Rákosit is fotóztad? - kérdezték tőlem, amikor erre a kiállításra készültünk. Dehogy fotóztam, válaszoltam, a közelébe sem kerültem soha. Aztán elém tettek egy képet, amit én csináltam Rákosiról. Egyszerűen elfelejtettem.
Ezzel a történettel illusztrálta Keleti Éva fotóművész, hogy egy ennyire hatalmas életműnél, mint amilyen az övé, egyszerűen lehetetlen mindenre és mindenkire emlékezni. A 89 éves fotós, akinek nemrég nyílt életműkiállítása a Műcsarnokban, 1951-ben kezdte a pályáját. Hatvanéves kora után úgy döntött, hogy elég volt, és letette a gépet, hogy aztán nemrég, közel kilencven évesen újrakezdje. Így lett az Élet/kép című tárlat egyszerre egy hatalmas életmű összegzése és közben annak bemutatása is, hogy miképpen fényképez Keleti Éva 2019-ben. Egy külön teremben ugyanis csak a vadiúj képeit nézhetjük meg.
“Nem vagyok egy felugrálós típus” - mesélte a fotós azon a tárlatvezetésen, amelyen saját maga vezette körbe az érdeklődőket a kiállításán. Tényleg nem: 25 évig dolgozott az MTI fotósaként, aztán 15 évig az Új Tükörnél, ezután fotóügynökséget alapított, majd közel harminc évre nyugdíjazta magát. Az MTI-nél fotózott mindent: sportot, politikusokat, gyári munkásokat, művészeket.
Az egyik legmegindítóbb képén a Somogy megyei Csordás családot látjuk 1955-ben. A családban négyesikrek születtek, de az állam úgy ítélte meg, hogy túl szegények ahhoz, hogy neveljék őket, ezért elvették a kicsiket a szüleiktől. Hároméves korukig gyermekotthonban nevelkedtek. Keleti képe azt a pillanatot örökíti meg, amikor újra egyesülhetett a család. Tavaly, 64 év után meglátogatta és újra lefotózta a testvéreket, akik közül már csak hárman élnek. “Ugyanazon a környéken laknak, mindent tudnak egymásról, és ugyanaz a szeretet van közöttük, mint régen” - mesélte.
Az MTI-nél aztán megkapta a kultúrát, mint területet, aminek eleinte egyáltalán nem örült. Úgy gondolta, hogy nem neki való, a művészeket kicsit bolondnak tartotta, akikkel nehéz zöldágra vergődni. De jött egy kép, ami mindent megváltoztatott. 1959-ben az akkor már nagyon beteg, tüdőrákkal küzdő Tímár József Az ügynök halála főszerepét játszotta a Nemzeti Színházban. Keleti az előadás kezdete előtt ért a színházba, és elkapta azt a pillanatot, amikor a színész megemeli a kellékbőröndöket, hogy elbírja-e őket még. Nehéznek találta a kettőt, így az előadásban már csak egy bőrönddel játszotta a jelenetet, nem úgy, ahogy Keleti fotóján látszik. Később mégis ennek a fotónak az alapján készült el a szobra, amit a Nemzeti Színház előtt helyeztek el.
Nem volt igaz, amit a képemen láttunk, jó példa ez arra, hogy attól még, hogy valami le van fotózva, nem biztos, hogy tényleg úgy volt.
Hasonlóan ismert az a fotó, amit 1971-ben készített Latinovits Zoltánról és Ruttkai Éváról a lakásukban. Négy napot töltött velük, de két napig egyáltalán nem fotózta őket, mert azt akarta, hogy teljesen megszokják a jelenlétét, annyira, hogy ő “csak egy tárgy legyen a lakáson belül”. Aztán megkérte őket, hogy vegyék a kezükbe azt a képet, amit még a szerelmük kezdetén készített róluk a Rómeó és Júlia előadásában, és amit mindig az asztalon tartottak. “Ahogy a kezükbe vették, megváltozott az arcuk, Éva szemén látszik, hogy ő még talán remél, de Zoli már elengedte ezt az egészet”.
Keleti Éva családjának külön részt szentel a kiállítás, hiszen a felmenői között is voltak ismert emberek. Egyikük, a költő-fényképész Miklós Jutka, Éva nagymamájának unokatestvére, akinek tehetségét Ady Endre is méltatta. Nagybátyja pedig a háromszoros olimpiai bajnok vívó, Kabos Endre volt, aki mindössze 37 évesen halt meg 1944-ben. Munkaszolgálatos társaival éppen a Margit-hídon keltek át, amikor a németek felrobbantották a hidat. Szabó István A napfény íze című filmjében többek között Kabos Endre alakját is megidézte. Keleti Éva kiskamaszként, többször is elképesztő szerencsével élte túl a vészkorszakot.
Fülöp Viktor táncművészt is élete egyik válságos szakaszában, az Operaházból való 1980-as elbocsátása után fotózta le. “Annyira rossz kedve volt, hogy nem is törődött velem, inkább kiment az erkélyre. Utánamentem, mert éreztem, hogy itt a pillanat. Akkor készült ez a kép, amin látszik, hogy ereje teljében van, erőtől duzzadnak a karjai, tudna még táncolni, de már nincs rá szükség”.
Amikor Keleti Éva úgy döntött, hogy abbahagyja a fotózást, abban is egy művész és barát, Domján Edit színésznő befolyásolta. (Domjánról szintén vannak képek a kiállításon.) Úgy érezte, hogy ha Domján képes volt arra, hogy negyven évesen véget vessen az életének, mert nem akart idősödő színésznő lenni, akkor ő is képes letenni a fényképezőgépet. Már csak azért is, mert korábban megfogadta magának, hogy csak hatvanéves koráig fog fotózni.
2016-ban azonban, egy nehéz magánéleti időszakban, amikor hosszú ideig ült férje betegágya mellett, újra fotózni kezdett, először csak úgy magának, telefonnal. Ebből lett addigi munkáitól jelentősen különböző Magányom sorozata, majd tavaly, közel 90 évesen Fábián Évi fotós segítségével, aki az elmúlt egy évben a munkatársa volt, kitanulta a digitális fotózást. Így születtek meg azok az új fotók, amelyeket szintén láthatunk a kiállításon. Egy páratlan újrakezdés lenyomatai, olyan emberek portéi, akikhez Keleti Éva hosszú idő után tért vissza, mint például a Csordás ikrek, Mácsai Pál, Halász Judit, Törőcsik Mari, Gálffi László vagy Béres Ilona. És olyanok, akiket még soha nem fotózott, a fiatal színészgeneráció tagjai, többek között Tenki Réka, Csányi Sándor, ifj. Vidnyánszky Attila, Kovács Patrícia, Vecsei H Miklós.
“Tudom-e ezt még? Működik-e még az agy?” - ezekkel a kérdésekkel viaskodott, amikor elhatározta, hogy újra tanulni fog. Ugyanakkor továbbra is azt gondolja, hogy csak azért, mert megtehetjük, nem kell több száz képet lőni ahhoz, hogy egy jól sikerült legyen közöttük. A gondolkodást így nem lehet megspórolni. Példaként említi egyik leghíresebb képét, Judith Jamisont, az amerikai Alvin Ailey táncszínház táncosát ábrázoló Eksztázist. Ez egy négy képből álló sorozat egyik darabja, nem készített többet, mert nem volt rá szükség. Később hosszú évekig ez a fotó volt a táncszínház plakátjain. “Mondjuk fizetni nem fizettek érte, de hagyjuk”.
(Keleti Éva kiállítása február 2-ig nézhető meg a Műcsarnokban.)
(Borítókép: Jobbra az 1971-ben készített közös kép Latinovits Zoltánról és Ruttkai Éváról. Fotó: Műcsarnok)