„Lépj be az ismeretlenbe! Boszorkányok, koboldok, tündérek és manók várják a gyerekeket és a felnőtteket. Jóslás, számmisztika, asztrológia, rituálé, varázslat. Ismert boszorkányokkal találkozhattok.” Ezzel a csalogató szöveggel hirdették meg az egyik hazai boszorkányfesztivált. Nagyon kíváncsiak voltunk, hogy milyen varázslatokban lehet részünk, illetve, hogy mennyire tudjuk megőrizni a nyugalmunkat igazi, hús-vér boszorkányok körében. Egyáltalán nem számítottunk rá, hogy a szürreális dolgokban bővelkedő rendezvényre a reális világ is beszüremkedik, de így történt: még a varázslók is a Fideszről vitatkoztak.
A közönség izgatottan várakozik. Mindenütt koponyák, voodoobabák és jósgömbök vannak. Hirtelen hangrobbanás hallatszik az egyik nagy, ódon ajtó mögül, majd lekapcsolnak a lámpák, csak pár gyertya világít. Az ajtó félelmetes nyikorgással, lassan kinyílik. Mögüle éles fény világít a szemünkbe, közben sűrű füst gomolyog be a terembe. Mindenki összerezzen, amikor kísérteties zenére hatalmas, kalapos alakok lépnek be az ajtón, csak a sziluettjüket látjuk. A középen álló, dermesztő alak felém fordul, közelebb jön, és dörgedelmes hangon azt mondja: „Nézd csak meg, milyen kínokat rejt a jövőd!” Majd elém tart egy sötét színű varázsgömböt, amelyben olyan iszonytató dolgokat látok, amelyeket nem lehet szavakba önteni... Milyen jó lett volna, ha így kezdődik a boszorkányfesztivál, de nem így kezdődött, nagyon nem.
Manapság már a boszorkányok sem a régiek. Nem hordanak fekete köpenyt, nincs kalapjuk, nem szórnak varázsigéket, legalábbis a budapesti Gellért Szállodában december 13-án megtartott fesztiváljukon nem volt ilyesmi. Mindenki civil ruhában, ingben, blézerben, zakóban érkezett. Még csak koponyákat, varázspálcákat vagy jósgömböket se láttam. Izgatottan sétálgattam, hátha belebotlok valahol legalább egy rövid démonidézésbe, vártam, hogy lesz mondjuk asztaltáncoltatás, és nem vagyok telhetetlen, még akár egy szolid hipnotizálással is beértem volna, de csalódnom kellett.
Mutatóba azért volt néhány seprű, a tapadós ruhákba öltözött „boszi” lányok azokkal pózoltak a fotókhoz. A rendezvény legfőbb attrakciója ugyanis egy boszorkány-szépségverseny volt, a versenyzők azonban nem igazi boszorkányok voltak, hanem csinos, szexi ruhába öltözött fiatal nők, akiknek hellyel-közzel volt valami ezoterikus kötődése.
A kiállítók között ott volt Balogh Lajos Neo, akinél személyes auracsakra-elemzésre volt lehetőség. Ez úgy nézett ki, hogy rá kellett raknom a kezemet egy berendezésre, plusz még le is fotózott a gép, ami amúgy „metakommunikációt, rezgéseket mér”. Neo masinája azt írta ki, hogy az aurám sárga, ez azt jelenti, hogy „kreatív, derűs, intellektuális, filozofikus és optimista” vagyok.
„De túl erős benned a megfelelési kényszer, az önkontroll. Inkább a játékos énedet kellene előtérbe helyezni! A bilincseket le kell szakítani, nincs mese! Neked szabadság kell, nem bírsz vákuumban élni! Ha helyes forrásból informálódsz, egy grádienst feljebb lehet menni egy év alatt. De visszaesni gyorsabban lehet, fél év alatt két-három grádienst lehet süllyedni, például, ha valaki elkezd piálni” – részletezte a csakráim állapotát Neo. A vizsgálat után kaptam egy 24 oldalas „riportot”, ebből kiválogattam pár részt, amelyeket inkább szó szerint idézek.
A sárgák a legderűsebb, legboldogabb és leginkább gyerekszerű személyiségek a színtartományban. „All I want to do is have some fun” (Semmi mást nem akarok csinálni, csak jól érezni magam!) című dal csodálatosan képviseli a sárgákat, és megmutatja nyugalmukat, könnyed és derűs karakterüket. Ezeknek a játékos embereknek csodás humorérzékük van. (...) Szeretnek utazni, világot látni, relaxálni egy csodaszép strandon és örömmel táncolni egész éjszaka.
De a „sárgák” élete nem csak móka és kacagás.
Érzékeny, fizikai, biokémiai testük miatt a sárgák nem szeretik a fájdalmat vagy akár a gondolatát, hogy megtapasztalhatják.
A riportból megtudtam azt is, hogy a „sárgák” kifejezetten jók például előjátékban.
