Bár a programba a mondanivaló erőssége szerint válogatták a darabokat, idén a női történeteké lett a főszerep. Szó szerint. Öt monodráma látható színésznőkkel, és a női rendezők is szép számmal képviseltetik magukat.

A fesztivál hatodik szülinapját ünnepli. A rendezvény eredeti koncepciója nem csupán az, hogy reflektorfénybe kerüljenek a monodrámák és a stúdiószínházi előadások, hanem hogy teret és lehetőséget adjanak vidéki, független és határon túli társulatoknak is. Ezenkívül fő szempont, hogy az előadások aktuálisak legyenek, azaz MOSTaniak. Igaz, az idén a nulladik napon programon kívül egy régi ismerős, a S.Ö.R. (Shakespeare Összes Röviden) nyitotta a fesztivált.

Szeptember 23-án, a MOST első hivatalos napján két monodráma került színre. Az első Magyarország egyetlen dokumentumszínháza, a PanoDráma Megmondta professzorasszonyom című produkciója. Kőszegi Mari még a Színház- és Filmművészeti Egyetemen kapta azt a zárófeladatot, hogy eljátsszon egy monodrámát. Mivel nem szeretett volna olyan anyaggal dolgozni, amit már mindenki ezerszer látott, egy barátját, György Zoltán Dávidot kérte fel segítőnek, hogy szemlélje kívülről készülő darabját. A koncepciót végül együtt álmodták meg: egy ismerősük elmesélte nekik pajzsmirigydaganatának történetét, majd ezt követően úgy döntöttek, hogy interjúkat készítenek hasonló sorsú nőkkel.

„Álltam a Facebook fölött, és kérdeztem Zolit, hogy ezt hogyan tudnám úgy megfogalmazni, hogy ne legyek kősuttyó. Végül írtam egy őszinte szöveget, amelynek az volt a lényege, hogy a készülő monodrámámhoz keresem azokat a nőket, akik szeretnének és tudnak beszélni a betegségükről. Kiemeltem, hogy a darab a szépségről, a nőiességről szól, nem arról, hogy a rák milyen rossz. Azt már mindenki tudja. A felhívás bekerült egy mellrákos csoportba, és elkezdtek záporozni a történetek. Ott álltunk kezünkben a rengeteg interjúval, és mindezzel képtelen voltam egyedül megbirkózni. Majd valaki ajánlotta nekem Lengyel Anna dramaturgot és rendezőt, aki a csapatával verbatim, azaz szó szerinti doku-drámákat állít színpadra. Ismeretlenül ráírtam, és a sors úgy hozta, hogy neki is be kellett mutatnia egy darabot, és mivel pár éve a PanoDráma elsősorban eleve a rák témáján dolgozik, hát társultunk. Végül ő beszélt rá minket, hogy sok helyett egyetlen nő történetét adjam elő, ő választotta ki és szerkesztette meg Timi sztoriját, szigorúan szó szerint. Mi pedig Zolival kiegészítettük a szöveget pár részlettel, sőt én további miniinterjúkat is készítettem vele”

– mesél Mari a darab keletkezéséről.

Timi története tényleg nem hétköznapi. A leukémiával és agydaganattal küzdő lány már az elején kemény dolgot árul el múltjáról. Édesapja felakasztotta magát. Édesapja, aki fiút akart, de lányt kapott, s mivel Timi mindig meg akart felelni, ezért horgászni járt, fiúsan öltözött. Az apja végül eldobta magától az életét. A történetben így kerül egymás mellé párhuzamba a választott és az örökölt halál. A darab úgy mutatja be az életszeretet és az élni akarás kettősét, hogy a nézőnek nem kell lelkiismeret-furdalást éreznie, amiért ő egészséges, és nem küzd ilyen mélységű problémákkal. Kőszegi Mária fényt hoz a színpadra, a nézőket könnyen vonja be érzelmileg a történetbe. A darab olyan, mint egy kötetlen beszélgetés, ahol nem okoz hiányt az egyoldali kommunikáció. Az, hogy a történet valós személytől származik, még többet ad az előadáshoz, és a darab közben minden nézőnek eljuttatott muffin (melyet előző este a színésznő maga sütött) kifejezetten jó húzás. Hiszen együtt szegünk szabályt a nézőtéri étkezéssel, részesei leszünk Timi történetének.

Az este második előadása versenyprogramon kívül szerepel, Nassim Soleimanpour tollából a Fehér nyuszi, vörös nyuszi. A SzínMűhely produkció az Átriummal közösen rendhagyó előadást hozott Magyarországra. A darab különlegessége, hogy csak olyan színész játszhatja el, aki még sosem találkozott az előadással, azaz nem látta, nem hallott és nem is olvasott róla. Így eddig ezt a darabot huszonegyszer játszották itthon, és minden alkalommal más előadásában. A kiválasztott színész előzetesen csak annyi instrukciókat kap, hogy tisztán olvasson, és ha elront valamit, mindenképp menjen vissza és javítsa ki. Erről a darabról éppen ezért nem lehetne másként írni, csak úgy, hogy azzal elrontanánk az előadás élményét, így semmi konkrétat nem fogok elárulni.

Ám tény: rég volt ilyen katartikus élményem színházban. Mikor Danis Lídia belép a színpadra, lezárt borítékban kapja a szöveget Ugrai Istvántól, a darab fordító-dramaturgjától. Ez az a pillanat, amikor érezni lehet, hogy a színész izgul, mert ő sem tudja, mi vár rá a színpadon. Ám Danis Lídia fejest ugrik a történetbe, és mi, nézők azt vesszük észre, hogy zuhanás helyett repülünk. Állattörténetektől egészen a filozófiai magasságokig. Egyszerre van jelen múlt és jövő. Feszültség, humor és dráma. S mivel a darabot mindig más színész játssza, az előadás a maga formájában megismételhetetlen, viszont éppen a benne felbukkanó változók miatt többször is élvezhető.

Az előadások után közönségtalálkozó keretein belül lehet beszélgetni az alkotókkal. A fesztivál első napja megadta a kellő hangulatot, amin a járványügyi intézkedések sem tudtak gyengíteni. A nézők közül, akit csak kérdeztem, mindenki azt mondta, hogy bár zavaró maszkkal ülni a nézőtéren, amint elkezdődik a darab, megfeledkeznek róla. Ami még feltűnő egy ilyen maszkos szituációban: rendre elmaradnak a darabkezdések előtti, már-már hagyománnyá vált nézőtéri köhögésrohamok. Színészek ilyen csöndben még sosem léptek színpadra.

A szeptember 27-ig tartó fesztiválon a színházban az Országomat egy ló(erő)ért című kiállítás is látható, szombaton pedig bor- és sajtkóstoló várja az érdeklődőket, majd Tompos Kátya Trió-koncert, vasárnap pedig Szalóki Ági Körforgás gyerekkoncertje.

(Borítókép: Prokl Violetta / Jászai Mari Színház)