Még két hete sincs, hogy megalakult a Szépírók Társaságának Női Érdekvédelmi Munkacsoportja (NÉM), máris odacsaptak. Közleményt adtak ki Kukorelly Endre új beszélgetéssorozata kapcsán, melyet KORtársalgás – Szubjektív kortárs irodalom, nem csak férfiaknak címmel és alcímmel hirdettek meg.
A NÉM tagjai rámutattak: az alcímet leszámítva a patinás múzeumi sorozat vendégei és témái között egyetlen nő sem szerepel.
„A szervezők mintha érzékelnék valamelyest az aránytalanságot a felvonultatott férfiak javára, ám a nők helyét csupán a nézők között jelölik ki. Különösen érdekes ez annak a családnak a múzeumában, ahol a nők és a férfiak együtt is érvényesülhettek a művészetben” – áll a NÉM által megfogalmazott közleményben, ahol azt is hangsúlyozzák: „Fontosnak tartjuk, hogy hasonló nívót képviselő női szerzők is bekerüljenek egy olyan sorozatba, amely Arany Jánossal és Kosztolányi Dezsővel fémjelzi magát”
A NÉM aktivistái arra is felhívják a figyelmet, hogy az elmúlt hetekben átadott irodalmi díjak – Csáth Géza-díj, Szenteleky Kornél Irodalmi Díj, Bazsalikom Műfordító Díj Salvatore Quasimodo Emlékdíj – díjazottjai között egyetlen arra érdemes női alkotót sem jutalmaztak az elismerésről döntő kuratóriumok. A sérelmek listáját később kibővítették a tavalyi Petői Irodalmi Múzeumos Térey János ösztöndíjjal és a Kukorelly által alapított Baumgarten-díjjal. Úgy látják, hogy amikor elismerésekről van szó, kiradírozzák a nőket.
Kiss Noémi írónő, a Női Érdekvédelmi Munkacsoport alapítója (Tóth Kinga és Hidas Judit mellett), akinek Balaton címmel nemrég megjelent novelláskötetét tavasszal, német nyelven is kiadja az Europa Verlag, úgy látja, hogy a Kukorelly Endre által vezetett beszélgetéssorozat alcíme azt üzeni: oda nők csak nézőnek jöhetnek.
– Sok levél érkezett a NÉM címére, amelyet alig több mint egy hete hoztunk létre a Szépírók Társaságán belül – mondta az írónő. – Nyolcvan tagunk van a Női Érdekvédelmi Fórumon. Többségük jelentős író, mint például Kálnay Adél, Tóth Krisztina, Kováts Judit, Karafiáth Orsolya, Kiss Judit Ágnes, Mesterházi Mónika, Boldizsár Ildikó vagy Ladik Katalin, de természetesen vannak köztünk férfi írók is, mint Csaplár Vilmos, Bárány Tibor, vagy Gerevich András, akik szintén úgy gondolták, hogy fontos a női esélyegyenlőségnek intézményi keretet adni. Tehát kiadtuk a közleményünket, ami komoly visszhangot kapott. Ez a történet egyébként jól példázza, mit tudunk tenni az új szervezet nevében.
A munkacsoport alapító okiratában, melyet egyöntetűen szavazott meg a Szépírók Társaságának tagsága a legutóbbi közgyűlésen szeptember 14-én, alapvető célként jelölik meg a nők érdekvédelmének, esélyegyenlőségének segítését a társaságon belül, valamint a teljes irodalmi életben. A NÉM megalapítását Szkárosi Endre elnök is támogatta és fontosnak tartja a női érdekvédelmet a művészeti intézményekben.
Kiss Noémi szerint a magyar művészeti intézményrendszerben és kuratóriumokban erősen alulreprezentáltak a nők, változásra van szükség.
– A feminizmus, a női írás létjogosultsága az irodalom politika nézőpontjából már a hatvanas évek óta fontos kérdés nyugaton és Kelet-Európában illetve Magyarországon is, tehát ezen már túl vagyunk. Nálunk mégis elmaradt a kanonizáció – értékeli a helyzetet az írónő. – Most az a kérdés, hogyan lehetne ezt intézményesen is megjeleníteni. Olyan alapdolgokkal lehetne kezdeni, hogy az általános iskolai osztályokban ne csak férfi írók arcmásai lógjanak a falon elhelyezett irodalmi arcképcsarnokban. Nagyon sok iskolás végzi el úgy a nyolc osztályt, hogy azt hiszi, csak férfiak írnak jelentős, komoly könyveket.
