A National Trust, vagyis a legfontosabb nemzeti műemlékeket kezelő brit alapítvány eltávolított egy barokk szobrot a Dunham Massey kastély kertjéből. A szobor legalább 1750 óta állt az épület bejárata előtt, és egy térdelő mórt ábrázolt, a dereka körül tollakból készült ágyékkötővel, a feje fölött egy tálcán napórát tartott. A National Trust június 4-én nyitotta meg újra a kastélyt a járvány után, de a Facebookon bejelentést kaptak egy korábbi látogatójuktól, hogy a jelenleg zajló események miatt eszébe jutott a kertben látott szobor: "Érdeklődnék, hogy követik-e London példáját, és felülvizsgálják-e a National Trust kezelésében álló helyeken lévő sértő szobrokat?" – tette fel a kérdést.

A levélíró arra a célzott, hogy Nagy-Britanniában az önkormányzatok és más intézmények sorra távolítják el a Black Lives Matter mozgalom aktivistái által kifogásolt köztéri alkotásokat, Londonban pedig Sadiq Khan főpolgármester felállította a Közterek Sokszínűségéért Bizottságot, amelynek minden szobrot és utcanevet revízió alá kell vennie. A Facebookon később mások is követelték a szobor eltávolítását.

A National Trust megígérte, hogy kivizsgálja a szobor ügyét, és néhány napon belül döntettek az eltávolításáról, ami már meg is történt.

A szobor felkavarta és nyugtalanította a látogatókat, mivel megalázó módon ábrázolt egy fekete személyt. Nem akarjuk cenzúrázni vagy eltagadni, hogy a gyarmatosítás története benne rejlik az általunk kezelt házak köveiben. Éppen ezért úgy döntöttünk, hogy biztonságosan elmozdítjuk korábbi helyéről, és olyan módon fogjuk bemutatni, ami teljes mértékben elismeri a rabszolgaság és a rabszolgakereskedelem borzalmas történetét

–  nyilatkozta az intézmény szóvivője.

Mindebben az az érdekes, hogy a szobor mellett eddig egy olyan magyarázó tábla volt olvasható, amely a látogatókat arra figyelmezte, hogy az alkotás régóta itt áll, és nem rabszolgát, hanem egy mórt ábrázol. A fekete mór (Blackamoor) népszerű zsáner volt a reneszánsz és a barokk korban, általában Afrika kontinenst személyesítette meg, de igen gyakran szolgaként vagy behódoló pózban jelenítette meg az alakot, többek között azért is, mert a gazdag európai családoknál akkoriban nem volt ritka a fekete háziszolgák alkalmazása.

A Dunham Massey napóra is egy olyan sorozathoz tartozott, amely a korban jellemzőnek tartott alakokkal személyesítette meg a földrészeket (Magyarországon is van rá példa: az acsai kastély dísztermének mennyezetén láthatók hasonló stukkódomborművek). A szobrot Andries Carpentier készítette 1735 körül, mintája John Nost flamand szobrász 1701-ben III. Vilmos király Hampton Court-i magánkertje számára készített műve volt. A Dunham Massey kastélyt utolsó tulajdonosa, Stamford 10. earlje hagyta a brit nemzetre minden hozzátartozó műalkotással együtt, 1976 óta népszerű idegenforgalmi látványosság.

A Historic England örökségvédelmi hatóság azt nyilatkozta, hogy a szobor második kategóriába sorolt, védett műemlék, és "normális körülmények között az eltávolításához hatósági engedélyre lett volna szükség". A National Trust a helyi önkormányzatnak azt a tájékoztatást adta, hogy a szobrot a megóvása érdekében szállították el, és a jövőjéről később születik döntés.