Életének 85. évében, hétfőn elhunyt Kátai Mihály György Munkácsy-díjas festőművész, tűzzománc-készítő, szobrász, keramikus, író – közölte az MTI-vel a művész felesége, Kátainé Szilvay Ingrid.

Kátai Mihály György 1935. október 19-én született Karcagon. Az Iparművészeti Főiskolán Borsos Miklós és Z. Gács György tanítványaként végzett. 1965-ben olaszországi tanulmányúton vett részt, majd tűzzománccal foglalkozott. Első önálló kiállítását 1966-ban a Mednyánszky teremben rendezték. 1967-től ornamentikai kutatásokat folytatott Európa különböző országaiban. Az európai népi kultúrákkal, az ókori görög és gnosztikus filozófia ezoterikus vetületeivel, mitológiákkal és jungiánus pszichológiával is foglalkozott.

Kátai Mihály György 1975 és 1987 között a kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep alapító művészeti vezetője volt.

Számos önálló kiállítása volt országszerte és külföldön. Az 1970-es évek közepétől különösen köztéri alkotásai, térplasztikái voltak jelentősek, melyeknek bonyolult, elsősorban népművészeti ihletésű, szimbólumokkal terhes ikonográfiájához gyakran mellékelt irodalmi emelkedettségű műleírást.

Az 1980-as évek elejére alakította ki az úgynevezett kecskeméti eljárást, melynek szépségét a „tűzben pikturálás”, azaz a többszöri égetés biztosítja, és az ennek során létrejött rétegződés a zománcanyagban. 1987 után váratlanul visszavonult a zománcművészettől, és nagyméretű szimbolikus, figurális olajképeket kezdett el festeni.

Kitüntetései: a salgótarjáni zománcbiennále első díja, az erfurti kvadriennále nagydíja (1982), Munkácsy Mihály-díj (1984), a kecskeméti nemzetközi zománcművészeti alkotóműhely életműdíja (1996), a Tűzzománcművészek Magyar Társadalmi életműdíja (1997).

Főbb művei: Elfelejtett ősök arcképcsarnoka (1969), Vecchio processio (1993), Zala megye jelképei, Orvostudomány-történet, Életőriző, Naphívogatók, Holdtükör, Délibába.