Rengeteg írónőt sorolhatnék, akiknek ott lenne a helye Czóbel Minkától Nemes Nagy Ágnesig, de beszéljünk a máról. Ma a megjelenő könyvek csaknem felét nők írják, ennek az aránynak meg kellene jelenni a díjakban, az elismeréspolitikában, az irodalmi intézményrendszer szűrőiben és a művészeti elismerésekben is.
A lehetőségekkel, létező mintákkal kapcsolatban Kiss Noémi elmondta:
Élő kapcsolatban vagyok a Német Művészeti Akadémiával, szoktam szerepelni a konferenciáikon, nemrég írtam cikkeket is számukra: a periféria és a centrum viszonyáról. Az USA-ban és Németországban is léteznek ezek a problémák, nincsenek illúzióim, a művészet intézményes kereteken belül nehezen lehet autonóm. De lehet mozgatni az értékeket, hangsúlyokat kitenni, támogatni és száműzni. A női esélyegyenlőséget eleinte kvótákkal és megkülönböztetett figyelemmel érték el máshol, ezért ma már teljesen természetes, automatikus, hogy vannak női szerzői az irodalmi kánonnak.
Ami az irodalmat illeti, a könyvkiadók, akik marketing kutatásokat, felmérések végeznek, hogyan szólítsák meg a női olvasókat, ma már jelentős párbeszédben hozzák ki női szerzők könyveit. Minden piacon több a női olvasó, mint a férfi. Ehhez képest Magyarországon nem csak a női olvasó, hanem a férfi szerző is domináns pozíció. Mi viszont azt szeretnénk, hogy legyen több férfi olvasó és legyenek elismerve a női szerzők. Ha belépünk az irodalom múzeumába, ott női arcképek is lógjanak a falon.
Kukorelly Endrét is megkérdeztük a NÉM felvetéseiről. A József Attila-díjas író a következőket válaszolta:
Nem vagyok a „másik oldalon”. Egyetértek azokkal, akik az érdekeiket védik, természetesen mindig mellettük szavazok. Ami a KORtársalgást illeti, arra kértek föl, hogy beszélgessek író barátaimmal – írókkal, akik a barátaim is. A terv az volt, hogy ez príma kontextust teremt a folytatáshoz, melyben pályakezdőkkel beszélgetek majd, kreatívírás-szemináriumom résztvevőivel, zömmel elsőkötetesekkel. Történetesen csupa nővel: utánagondoltam, huszonöten publikálnak közülük, ebből négy férfi. De mindez véletlen. Az is, hogy azok a barátaim, akik, és az is, hogy a szemináriumon ez az arány. Egyedül az nem véletlen, hogy erről így magyarázkodnom kell.
A sorozat valóban szerencsétlen alcímét nem én adtam. Észre se vettem. Nem szeretek senkit bántani, magam is túlérzékeny lévén minden érzékenységet megértek.
Az LMP parlamenti frakciójában alkalmaztunk nemi kvótát, ezt a közélet harci terepén különösen fontosnak tartom. Az irodalmi tér is kellemetlenül bakszagú, kétségtelenül kell némi bátorság ahhoz, hogy oda belépj, ám ismerem férfi kollégáimat, senki nem nőellenes. Inkább nőpárti. Tény, sokakban, bennem is a teljesítmény illetően van „színvakság”, ez lehet az oka – a tévedés mellett – annak, hogy az irodalmi díjak odaítélésénél adott esetben hiányoznak a nők. Más esetben nem, nagy örömömre Harag Anita, akivel sokat dolgoztunk együtt, megkapta a két legfontosabb elsőkötetes díjat, és azok közül, akik a szemináriumomra járnak, idén ősszel jelenik meg Bakos Gyöngyi (Magvető) és Halász Rita (Jelenkor) első kötete is.