A kötelező irodalom nálunk azt hiszem mást jelentett, mint a legtöbb otthonban. A faltól falig könyvespolcok édesapám hatalmas könyvtárát ölelték fel, ahol eredeti Radnóti Miklós dedikált kötettől tudományos és filozófiai könyvekig rengeteg minden sorakozott. Iskola alatt mindig plusz listát kaptunk nővéremmel együtt, amiket el kellett olvasni majd beszámolni róluk, persze a kötelezőkhöz is személyes ajánlást hallgathattunk esténként.

Amit szerintem mindenkinek el kell olvasnia, egy könyv az otthonra találásról és önmagunk megismeréséről, Tamási Áron Ábel a rengetegben kötete. Kányádi Sándor azt mondta a szerzőről, hogy „Amihez Tamási Áron hozzáért, az megszépült..” És ugyanezt mondta Édesapám, Juhász Ferenc is, akinek pótapja lett az erdélyi mester. Tamási Áron nem csak az Ábel a rengetegben regényében, de saját ars poeticájában is hirdette: „Nem is lelhetünk más célra ebben az életben, mint hogy megismerjünk mindent, amennyire lehetséges: a tarka és zegzugos világot, a megbocsátandó embereket, az egymásra morgó népeket; s amikor mindent megismertünk, amennyire lehetséges, akkor visszamenjünk oda, ahol otthon lehetünk." Nekem ez a gondolat sokat adott diákként.

Egy másik könyvet is felidézek, amit kötelezővé tennék mindenkinek. Ez Szabó Magda Az őz kisregénye. Nemcsak azért, mert Szabó Magdát olvasni jó, szép feladat – könyvei olvastatják magukat, és minden korosztály számára érvényes üzeneteket hordoznak. Hanem azért is, mert Az őzben – Eszteren és Angélán keresztül élet, vágy, harc, ártatlanság és küzdelme nemcsak egykor, ma is ismerős lehet a fiataloknak. Ez a regény talán elég korán szembesít mindazzal a belső tűzzel, ami vezetheti az életünket, de amit megismerve - Eszterrel ellentétben, vagy az ő sorsát feloldozva - a jó irányba is fordíthatunk. És ez már a könyv hatalma, amit sosem szabad letenni.