2020. szeptember 3., csütörtök 13:00 | négy éve frissítve
A kötelező olvasmányok mindig hálás vitatémát jelentenek, az iskolakezdés idején a téma időszerű is. Minisorozatunkban nem az aktuálisan előírt olvasmányokon rágódunk. Olyan közéleti szereplőket kérdezünk, akiknek nincs beleszólásuk a dologba, most például arról: mit ajánlanának kötelező olvasmányként.
Müller Péter Sziámi költő, dalszerző, énekes, filmrendező, kulturális szakember ajánlott listája végeláthatatlan, azért mégis leválogatta nekünk aktuális favoritjait.
Kisiskolás koromban annyit olvastam gyakorlatilag megállás nélkül, éjjel is, zseblámpával a paplan alatt, hogy fogalmam sincs mi volt kötelező, mi volt ajánlott, és mi volt saját elszánás. Kevés az öt válaszadási lehetőség, hiszen akkor pár száz kimarad, de kapásból akkor ezek lennének.
- Elsőként: a Bogáncs, szerintem bármely korosztálynak letehetetlen (van még pár állattörténet, amik ugyanebbe a kategóriába esnek: A vadon szava, a Lessie hazatér, a Moby Dick, de ide sorolhatnám persze A dzsungel könyvét is, de akkor legyen a Bogáncs).
- Másodiknak: Az Ezeregy éjszaka legszebb meséi. Tudom, hogy még mindig jó, mert olvastam a legkisebb három gyerekemnek, és tátott szájjal hallgatták.
- Harmadik: Ábel a rengetegben (az egész trilógia, de engem az kapott el, hogy szerintem Tamási most is elragadná a gyerekeket, persze, nem mindegy, hogy kilenc évesek-e vagy tizennégy évesek-e azok a gyerekek.
- Negyedik: Üssetek meg, de a Harry Potter, mert rengeteg gyereket volt képes rávenni arra, hogy egyáltalán olvassanak, méghozzá több ezer oldalt. Olykor többször is.
- Ötödik: ez az alsósoknak szól, Berg Judittól a Ruminik, bónusznak Tóth Krisztinától a Londoni Mackók. Persze, annak is örülnék, ha közös verseskönyvünkből, a Kicsi, nagy, középsőből legalább ajánlott lenne valamelyik szösszenet. Igaz, nem szabad telhetetlennek lenni, már arra is boldogan rácsodálkoztam, hogy a harmadikos kisiskolások tankönyvében is van versem meg a gimnáziumi irodalomkönyvben is, ha ugyan még mindig használatba vannak azok a tankönyvek. A lényeg, hogy a gyerekeim használták őket, és megdicsértek miatta...