A sárgák nagyon szexuálisak. Előjátékuk figyelmes, játékos és érzékeny. A szexuális érzet és orgazmus az elégedettség érzését kelti, melyet nem lehet semmi mással összehasonlítani. Ha egyszer már megtapasztalták ezt az érzést, amit „szexuális magaslatnak” tekintenek, egyre többet akarnak belőle. (...) A tipikus „sárga” foglalkozások a következők: atléta, humorista, zenész, festő, művész, tanuló, filozófus, pszichológus, masszázsterapeuta, gyógyító, pincér, szerelő, szakács, utaskísérő vagy idegenvezető.
Egy ilyen auracsakra-vizsgálat 8 vagy 12 ezer forintba kerül Neonál, attól függően, hogy mennyire hosszú riportot kérünk.
A kiállítók között volt egy rasztahajú srác is, aki ásványokkal és az ezekből készült ékszerekkel foglalkozik. Zombor hangsúlyozta: „Személyes küldetésem, hogy mindenkit ellássak kristályokkal”. A köveket Indiából hozza, egy részükből ékszereket csinál, majd a portékáit főként Európában adja el.
De számára a köveknek nem csak esztétikai funkciója van. „Minden ásványnak vannak olyan tulajdonságai, amik az emberi testre vagy lélekre hatnak. Az ásványoknál rezgések vannak, ezek a kövek visszaverik a kozmikus háttérsugárzást” – teszi hozzá Zombor, aki szerint a kövek magukba szívják a „rossz szándékot”, ezért havonta egyszer – újholdkor – tisztítani érdemes őket. Ő ezt úgy szokta csinálni, hogy elássa a föld alá őket, és akkor egy éjszaka alatt megszabadulnak ezektől a „negatív energiáktól”. Ezután pedig még napfénnyel is fel kell őket tölteni, ezt például faágra lógatva érdemes megtenni, „hogy ég és föld között legyenek” – javasolja.
Sajnos az ígéretes nevű Földi Angyal előadása elmaradt, ezért először a bocskaiban érkező Vito nagymesterére ültem be. „Nagyon nagy bajok vannak a világban” – kezdte dörgedelmeit Vito, aki szerint súlyos probléma, hogy kezdjük elveszíteni nemi sajátosságainkat. „Pedig fontos lenne tisztázni, hogy összesen két nem van, és a nő az maradjon meg nőnek, a férfi meg férfinak” – mondta a mágus, aki beszélt arról is, hogy ő nem használ varázspálcát, viszont vannak olyan boszorkány közösségek (kovenek), melyek tagjai igen. Vito egyébként csak néhány kovenben engedi meg, hogy orgiákat tartsanak, a legtöbb esetben tiltja ezt. Szerinte Magyarországon egyébként sem lehet megmondani, hányfajta boszorkányideológia és mennyi koven létezik. „A többsége titokban működik,
csak a hülyék rakják ki a Facebookra.
A csapongó előadás közben felszólalt valaki a közönségből, hogy nem ért semmit, és jó lenne tisztázni, mit is jelent az, hogy boszorkány. A választ erre Vito szerint senki nem tudja pontosan, „nem tudni például, hogy a seprű hogyan került bele az egész történetbe”, de a boszorkányság gyökere szerinte a pogány vallásokban van, amelyekben fontos az önmegismerés és az egyensúlyra törekvés. „Tudom, hogy ezek ilyen kutyafuttában odavágott dolgok, de majd megértitek”– szögezte le a varázsló.
A szicíliai felmenőkkel rendelkező Vito előadásának legfurcsább része az volt, amikor a barátságról kezdett értekezni. „A barátság luxus” – jelentette ki. A közönségből valaki megjegyezte, hogy ezt egy kicsit túlzásnak tartja, és kíváncsi lenne arra, hogy a nagymester miért gondolja így. „Én se tudok mindent, nem én fingom a passzátszelet” – kezdte a választ Vito, majd így folytatta: „De mindig csak a hátbaszúrást kaptam az úgynevezett barátoktól. Remekül élek barátok nélkül! Vannak haverjaim, meg tanítványaim, de nem érek rá azzal foglalkozni, hogy ki árul el, vagy ki tesz keresztbe.” „De mindenki hibázhat” – vetette közbe valaki a közönség soraiból. „Nem használom azt a szót, hogy barát” – dohogta Vito.
A morózus mágus után Éva Ilona tündérboszorkány szerelmi praktikákról szóló előadása következett. Főként Luca napi szokásokról beszélt, azon a napon ugyanis „a szerelemmel kell foglalkozni, meg a rontó energiák ellen kell védekezni. Luca napkor a nők azt csinálnak, amit akarnak” – mondta. Majd egy népi hagyomány követésére biztatta a főként nőkből álló hallgatóságot. „Ha meg akarjuk tudni, hogy mikor fogunk férjhez menni, akkor ki kell menni, bele kell rúgni a disznóólba, és ahányat röfög az állat, annyi év múlva jön majd el a jövendőbeli” – mondta, majd hozzátette: mivel manapság kevesebb a disznóól, mint régen, ezért ugyanezt kutyaóllal is meg lehet csinálni, állítása szerint ezek a varázslatok ma is működnek. Majd egy érdeklődőnek kifejtette, hogy a pénzmágia és az átoklevétel könnyű varázslatok, bár a pénzmágia lehet nehéz is, például, ha a megbízó úgy akar pénzenergiához jutni, hogy más pénzenergiáját venné el.
