Ahogy azt korábban megírtuk, Dúró Dóra teátrálisan ledarálta a Meseország mindenkié című mesekönyvet, mondván, hogy a „homoszexualitást propagálja”, és a könyv „támadás a magyar kultúra ellen”. A nagy vihart kavart ügy hozadéka az volt, hogy a könyv azonnal megugrott az eladási listákon, miközben sokakat kiborított. Hogy Nagy Boldizsárt, a szóban forgó kötet szerkesztőjét mennyire, hallgassuk meg tőle.
Ha nem a mi munkánkról lenne szó, akkor is elítélnénk, hogy bárki, pláne egy országgyűlési képviselő szétzúzza, lerombolja, elégesse valaki könyvét. A kritikának és a vitának megvan a helye, a gyűlölet- és félelemkeltő uszításnak, az agressziónak azonban nincs.
Szakmainak álcázott támadásokat is kaptunk, miszerint nem vettük figyelembe a célcsoport képességeit, érzelmi és értelmi képességeit, összezavarjuk őket ezekkel a történetekkel. A könyvön tapasztalt pedagógusok dolgoztak, akik világosan jelölték, melyik mesét melyik korosztálynak szántuk: van köztük néhány óvodásoknak való, több kisiskolásoknak szóló és néhány 4. osztályosoknak, vagy annál idősebbeknek íródott mese.
Előlük sem kell eltitkolni a tényt, hogy a társadalom sokszínű, és talán azt sem kellene éreztetni velük, hogy kevésbé értékesek, ha különböző szempontokból különböznek a többségtől.
A Labrisz Leszbikus Egyesület tavaly ősszel keresett meg azzal a kérdéssel, lenne-e kedvem csatlakozni egy mesekönyves projekthez. Az ötlet Kövesi Györgyitől jött, aki pedagógus és az EJHA ügyvivője, emellett a Labrisz aktivistája: évek óta dolgozik pedagógusként a Labrisz Leszbikus Egyesület Melegség és megismerés nevű programjában, aminek lényege, hogy LMBTQ-aktivisták kérésre szívesen elmennek iskolákba (jellemzően középiskolákba), ahol osztályfőnöki órán vagy egyéb alkalmakon beszélgetnek a diákokkal, válaszolnak a kérdéseikre, megvitatják a melegséggel kapcsolatos előítéleteket, sztereotípiákat.
Nagyon jó ötletnek tartottam, hogy készítsünk egy olyan mesegyűjteményt, amivel megszólítjuk azokat a kisiskolásokat és óvodásokat, akik esetleg észlelik, hogy valamilyen tekintetben eltérnek a társaiktól, és ezt a különbözőséget nem látják visszaköszönni a környezetükben, az általuk ismert mesékben.
Felmerült az is, hogy más olyan csoportokat is meg kellene jeleníteni a könyvben, amelyek ma Magyarországon marginalizált helyzetben vannak: és szerepeltetni kellene különböző bőrszínű, kultúrájú, vallású embereket, testi fogyatékossággal élő hősöket, időseket, mélyszegénységben élőket, hajléktalanokat.
Olyan élethelyzeteket is meg akartunk mutatni, amelyek ritkán jönnek szembe a népszerű, ismert gyerekkönyvekben, népmesékben (válás, szülő halála, családon belüli erőszak). Sok inkluzív feminista mese került be a kötetbe, amelyekben
a szereplők kilépnek a tradicionális nemi szerepekből, a fiúk lehetnek érzékenyebbek, sütögethetnek, a lányok vívhatnak, óriásokat győzhetnek le vagy irányíthatnak egy birodalmat.
A népmeséktől egyáltalán nem idegen a nemeknek ez a fajta ábrázolása, rengeteg hős táltosnőről, sárkányölő királylányról szóló mese maradt fenn az elmúlt évszázadokból, de ezek csak az elmúlt években kezdek népszerűvé válni (tavaly jelent meg például az első feminista népmesegyűjtemény, kizárólag magyar mesékkel, ami már több díjat kapott – Zalka Csenge Virág: Ribizli a világ végén, Móra).
Sokan támadnak azzal bennünket, miért nyúltunk a klasszikus történetekhez. Nos, érdemes leszögezni, hogy a népmeséknek nincs eredeti szerzője, ezek évszázadok óta folyamatosan változnak, újraíródnak, maguk a Grimm-testvérek is, a világ leghíresebb mesegyűjtői, többször átírták, átszerkesztették az általuk gyűjtött meséket, minden új kiadásban finomítottak egy kicsit, hogy azok jobban igazodjanak a kor erkölcsi és vallási nézeteihez.
A mesék gyakran az aktuális hatalom és az azzal való ellenállás lenyomatai, bármelyik kort, kultúrát is nézzük – a Meseország mindenkié pedig, amelynek 17 szerzője közt vannak elismert kortárs írók (Csehy Zoltán, Finy Petra, Gimesi Dóra, Kertész Edina, Kiss Judit Ágnes, Lakatos István, Molnár Krisztina Rita, Ruff Orsolya, Tompa Andrea) és új tehetségek is (Efi, Gangl Eszter, Harka Sára, Horváth Noémi Rebeka, Pengő Edit, Szűcs Edit, Tóth B. Judit), szintén a mai társadalmi jelenségekre szeretne reflektálni, a mese nyelvén.
A könyvben 4 mese foglalkozik LMBTQ-témával egyébként, és rengeteg pozitív, heteroszexuális hőst vonultatunk fel, tehát szó sincs „homoszexuális propagandáról”, a könyv célja, hogy a világ sokszínűségét mutassa meg, hogy minden gyerek megtalálja magát bennük, ne érezze magát másnak vagy egyszerűen csak kívülállónak."