Persze jobb lett volna, ha színházban dolgozhattunk volna együtt, de így legalább ennyit beszélgethettünk és ötletelhettünk egymással. Igazából egy kicsit még hiányozni is fog
– mondja Dankó István, a Katona József Színház színésze a színház, a Prompt Media és az Index közös projektjéről, a Karanténszínházról, amelynek ő volt az egyik ötletgazdája és szereplője.
A kezdeményezés még április elején indult; a Katona színészei arról forgattak két-három perces videókat, hogy ha már úgyis mindenki home office-ban, videócseten dolgozik a járvány kitörése óta, akkor vajon hogy nézne ez ki a színház világában.
Hát a Karanténszínház részei szerint
elég röhejesen.
Vagy a robotporszívó avászkodik be a képbe, vagy pizzasütési tervek miatt kell halasztani a próbát, vagy a fűnyírás miatt nem mennek valami gördülékenyen a dolgok, és akkor az olyan kérdések még fel se merültek, mint hogy hogyan lehet valakinek videón keresztül megtanítani, hogyan piruljon el egy pillanat alatt a színpadon, és hogy mi van, ha a színházi szakszervezet bepipul a szerencsétlen, hátrányosan megkülönböztetett, azaz túl kevés szöveget kapó színészek helyzete miatt. Mindezt az Index Facebook-oldalán közvetítettük heti kétszer, de az oldal alján most egybevágva és részenként is megnézhető az egész Karanténszínház.
Az a helyzet, hogy egyikünk se szokott annyit itthon lenni, mint most a karantén miatt, úgyhogy tényleg olyan helyzetekbe kerültünk, mint amilyenek a videón vannak. Azt a részt, amelyik arról szól, hogy az egyik színésznek nem jó az időpont, mert pizzát akar sütni, tényleg csak egy hét össze-vissza tologatás után tudtuk felvenni, mert a valóságban is az volt, hogy az egyikünk azt mondta, az pont nem lesz jó, mert akkor megyek bevásárolni a szüleimnek, a másik meg azt, hogy az ő gyerekei pont akkor alszanak
– mondja Dankó a munkakörülményekről. A munka maga pedig úgy nézett ki, hogy „nagyjából megvolt az alapsztori, A márki árulása, amihez a nagy romantikus szerzőktől, Schillertől, Goethétől vettünk ötleteket: legyen egy áruló, egy szolga, egy király és egy kancellár, legyenek olyan alaphelyzetek, amiket jól ismer a színházba járó közönség. Ennek a fiktív színdarabnak a párbeszédeit és a kerettörténet legfontosabb részeit leírtuk, aztán ha valakinek volt valami ötlete, egymásra csörögtünk, egyszer bepróbáltuk a jelenetet, aztán a többiről jöhetett az improvizáció.
Például Mészáros Béla jelenetében előre kitaláltuk, hogy nyírjon füvet, és legyen valaki, aki közvetít köztem és közte. Csak a nővére volt ott, megkértük, hogy legyen szíves segíteni, de ő semmiről nem tudott semmit. Szegénynek a felvétel közben, élőben kellett megoldania a dolgot
– meséli Dankó.
Hogy épp tizennégy részből álljon a dolog, az sem volt előre leszögezve. „De úgy éreztük, ebben ennyi van, mert ha tovább csinálnánk, ahhoz már vizuális trükkök vagy más plusz tartalmak kellenének. De hát ennek az egésznek pont az volt a lényege, hogy tényleg úgy nézzen ki, amit mindenki tapasztal, ha videókonferenciát próbál tartani.
Csak annyi lehetett benne, ami találkozás nélkül is működni tudott.
Dankó ráadásul pontosan tudja, miről beszél, mert a valóságban is átélte, amiről a Karanténszínház fiktív jelenetei szólnak. A KV Társulattal lett volna áprilisban bemutatója, és bár ez nem valósulhatott meg, azért online elkezdték a Miért lett R. úr ámokfutó? című előadás próbáit. „Mindennap videócseteltünk, összemondtuk a szöveget, elemeztük a jeleneteket, de egy idő után abba kellett hagynunk a próbafolyamatot.
A vicc szintjén jó ez a dolog, és beszélgetni is lehet cseten, de amikor valakit meg kell pofoznod, azt nem lehet az interneten lepróbálni, ahhoz ott kell lennie a partnernek, ahhoz az emberek között kell megtörténnie valaminek. A színház alapja, hogy az egyik ember találkozik a másik emberrel; embereket ábrázolunk, nem pedig emberekről beszélünk.
Márpedig találkozni nem lehet, amit épp Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat szóvivője vert bele minden magyar fejébe, napjában akár több százszor is, minden lehetséges felületen. Így a Karanténszínház legnagyobb meglepetése épp az ő felbukkanása egy stratégiailag nagyon fontos pillanatban – de nemcsak egy társadalmi célú hirdetés átemeléséről van szó, Győrfi tényleg egyike lett a Karanténszínház színészeinek. „A vágónk (aki egyben a videósorozat producere is) egy egészségügyi konferencián forgatott, ott találkozott Győrfi Pállal. Mivel tudtuk, hogy a sztori végén én majd át akarok menni a többiekhez, azonnal az jutott eszébe, hogy erre reagáltassa őt erre egy rövid videóban, és Győrfi boldogan vállalta a mondata felvételét” – meséli Dankó.
Áprilisban, a sorozat kezdetén Kocsis Gergely színész még azt mondta: „Reméljük, nem lesz hosszú a sorozat, mert az azt jelentené, hogy minden visszaállt a rendes kerékvágásba.” Sajnos az optimizmus nem jött be: most, tizennégy epizóddal később a sorozat ugyan véget ért, de még mindig semmi esély nincs arra, hogy újrainduljon a színházi élet, mert bár kétszáz fős lakodalmakat már lehet tartani, az akár ennél kisebb nézőterű szabadtéri színházi előadásokról egyetlen szót sem ejtett még a kormány. „Ez mindnyájunkat elég szörnyen érint, arra számítottunk, hogy a nyáron már legalább szabadtéren lehet majd próbálni. Úgyhogy amikor véget ért ez a projekt, Gergővel megint elkezdtünk ötletelni, hogyan tudnánk valami értékeset létrehozni, ami túlmutat a mese- és versmondáson, és amire még nem volt példa.
Muszáj, hogy csinálhassunk valamit, ami kreatív.
Az összefűzött próbákat, a kitalált darabra való felkészülés teljes folyamatát ebben a videóban tudják végignézni:
De a videókat egyesével is végignézheti, ha kifejezetten egy-egy részre kíváncsi: