A Pannonhalmi Főapátság a 2003-ban újranyitott borászata mellett gyárt már ásványvizeket, dolgoz fel gyógynövényeket, július 17-én pedig megnyitott a sörfőzdéjük is. A magyarországi bencések évszázadok óta foglalkoztak sörfőzéssel, és a 18. századtól Pannonhalmán is működött sörfőzde, de olyan folyamatos, erős apátsági hagyomány, mint mondjuk egy belga kolostorban, itt nem létezik – a ma élőkön múlik, hogy mit tudnak kihozni az adottságokból és az egyre erősebb Pannonhalma brandből.
Mindössze két kultúra létezik e tájon: a sör és a bor kultúrája! Magyarország éppen e kettő metszéspontjában fekszik, konyhaművészete ezért is világhíres. A szembenállás már az ókorban megkezdődött. A latin népek inkább kenyér- és bor, a germánok hús- és sör-fogyasztók voltak
– írja Révay András Massimo Montanari Éhség és bőség című könyvének kapcsán a Magyarország című lapban 1997-ben. Montanari a bolognai egyetem középkori gasztronómiával foglalkozó professzora, aki 1993-as könyvében arról írt, hogy az európai népeket évszázadokon át elsősorban a sör és a bor mentén húzódó törésvonal választotta el egymástól. A középkorban az Alpoktól északra rengeteg sört ittak, aminek szerinte egyszerű oka volt, hiszen
A sör alkoholtartalma akkoriban alacsonyabb volt, reggelre is fogyasztották. És ami fontos: biztonságosabb volt, mint a szennyezett víz.
A szerzetesek az 1500-as évek környékén kezdtek el komolyabban sört gyártani a fentebbi okból. Így tudták teljesíteni a kolostor azon kötelezettségét, hogy vendégszeretetet mutasson az utazók és a zarándokok iránt (ezt a vendégszeretetet mutatták ki azzal, hogy víz helyett sört szolgáltak fel). Ezt megelőzően a 14-15. században Észak-Európában egyre jobban tolódott el a sör-bor tengely, a sör felváltotta a bort az étkezéseknél is: míg korábban csak a szerzetesek és néhány nemesi család ivott sört ebédre (vacsorára bort), az ital minőségének javulásával egyre népszerűbb lett a sörfogyasztás. A komoly sörfőzésbe beszálló kolostorok sörgyáraiban a bevezetett egészségügyi szabályozások, illetve a a sör tartósítása, így szavatosságának meghosszabbítása csak még fontosabbá tették az egyházi sörfőzést.
A főapátság 1024-ben alapult, Hortobágyi T. Cirill főapát szerint pedig már a 13. századból maradtak fent oklevelek, amik arról szólnak, hogy a főapátság falvainak feladata volt sört és malátát szállítani a monostorba. Pannonhalma környékén már az Árpád-korban is főztek sört, ahogy pedig a főapát mesélte,
a magyarországi sörtörténet első adatai bencés apátságokhoz fűződnek. A bakonybéli monostor Szent László-kori, 1086-ban történt összeírása említ egy Komlóhozó nevű völgyet. Illetve olyan apátsági szolgálónépekről emlékezik meg, akik malátát (azaz árpa és gabona csíráztatásával készült cukros söralapot) készítenek. Pannonhalma esetében a 12. századba visznek vissza minket az első adatok.
Később a török hódoltság alatt megszűnt a sörfőzés, csak azután tudott újraindulni. 1701-ben Karner Egyed pannonhalmi főapát szerződést kötött Thomas Mennerrel, egy betelepült svábbal, aki létrehozta Magyarország első kolostori sörfőzdéjét. Menner feladata az volt, hogy sört készítsen és 20 akónként egy akó (kb. 56 liter) sört a kolostorba szállítson, amit a szerzetesek, vendégek és a munkások fogyasztottak el. A pannonhalmi levéltárban azóta is őrzött szerződés azt is kimondta, hogyha ezt nem tudja teljesíteni, az apátság bármikor visszaveheti tőle a sörfőzdét,
tehát az apátságnak tényleg fontos volt, hogy legyen sörkészítés Szent Márton mezővárosában
-mondta Cirill főapát az apátság sörfőzdéjének megnyitóján. Az apátság új sörfőzdéje Ravazdon épült meg, az egyre jobban menő kolostori sörfőzés miatt ugyanis a 18. század közepén itt is indult régen az apátság szervezésében sörfőzés. A főzdék a főapátság 1786-os feloszlatása miatt megszűntek, és habár a rendet 1802-ben I. Ferenc visszaállította, a sörfőzés ezt már nem vészelte át, a 21. századig kellett várni arra, hogy újraindulhasson.
A hagyományok újraélesztése a rendszerváltás után kezdődött Cirill főapát szerint, céljuk az volt, hogy „valamit kisebb mértékben, de visszahozzanak a régi gazdálkodásukból”. 2003-ban elindult az apátság pincészete, a történelmi feljegyzések alapján ugyanis a Pannonhalmán elinduló, már több mint ezer éves borkészítés is az apátság bencés papjaihoz fűződött, az apátság alapító levele is szólt már a szőlőtermesztés fontosságáról.
A beinduló borászat után 2014-ben jelentette be az apátság, hogy tervben van a sörfőzde előkészítése is, ezt hat évig dolgozták ki, miközben elindult saját márkájú ásványvizük palackozása és forgalmazása is. A sörfőzde kialakítása azért is húzódott eddig, mert közben az apátok ellátogatott a belgiumi Westvleteren kolostorba (a nyolc jelentős Észak-Európai Trappista sörfőzde egyike), az ott szerzett tapasztalatok alapján a pannonhalmi sörfőzdében is a belga apátsági sörök vonalának követése mellett döntöttek. Az új sörfőzde négyféle belga sörrel indított idén, ezek
Sörfőzési technológia, általában 15-20 fokon történik a sör erjesztése. 4-től 8 napig is eltarthat, a felső erjesztésű sörök legnépszerűbb fajtája az ale (pl. IPA, APA).
A cél egyrészről az, hogy 2021-től bővüljenek majd szezonális sörökkel, másrészről pedig a 2020-as évi kb. 50 ezer liter sör gyártása után 2024-ig az 500 ezer literre bővülés. Ezek főként a pannonhalmi és budapesti boltokba, gasztronómiába, illetve nagy áruházláncokba kerülnének, a sörök minőségét pedig a sörfőzdében saját labor ellenőrzi. A rend sörfőzdéjének sörfőző mestere az apátság korábbi diákja, Tihanyi Fülöp lett, a főapát szerint pedig az számukra a fontos, hogy ne csak terméket, hanem “spirituális-kulturális értéket teremtsenek” a sörfőzés hagyományának modern technológiába (így a labor, a sörfőzde gépei) csomagolásával. Na meg cél egyébként az is, hogy, ahogy Cirill főapát mondta,
Magunknak, szerzeteseknek azt kívánom, hogy pár év múlva, amikor már teljes kapacitással működik az üzem, mondjuk majd le a Karner Egyed főapát által kialkudott huszadról.
(Borítókép: Hortobágyi T. Cirill főapát felszenteli a sörfőzdét. Fotó: Marjanovic Mira / Index)