Az előadások után következett a boszorkány-szépségverseny. A Miss Bűbáj kategóriában felnőttek, a Mini Miss Bűbájban pedig gyerekek mérték össze szépségüket. Egymás után érkeztek a zsűritagok, voltak, akik már régen találkoztak, de nem kellett újra bemutatkozniuk egymásnak: „Emlékszem rád, skorpió, ugye?” – hangzott el a kulcsmondat, ebben a szcénában ugyanis kiemelten fontos, hogy kinek mi a csillagjegye. Ekkor érkezett meg Kiszel Tünde is, aki a verseny előtt magabiztosan ajánlgatta az erotikus (de nem ezoterikus) naptárát.
Majd teljesen váratlanul, egyszer csak a Fideszről kezdtek el vitatkozni a főboszorkányok, és ezen a ponton vesztette el a rendezvény minden vonzerejét. A szépségverseny előtt ugyanis Frabato ősi mágus elmondta, most hívta egy újságíró azzal, hogy mit szól a Fidesz legújabb törvénytervezetéhez, amely a kuruzslók és ezoterikus csalók tevékenységét hivatott visszaszorítani. Az egyesek által csak Frabinak becézett mestermágus konkrétumokat nem tudott mondani, Kárpáti Lili, a Magyar Boszorkányszövetség korábbi főpapnője viszont élesen bírálta a kormánypárt törekvéseit, arról beszélt, hogy a Fidesz meg akarja szüntetni az ezotériát. Szerinte erre nem lesz módja, mert ha ez meg is történne, az emberek titokban továbbra is járnának mágusokhoz, hiszen erre évezredek óta van igény. „A hitedet, a vallásodat nem vehetik el egy jogállamban” - nyomatékosította Kárpáti Lili, aki beszélt arról is, hogy már évek óta zajlik ez a folyamat, elmondása szerint a természetgyógyászatot is be akarják tiltani.
Vito szerint a szélhámosok kiszűrésére volt már egy próbálkozás, hiszen a tíz évvel ezelőtt alapított Mágusszék Szövetség erre szolgált volna. Ott egy főboszorkányokból álló bizottság döntötte volna el, ki számít hiteles mágusnak, ők varázsló diplomát is kaptak volna. Valamiért azonban ez a szervezet nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ezután Vito azt mondta:
A külvilág szemében mi elmebetegek vagyunk.
„Ne mondj ilyet Vito!” – szólt rá a többi boszorkány, de Vito hajthatatlan volt. „Így van sajnos” – mondta a nagymester.
A szépségversenyen a zsűrinek két szempontot kellett figyelembe vennie a pontozásnál: a külsőt és az aurát. Minden versenyzőtől kérdeztek valami frappánsat, Frabato például megkérdezte az egyiküktől, hogy „a farkast vagy a rókát választanád?”. Kis hezitálás után jött a válasz: „A farkast”. Frabi pedig nyugtázta a választ: „Oké”. Az egyik szépségkirálynő-jelölttől megkérdezték, hogy van-e valami köze a boszorkánysághoz, mire ő azt mondta, hogy szereti a véletlenszerű találkozásokat. „Olyanok nincsenek” – dörögte a zsűri. Egy másik versenyző jogászként dolgozik, de kristály- és fénygyógyászattal is foglalkozik. Ötéves korában ismerkedett meg a spiritualitással, akkor halt meg ugyanis az apukája, aki utána „megjelent neki”. „Ezután közvetítővé váltam” – mondta. „Miért viselsz ilyen kevés ásványt?” – kérdezte tőle a zsűri. „Várom, hogy megérkezzen az a kristály, ami szolgálni szeretne” - jött a válasz.
Volt, aki azt mondta bemutatkozásként, hogy nagyon sokat álmodik, és kíváncsi lenne, mit jelentenek az álmai. Vito azonban elszomorította: „Az álmoknak semmi köze a boszorkánysághoz.” „Kerestél már tanítót?” – kérdezték tőle. „Még nem” – reagált a lány. Az egyik jelölt megemlítette, hogy jósnőhöz jár, „addig jársz a jósnőhöz, míg te is azzá nem válsz!” – mondta az egyik zsűritag. Aztán jött a menetrendszerű Frabato-kérdés: „Milyen állatot választasz, tigrist vagy oroszlánt?” A lány tigrist mondott. „Oké” – nyugtázta ismét Frabato, de sem akkor, sem később nem mondta el, hogy milyen célt szolgáltak titokzatos kérdései, és hogy mit jelent az, ha valaki mondjuk a tigrist választja. A versenyzők és a győztesek „bűbájzsákot”, Frabato könyvét, egy ezo központ szépségcsomagját, valamint „jövőkép elemzést” kaptak. Néhány szerencsés seprűt is kapott, „ezzel repülhettek majd haza” – mondták nekik.
(Borítókép: A Mini Miss Bűbáj szépségverseny győztese. Fotó: Marjanovic Mira/Index)