Múlt péntek óta a szokásosnál kissé nehézkesebben hajtanak át az autósok a Kodály köröndön, lassítanak és bámészkodnak; egy merőben szokatlan fotó- és festménykiállítás növeli a balesetveszélyt. A koronavírus-járvány ihlette Standby szabadtéri tárlat kelti fel a terézvárosi műértők és -kedvelők figyelmét.
„Hölgyem, szívesen hazavinné a kép eredetijét, és kiakasztaná a nappalijába?” – szegezem neki a kérdést a Szőrmaszk című Verebics Ágnes-festmény reprodukcióját percek óta fixírozó hölgynek, aki csípőből válaszol: „Nemcsak az eredetit, de még ezt a másolatot is!”
Nem ő az egyetlen, aki megszakítja délelőtti sétáját a Kodály köröndön, ahol a Szinyei Merse utca torkolatának két oldalán fotók, illetve festmények másolatai lógnak a kerítésre függesztve. Húsz fotó és huszonhárom festmény zuhan ránk elemi erővel Budapest egyik leghangulatosabb terén, mintegy kontrasztba állítva a szépséget a koronavírus-járvány okozta drámák olykor tragédiába hajló ábrázolásával. Mert a Standby kiállítás ihletője az emberiség történelmének – most már különösebb kockázat nélkül kijelenthetjük – egyik legsúlyosabb krízise.
A standby – magyarul készenlét – várakozó létállapot egy bizonytalan szituációban. Ezt a címet választotta a kiállításnak Szilléry Éva kolléganőnk, a Magyar Nemzet kulturális rovatának munkatársa, a tárlat – kurátora? menedzsere? gründolója? Alighanem mindhárom egy személyben. Éva és szervezőtársa, Raden Hannawati szándékai szerint a Standby rendhagyó kiállítás; egyszerre kiállás a pandémia időszakában nehezebb helyzetbe került kortárs művészek munkái mellett, főhajtás az egészségügy állhatatos dolgozói előtt és figyelemfelhívó gesztus az Andrássy út egyik legszebb terének még fel nem újított két épületéért. A művek október elejéig tekinthetők meg a téren, majd a tervek szerint újabb helyszíneken is láthatók lesznek.
A fotóbemutató ékköve – szerény véleményünk szerint – Teknős Miklós kollégánk felvétele, amely a kijárási korlátozások első napjának naplementéjét örökítette meg a Velencei-tó partján. Ugyancsak telitalálat Bach Máté munkája (Anyák napja), amely az ünnep és a pandémia bizarr egymásba fonódásának állít emléket. Móricz-Sabján Simon fotójának (Uzsoki utcai kórház) központi alakja pedig – nagy valószínűséggel – nincs már az élők sorában. Ha esetleg bárki is elfeledkezett volna arról, hogy a koronavírus nem gyerekjáték.
Ha a fotók lenyűgözik a szemlélőt, akkor a festmények egyenesen rabul ejtik.
Verebics Ágnes abszurditásában sokkoló képe, a Szőrmaszk valójában egy szokványos copfos leányfej, azzal az apró csavarral, hogy a hajfonat nem a hölgy tarkójáról, hanem a homlokáról lóg alá, sajátos szőrmaszkot fonva az illető arca elé.
A Szőrmaszk akkor készült, amikor még csak Kínából jöttek a hírek, még a Covid-helyzet legelején, amikor éppen készültem egy kiállításra – idézte fel a fiatal festőművész az Indexnek a kép keletkezésének körülményeit. – Aztán a kiállítás megnyílt, de szinte rögtön be is zárt, mert beütött a járvány. És a Szőrmaszk ott rekedt túszként a Fészek Galériában, a Kertész utcában, mert nem tudtuk kihozni a vírus miatt. Én közben Balatonkenesén töltöttem az időt, amit nagyon jól tettem, mert itt fönt megőrültem volna, levittem a műtermemet, és ott készültek a képeim a karantén idején. Persze témát is szolgáltatott a vírus, de nem zoomoltam rá teljesen, mellette festettem az egyéb témájú képeimet. Egyszerre több képen dolgozom, ilyen a munkamódszerem. Nemrég lett jogsim, ott lent Kenesén simán tudtam vezetni, nem volt az a zsúfoltság, mint Pesten, ebből a szempontból jól jött a karantén...
Ezek szerint mindenki másképp éli meg a koronavírus-járványt, és ez a műalkotásokban is tükröződik. Több fotó- és festőművész a hősiesen helytálló egészségügyi dolgozóknak állított emléket, ha kissé patetikusabban akarnék fogalmazni, borult le a nagyságuk előtt. Megint mások a járvány keltette őrület profán oldalát ragadták meg, mint például Naomi Devil, azaz Ördög Noémi a „From Zero to Hero” című festményével.
Pályázat útján került be a képem a kiválasztott festmények közé – mondta a többnyire Bécsben élő művésznő. – Egy végsőkig lefosztott SPAR-üzletet ábrázol, amelyen egy nőalak nyúl az utolsó tekercs vécépapírért. Az olvasó talán még emlékszik rá, ez volt az a pillanat, amikor a tömegpszichózis hatására az emberek szó szerint kifosztották az üzleteket a hiánytól való, végül teljesen alaptalannak bizonyuló félelmükben.
A járvány tehát nemcsak magasztos vagy tragikus élményekkel ajándékozta meg az át- és túlélőit, hanem groteszk, olykor pitiáner, vagyis ugyancsak nagyon is emberi pillanatokkal.
Ahogy azt a Standby kiállításra a Kodály köröndre – véletlenül vagy szándékosan – ellátogató járókelők is tapasztalni fogják.
Borítókép: Index Fotós: Trenka Attila