első napot leforgatod, akkor biztos, de lehet, hogy még akkor sem. Aztán megkaptam az első forgatókönyvet, de az még nagyon vázlatos volt, és még sokat változtattunk rajta, ebben szerencsére én is részt vehettem. Három éve az interjúkban azért próbáltam őszinte lenni, mert úgyis kiderült minden a darabból. Persze nem látták olyan sokan, legfeljebb ezer ember, de híre ment. Mindenki ilyen problémákkal küzd az életben, a magánéleted, a munkád, nincs ebben semmi különleges.
Csak nem mindenki engedi, a kollégáid közül sem, hogy az újságírók ezt boncolgassák.
Az interjúk is nehezek, mert rákérdeznek. Akkoriban elvesztettem az édesapámat, és volt egy válásom. Erről szólt a darab. Ha erről kérdeznek valamit, akkor ezzel kapcsolatban konkrétnak kell lennem, hogy igen, ezek mind megtörténtek.
Nem próbáltál magadról pozitív képet festeni.
Igen, mert az az időszak nekem erről szólt. Mindenki eldöntheti, mennyit mutat meg magából. Nekem azt a három évet akkor fel kellett dolgoznom, kicsit olyan volt, mint egy terápia.
Ugyanez megvolt a Seveled forgatásánál is? Arra gondolok, hogy a karakterednek nagyon szoros, szívmelengető a kapcsolata az édesanyjával, és rólad lehet tudni, hogy ez neked a valóságban is megvolt. Lehetett ez is terápia?
Abszolút. Mert én közben az édesanyámat is elvesztettem két éve, és ez aztán főleg egy erős dolog volt ebből a szempontból. A Dénes nagyon aranyos volt, amikor félrehívott, hogy ettől még szívesen megcsinálnám-e ezt a szerepet. És én mondtam, hogy persze, és ebből nagyon sokat lehetett építeni. Meg a Julival [Básti Juli] is sokat beszélgettünk. Sok momentum, gesztus, helyzet eszembe jutott, hogy anyukámmal ezek hogy voltak.
(...)
Tizenhat éve vagy a Katona Színháznál, hogyan élted meg a mostani botrányt, ami Gothár Péter körül forog?
Rövid lesz a válasz. Már elnézést, hogy ezt így kell mondanom. Azért nem fogok erről beszélni most, mert ha belekeverném azokat az érzéseket, amik bennem vannak, és elmondanám tök őszintén, az önkéntelenül kapcsolódna a sztorihoz, akár az áldozathoz, akár Péterhez. Nincs arról szó egyáltalán, hogy mi most megbeszéltük, hogy semmit sem lehet mondani. Az én véleményem az, hogy erre, amikor tényleg ennyire bugyog az egész és forrásban van, nem akarok még válaszolni. Lehet, hogy majd hónapok múlva lesz erről beszélgetés, de erről most nem tudnék, vagy inkább nem akarnék beszélni.
(...)
Amikor kijön egy ilyen film, mint a Seveled, akkor mi az, amit vársz, ami boldoggá tenne?
Tök jó lenne, ha sokan megnéznék. A számokat illetően nem tudom, mi lenne a jó, 80 vagy 150 ezer néző már biztos jó lenne. Én is szurkolok neki, hogy minél többen megnézzék. A kritikákat én annyira nem szoktam olvasni. De úgyis elmondják.
A barátaid mindig tájékoztatnak?
Önkéntelenül kiderülnek. A színházi kritikákat néha a színházban is kirakják. A film kapcsán ez annyira nem tud engem érdekelni, most azt mondom, de nem nagyképűségből, hanem mert a forgatás már úgyis megtörtént. Ez nem olyan, amin tudok változtatni, mint egy színházi előadásban.
És mi lenne az, ami általában boldoggá tenne?
Na, ez most durva lesz, ha őszintén válaszolok. Az, hogy el tudjam engedni ezt a fajta türelmetlenséget. Sokszor van az, hogy nagyon figyelek magamra, és nagyon türelmetlen tudok lenni, és most az egóról beszélek. Nagyon örülnék, ha meg tudnék barátkozni a halál gondolatával, mert mostanában egy nehezebb időszak van a fejemben. Ha a nővéremmel való kapcsolatom erősödne. Hogy tudjak segíteni másokon. Úgy tűnik, mintha szent ember lennék, pedig nem, de nekem ezek a dolgok fontosak most. Meg hogy finom legyen karácsonykor a süti, amit csinál a nővérem!
Miről szól még az adás: