A Néprajzi Múzeum 2017 decembere óta nem látogatható, mivel a Kossuth téri palotából kiköltöztették az intézményt, a Városliget szélén 26 milliárd forintért épülő új múzeumépület pedig egyelőre még messze van az átadástól. Addig is, amíg elkészül, a múzeum szakemberei dolgoznak az új kiállítás koncepcióján, költöztetik be a tárgyakat a Szabolcs utcai raktározási központba, és digitalizálják a páratlanul értékes fényképgyűjteményt.

A digitalizáció a magyar múzeumok régi adóssága, az intézmények hihetetlen kulturális kincseket birtokolnak, de ezek létezéséről kevesen tudnak a kutatókon kívül, mivel a legtöbb gyűjtemény nincs fenn a neten, nem kereshető, nem hozzáférhető. A Fortepan sikere és népszerűsége mutatja, hogy milyen óriási szükség lenne rá, hogy ez megváltozzon, és a múzeumok mindenki számára szabadon hozzáférhetővé tegyék az értékeiket. A Néprajzi fotóarchívuma a magyar népi kultúra és a magyar vidék történetének talán legfontosabb képi forrása, ezért jó hír, hogy most nemcsak megmentettek rengeteg csodálatos képet a fenyegető pusztulástól, hanem egy online archívumban hozzáférhetővé is tették őket.

Itt lehet böngészni, keressék meg a szülőfalujuk, vagy a nagyszüleik, szüleik falujának múltját, igazán érdemes!

Sajnos, a jó hír mellé lesz egy nagy DE is, előbb azonban álljon itt a múzeum közleménye arról, hogy milyen anyagot sikerült megőrizni. 

"A múzeum több mint 35 000 fényképét és rajzát digitalizálták a Tripont Cultural Heritage Solution munkatársai. A fényképgyűjtemény közel 350 ezres fotóanyagának majdnem egynegyedét teszik ki a „nitrátos” jelöléssel ellátott fényképnegatívok – az egyik legveszélyeztetettebb állomány – amelyek az 1950-es évek előtt gyártott nitrocellulózhordozóra készültek. Ezek a negatívok nagy mennyiségben tárolva nem csupán tűzveszélyesek, hanem az instabil hordozóanyag és az emulziós rétegét támadó baktériumokmiatt folyamatosan bomlanak le, míg végül teljesen megsemmisülhetnek a rajtuk lévőfelvételek.

Ez a folyamat megfelelő tárolási körülményeket biztosítva lassítható, de teljesen nem állítható meg. Ezért fontos, hogy a nitrocellulóz filmen lévő értékes képanyagot digitalizálják, hogy virtuálisan fennmaradhasson az utókor számára. A projekt során a nitrocellulóz alapú negatívok digitalizálásának másfél évtizede folyó munkája végére került pont.

A nagyszabású projekt a gyűjtemény 75 000 darabot számláló, az 1890-1940-es évek között készült, különösen értékes üvegnegatív állományának bizonyos egységeivel folytatódott. A korai anyagok közül digitális másolat készült Jankó János 1894-95-ben készült, több száz 13x18 cm-es üvegnegatívjáról, amelyeket a Kárpát-medence különböző területein az 1896-os Millenniumi Kiállítás néprajzi falujának tervéhez készített. Ezek a felvételek láthatóak lesznek a Néprajzi Múzeum új épületébe készülő állandó kiállításban, csakúgy, mint az 1930-40-es években készült, úgynevezett „magyaros” stílusú fotográfiák (Szöllősy Kálmán, Kankovszky Ervin, Vadas Ernő, Balogh Rudolf és kortársaik felvételei, amelyek jelentős része ugyancsak most került digitalizálásra).

A múzeum egykori munkatársai, hogy megőrizzék a fényképészműtermek kordokumentum értékű felvételeit, 1920-21-ben országszerte számos műterem képanyagát vásárolták meg, közel 25 000 felvétellel bővítve a múzeum gyűjteményét. Ebből az értékes képanyagból most 15 ismert műterem anyagát digitalizálták. A néprajzi fényképezés és filmezés kiemelkedő alakjától, Gönyey Sándortól közel 14 000 felvétel található a gyűjteményben, amelyből most újabb 1600 darabról készült digitális másolat.

A rajzgyűjtemény nagyméretű, korai rajzai és akvarelljei közül 6 000 darab ugyancsak digitalizálásra került: a magyar ornamentika kiemelkedő kutatója, Huszka József az 1880-as években készült rajzai, valamint különböző rajziskolák ékítményes mintalapjai az 1890-es évekből, szűcsmesterek által készített mintarajzok és kalotaszegi, mezőkövesdi íróasszonyok hímzésmintáit tartalmazó rajzok az 1900-as évek elejéről. [...] Az elkészült anyagok szakmai ellenőrzés után folyamatosan kerülnek fel a Néprajzi Múzeum mindenki számára elérhető és szabadon böngészhető online adatbázisába."

És miért mondtuk, hogy lesz egy nagy DE?

Azért, mert az értékmentő munka elvégzése ellenére a múzeum kitart amellett az idejétmúlt modell mellett, hogy a képeket nem teszi közkinccsé, nem lesznek szabadon letölthetők és felhasználhatók, mint a Fortepan fotói. Pedig a 21. században a fényképek digitalizációjának

hogy a fotókat szabadon felhasználhassák könyvek és folyóiratok illusztrációjaként, felkerülhessenek a Wikipédiára és a települések honlapjaira, megoszthassák őket lelkes helytörténész csoportok és magánemberek. A fényképek így kelnének életre igazán, és válhatnának a közös tudás részeivé. A múzeum ezt azzal védte ki, hogy az archívumba feltöltött fényképek kaptak a közepükre egy jó nagy vízjelet, így aztán nem lehet kezdeni velük semmit. Gondolom, azért történt ez így, mert arról a kis plusz bevételről, amit a közlési díjakból össze lehet szedni, nem akart az intézmény lemondani, pedig ez nem valami magánarchívum, ezeket a fényképet közpénzből gyűjtötték össze, és közpénzből digitalizálták őket, így elvárható lenne, hogy valóban mindannyiunké legyenek. Elég csúf szépséghiba ez az egyébként nagyszerű projekten.