Diákjainak írt bejegyzésében Enyedi Ildikó azt írja, hogy egy ideje már érett benne a döntés, „de újabb és újabb haladékot adtam, bolond módon reméltem, hogy a józan ész és az egyetemi hagyományok tisztelete mégis nyom a latba és megmarad az egyetemi autonómia, ami nem véletlenül záloga több száz éve a szabad tudományos és művészi alkotásnak, fejlődésnek”.

A rendező évek óta folyamatosan érzékelte, hogy ellenszélben dolgoznak, „egyfajta büntetésben” vannak, rágalom- és szidalomhadjáratokat kénytelenek elszenvedni.

Elképesztő volt olvasni az azóta sem igazolt vádakat, hogy az egyetemen ideológiai szempontú oktatás zajlik, majd, ugyanabból a szájból, ugyanezzel a lendülettel egy kifejezetten ideológiai programot meghirdetni.

Enyedi Ildikó felidézi az egyetem vezetésének kísérleteit, hogy valódi párbeszéd jöjjön létre a fenntartóval, valamint a diákok szerveződéseit abban a reményben, hogy az ő szempontjaikat is figyelembe veszik az intézmény átszervezésénél.

Diákok érkeznek és távoznak, tanárok jönnek és mennek, kicserélődhet mindenki, a lényeg mégsem változik, mert átadódhat egy hagyomány, egy éthosz, és, tulajdonképpen újra és újra, más és más formában, személyekkel ismét megszülethet, mert a döntési mechanizmusok ezt lehetővé teszik. Ennek őre az egyetemi autonómia.

A rendező szerint „ez kapott sebet augusztus 27-én, amikor egy előre aláírt dokumentumot nyomtak az Egyetemet képviselő személy kezébe”, előzetes egyeztetés nélkül. Enyedi Ildikó a történtek ellenére bizakodó, és úgy látja, talán „még mindig nem késő”.

Ha az egyetemi autonómia feltételei csorbítatlanul teljesülnek, boldogan és azonnal visszatérnék

– zárul a közlemény.