Mindig jó dolog, ha a közgyűjtemények a neten hozzáférhetővé teszik az archívumaikban őrzött, évtizedek alatt összegyűjtött fényképeket és dokumentumokat. A gyűjtemények digitalizációja itthon elég nehézkesen halad, de történnek előrelépések – habár inkább a kettőt előre egyet hátra modell az uralkodó. Ezt az utat járja az Országos Széchényi Könyvtár is, amely a trianoni békeszerződés századik évfordulója alkalmából, június 4-én elindította az OSZK Fotótér nevű szolgáltatását.

Az új adatbázis a könyvtár fejlesztésében, az Országos Könyvtári Platform projekt keretében készült el. A képek a nemzeti könyvtár közel hatszázezer dokumentumot őrző Fényképtárából származnak. Az a két kollekció, amivel a Fotótér elindult, csak ízelítő ebből a felfoghatatlanul gazdag fotógyűjteményéből – de végre valami, amit láthatunk belőle.

A Fotótér egyelőre két részből áll: egy első világháborús gyűjteményből, amit az OSZK elődje, a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtára gyűjtött össze 1914 augusztusától kezdve, és egy erdélyi fotóarchívumból, amely Szabó Dénes kolozsvári fotográfus két háború között készült fényképeit tartalmazza. Mindkét kollekciót teljes egészében digitalizálták, mivel egyedi, jelentős forrásértékű gyűjtemények, más kollekciókból viszont várhatóan csak egy reprezentatív válogatás fog majd az oldalra felkerülni.

Mindkét gyűjtemény nagyon izgalmas. Az első világháborús 6300 képből áll, és az amatőr fotósok művei mellett olyan neves magyar fotográfusok munkáit is tartalmazza, mint Müllner János, Balogh Rudolf és Erdélyi Mór. Az OSZK ismertetője szerint a felvételek túlnyomó része nagyítás, de akad köztük üveglemez és diakép is. "A képek jelentős hányada a katonák mindennapjait ábrázolja, a tábori élet mozzanatait, a frontra és a frontok közötti vonulásokat, a táborok létesítését, a harcokat és azok drámai következményeit: a temetőket, a kórházakat, a hadirokkantakat. Nem hiányoznak a gyűjteményből a hátország lakóinak mindennapjai sem: a szegénység, a pusztítás és a nélkülözés képei, de találhatunk felvételeket a gyermekek és a katonák kapcsolatáról, a nők szerepvállalásáról a kórházakban és a hátországban, és természetesen a háborús propaganda dokumentumait is."

Szabó Dénes erdélyi fényképeinek gyűjteménye több mint 3000 üveg- és cellulóznegatívból áll. A fényképeket a kolozsvári Fotofilm cég munkatársaként készítette; döntő részük város- és tájkép, amelyek a cég képeslapkiadói tevékenységéhez kapcsolódnak. "A már feliratozott, sokszorosításra előkészített képeslapnegatívok megörökítik az 1930-as és az 1940-es évek erdélyi falvait, városait, fontosabb épületeit, fürdőit, érzékeltetik a táj természeti szépségeit. A gyűjtemény értékes részei a népviseletet dokumentáló sorozatok, a falusi és a városi életképek, a családi és a társadalmi események felvételei, amelyekből kibontakozik a két világháború közötti erdélyi hétköznapok hangulata." Az OSZK a teljesség érdekében Szabó Dénes kárpátaljai és berlini sorozatát is közzétette.

A képek tárgyszavazva vannak, és az oldalt jól használható keresővel látták el, a felvételek tárgyára, témájára, a képen látható feliratokra, a készítés helyére, idejére és fotográfusra is lehet keresni. Próbaképpen két témára kerestem rá. Az erdélyi gyűjteményben Torockóra, amiről 97 szép fotó jött elő, nagy többségük embereket ábrázoló kép, amelyek teljes körű képet adnak a két háború közötti torockói népviseletről, de akadtak közöttük kevésbé szokványos, nem annyira beállított fotók is, mint a Székelykő alatt 1933-ban piknikező, városi öltözékű kiránduló csoporté, valamint több kép táborozó cserkészekről, illetve néhány nagyon érdekes településfotó is.

