Index Vakbarát Hírportál

A legbátrabb a bátrak között – búcsú Jiří Menzeltől

2020. szeptember 7., hétfő 07:55 | aznap frissítve

Otthonában érte a halál szombaton a cseh új hullám kimagasló alakját.

A legbátrabb a bátrak között – fogalmazott Jiří Menzel felesége közösségi oldalán, majd férje akaraterejét méltatta. „A legnagyobb kiváltság volt, hogy veled lehettünk utolsó utadon a végtelenség felé. A szereteted irántam és a lányaink felé olyan volt, amelyet a körülmények nem vehetnek el” – írta. A cseh új hullám kimagasló alakját szombaton, az otthonában érte a halál. A körülményekről egyelőre nem lehet többet tudni.

Prágában született 1938-ban, apja újságíró, anyja varrónő volt. A prágai Művészeti Főiskola filmművészeti szakán 1962-ben diplomázott, évfolyamtársa volt a csehszlovák új hullám több jeles alakja, Vera Chytilová, Jan Nemec és Pavel Jurácek is. Nagy hatással volt rájuk az olasz neorealizmus, a francia és a lengyel újhullám. Ebben az időszakban kezdett a kommunista vezetés óvatos gazdasági reformokba, és így a filmművészet nagy szerepet vállalhatott a megújulásban.

Jiří Menzel sokszor elmondta, hogy nem szeret forgatókönyvet írni, ezért filmjei főként irodalmi alapanyagból születtek. Első kisfilmje, a Baltazár úr halála a Bohumil Hrabal elbeszélései nyomán készült Gyöngyök a mélyben című összeállításban szerepelt. Szintén Bohumil Hrabal novellái alapján készült az 1966-os Szigorúan ellenőrzött vonatok, amely Milos forgalmistagyakornok férfivá érését és rendhagyó háborús hőssé válását erotikus tréfával, szatírával és abszurditással vegyítve mesélte el, és 1967-ben megkapta a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat.

Ezek mellett kéttucatnyi játékfilmet, valamint dokumentumfilmet rendezett, emellett Csehországban és más államokban – köztük Magyarországon is – számos színházi előadást rendezett. Színészként mintegy 80 filmes és televíziós alkotásban szerepelt.

Az 1968-as prágai tavasz eltiprása után az újhullám alkotói szétszóródtak, Milos Forman az Egyesült Államokba ment, mások belső emigrációba vonultak, sokakat pedig eltiltottak a munkától. Menzel még befejezte a szintén hrabali alapanyagból készült Pacsirták cérnaszálon forgatását, de a filmet betiltották, az indoklás az volt, hogy a mű "megveti a munkásosztályt"; a tekercsek húsz évig dobozban maradtak.

Az akkor már nemzetközi hírű Menzel öt évig nem filmezhetett, ez idő alatt színészként és színházi rendezőként dolgozott.

Machiavelli általa színpadra állított Mandragóráját tíz, O'Casey Nőtlen urak panziója című komédiáját tizenhat évig játszották Prágában. Ezekből az évekből datálódik kölcsönös rokonszenven alapuló kapcsolata magyar filmes és színházi emberekkel, szerepet vállalt Gyarmathy Lívia, Böszörményi Géza, Maár Gyula, Simó Sándor és Szabó István munkáiban.

2007-ben az Associated Pressnek adott interjújában Menzel azt mondta, hogy miután sikert aratott az Oscaron, karrierje zuhanórepülésbe kezdett Csehszlovákia szovjet megszállása miatt – erről a hollywoodreporter.com emlékezett meg.

„Én voltam az első cseh filmrendező, akit megakadályoztak a munkában, és csak 1974-ben filmezhettem újra. Csak néhány év, és további filmek után éreztem úgy, hogy visszatértem”

– magyarázta a filmes.

1974-ben térhetett vissza a filmezéshez, keze alól néhány keserédes vígjáték - Magány az erdőszélen (1976), Mesés férfiak kurblival (1980), Sörgyári capriccio (1980), Az én kis falum (1986) - került ki. Utóbbi, melynek főszerepét Bán János alakította, Oscar-jelölést is kapott. Menzel a cenzúra ellenében megtalálta azt a hangot, amely a közönséget szórakoztatta, miközben erkölcsi tanulságokat közvetített, védve az emberi közösségek melegségét és összetartozását.

Az 1989-es bársonyos forradalom után előkerültek a dobozokból a betiltott filmek, a Pacsirták cérnaszálon húsz évvel elkészülte után elnyerte a Berlinale fődíját. Menzel 1991-ben az immár köztársasági elnök Václav Havel Koldusopera című darabjának általa rendezett színpadi változatát vitte filmre, 1993-ban Vlagyimir Voronyin emigráns orosz író regényéből készítette az Ivan Csonkin közkatona élete és különleges kalandjai című abszurd vígjátékot.

Jiří Menzel az 1969-es Pacsirták cérnaszálon című szatírát szintén Bohumil Hrabal regénye alapján készítette. A film végül 1990-ben jutott el a nézőkhöz, ekkor elnyerte a berlini filmfesztivál fődíját. Az alkotás az akkor Csehszlovákiában uralkodó kommunista rendszer által félretett emberek életét ábrázolta – számolt be a Guardian.

Ezután egy időre visszahúzódott a bársonyfüggöny mögé, színházi darabokat rendezett, 2000 és 2003 között a prágai Na Vinohradech színház művészeti vezetője volt. 2006-ban született hatodik Hrabal-adaptációja, az Őfelsége pincére voltam, amelyben az Oscar-díjas Szabó István rendező is szerepelt. Szabóhoz régi barátság fűzte, több filmjében (Rokonok, Az ajtó) szerepelt is. Menzel utolsó rendezése a Don Juanok című film, színészként pedig a szlovák Martin Sulík Tolmács című filmjében láthatta utoljára a közönség.

A rendező hatalmas népszerűségnek örvend hazájában: jellemző, hogy amikor az ezredfordulón összeállították minden idők húsz legjobb cseh filmjének listáját, csak ketten - ő és Milos Forman - szerepeltek két filmmel.

Magyar színpadon is többször rendezett: 2004-ben Budapesten az Új Színházban, 2005-ben a József Attila Színházban vitt színre egy-egy darabot. 2014 októberében a Magyar Állami Operaház rendezésében mutatta be Mozart Cosi fan tutte című vígoperáját. A magyar kulturális életben betöltött szerepéért 2004-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, 2017-ben a Miskolci Nemzetközi filmfesztiválon CineFest életműdíjat kapott.

2013-ban jelent meg önéletrajzának első kötete, a Szeszélyes évek. 2016-ban a cseh állami vasúttársaság vonatot nevezett el róla, amely Prága és Beroun között közlekedik.

Tavaly márciusban, a 26. prágai Febiofesten Menzel Kristián-díjat kapott életművéért. Az akkor már hosszabb ideje betegeskedő színész-rendező helyett a díjat felesége vette át.

A rendező 1986-ban megkapta a Telluride Filmfesztivál Ezüstérmét, továbbá a Sanghaji Filmfesztivál, a Velencei Filmfesztivál és a Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál zsűrijében is részt vett. 2013-ban elnyerte a Torontói Nemzetközi Filmfesztivál díját. 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetésben részesült.

Rovatok