Novemberben a mozikba kerül a legújabb James Bond-film, a Nincs idő meghalni, amely a sorban a huszonötödik. A kerek szám apropóján a sorozat két legendás szinkronhangja: Stohl András és Tímár Éva mesél.
„Miközben mindenki azt gondolja, sokat szinkronizálok, azt mondom, nem sokat, inkább nagymenőket, emiatt tűnik soknak” – mondja Stohl András. Köztük van Jude Law, Matt Damon, Hugh Grant, Brad Pitt, Daniel Craig, ami illusztris névsor. „A szinkronnal jó a viszonyom, szeretem csinálni, kihívásként tekintek rá, minden munka arra sarkall, hogy egyre jobb és pontosabb legyek. Daniel Craiggel mint James Bonddal élmény a közös munka, hiszen keveset beszél, ha mégis, akkor röviden szól és ilyeneket mond:
Visszatértem. Apáca legyek vagy gyilkos? Maga is 007-es?
Szóval semmi szájkarate, ráadásul esetében a tekintet sokszor többet mond, mint egy mondat. Persze ez is csak a premieren derül ki, mert a filmet szinkron közben nem látjuk, hiszen feketével ki van takarva a kép, így csak a szövegből és az instrukciókból derül ki, mi történhet a vásznon.
Jelen esetben tudom, hogy nagyon nehezen jött össze a 25. James Bond film, régen moziban kellene lennie, az előzetest nagyjából 3 hónapja szinkronizáltam. Persze ez kis idő ahhoz képest, hogy Brad Pittnek például 30 éve kölcsönzöm a hangomat. Ha úgy vesszük, jó érzés együtt öregedni a legnagyobbakkal, látva azt, hogy nem csak rajtam fog az idő.”
„Nagyon bántam, hogy Judi Dench színésznőt M ügynökként már nem tudom szinkronizálni, hiszen a szerepét kiírták a James Bond-filmekből – kezdi az emlékezést Tímár Éva. Az okát nem tudom, de elképzelhetőnek tartom, hogy azért, mert már sok lehetett neki a szereppel járó fizikai megterhelés. Ezzel együtt is nagyra becsülöm, hogy a szerepet ilyen hosszan vitte. Imádtam szinkronizálni úgy is, hogy gyakran alig értettem az utasításait, melyek bár magyarul voltak, mégis kínainak hatottak.
A hosszú munka ugyan véget ért, de M nem tűnt el az életemből. Sok céges felkérésnek teszek eleget, amelyekben az ügynök hangján kell megszólalnom, vállalati filmekben, rendezvényeken, ahol általában a vezérigazgatót kell utasítanom erre, arra. Ilyen értelemben továbbviszem a karaktert, akivel évtizedeket töltöttem. Ez idő alatt volt lehetőségem megfigyelni, mennyit változott nemcsak a film struktúrája, de azon belül a Bond-lányok, illetve maga Bond karaktere is, akinél az utóbbi időben az tűnt fel, hogy esetében már nem is feltétlenül volt alapfeltétel a makulátlan szépfiúság.”
(Borítókép: Universal Pictures / outnow.ch)