A háborús gyűjteményben a "kórház" keresőszóra 156 találat érkezett, többek között Müllner-képek Auguszta főhercegnő jól felszerelt hadi kórházáról, sokkal lehangolóbb fotók tábori barakk-kórházakról, a bécsi Pálffy-palotában berendezett hadi kórház személyzetét ábrázoló fotók, kötözést ábrázoló kép a 414. számú tábori kórházból, ahol a sebesült katonát három orvos állja körül és még hosszan sorolni lehetne – történelem iránt érdeklődőknek igazi aranybánya.

És akkor jöjjön a hátrafelé tett lépés a két előre után.

Amikor legutóbb egy hasonló közgyűjteményi adatbázis létrehozásáról számoltunk be, akkor a Néprajzi Múzeum fotótára kapcsán kellett leírnunk, hogy hiába öröm 35 ezer értékes régi fotó megmentése és közzététele, ha a múzeum kitart amellett az idejétmúlt modell mellett, hogy a képeket nem teszi közkinccsé, nem lesznek szabadon letölthetők és felhasználhatók, mint a Fortepan fotói. Pedig a 21. században a fényképek digitalizációjának

hogy a fotókat szabadon felhasználhassák könyvek és folyóiratok illusztrációjaként, felkerülhessenek a Wikipédiára és a települések honlapjaira, megoszthassák őket lelkes helytörténész csoportok és magánemberek. A fényképek így kelnének életre igazán, és válhatnának a közös tudás részeivé. A Néprajzi Múzeum ezt azonban vízjelezéssel és kis felbontású képek feltöltésével tette lehetetlenné, bár később elmondták, hogy az újonnan digitalizált képeknél vízjelet már nem használnak.

Ugyanez a gond az OSZK Fotótér projektjével. Pontosabban úgy fest a dolog, hogy a világháborús gyűjtemény képeit vízjelezték, a felhasználásról pedig azon az állásponton vannak, hogy "egyedi megállapodás alapján lehetséges", amennyiben felvesszük velük a kapcsolatot. (Apróság, de mégis jellemző: még a sajtónak sem küldtek néhány nagy felbontású, vízjel nélküli fotót, csak két szerkesztett válogatásvideót.) Ezzel szemben Szabó Dénes képeit nem vízjelezték, a felbontás viszont mindkét esetben gyenge. Az erdélyi képek mellett ez szerepel:

A kép magáncélra letölthető. Minden további felhasználás, amely nem magáncélú, jogdíjfizetési kötelezettséget vonhat maga után. Kérjük, az engedély beszerzése érdekében keresse meg a HUNGART-ot.

Érdemes tudni, hogy a két gyűjtemény jogi helyzete a szerzői jog szempontjából valóban különböző. A régi nagy fotósok, Erdélyi, Müllner, Balogh és ismeretlen fronttudósító társaik örököseinek szerzői jogai már rég lejártak, mivel a szerzők halála óta eltelt több mint 70 év (az anonim képeknél még korábban lejárt a copyright). Szabó Dénes ezzel szemben 1982-ben halt meg, így az ő örököseinek valóban vannak szerzői jogai (ha azokról nem mondtak le, de a Hungart szerepvállalása miatt azt kell feltételezni, hogy nem).

A helyzet tehát úgy fest, hogy míg az erdélyi gyűjteménynél tényleg nem volt az intézménynek más választása, mint a fizetős modell, pont a saját elődszervezetük által összegyűjtött, első világháborús, szerzői jogi szempontból már közkinccsé vált fotóknál ők maguk blokkolták a szabad felhasználást. Amire nem lehet mást mondani: