Egy fiatal pár gondolt egy merészet és könyvet írt Szeged gasztronómiájáról. Székely Alexandra és Fabó Gergő fejéből pattant ki az ötlet. Habár már több éve foglalkoznak a szegedi gasztróval, mégis csak tavaly hozták meg a döntést, hogy amit csinálnak, azt kézzelfoghatóvá teszik. Formabontó, merész, vagány kiadványt hoztak össze. 

Mi inspirálta önöket a könyv megírásakor?

Fabó Gergő: Magyarországon a gasztroforradalom már kezd parázslani egy ideje Budapesten és a Balatonon. Szerintünk az Alföldnek is gazdag gasztrokultúrája van, de ez a történet még abszolút nincs kidomborítva. Tehát szerettük volna megmutatni, hogy itt is pezseg az élet.

Székely Alexandra: Kimondtuk az elején, hogy azon a nem létező gasztrotérképen Szegednek is helyet kell csinálni, mert ebben a városban annyira sokszínű a vendéglátás, hogy megérdemli, hogy írjunk róla.

És miért éppen gasztro? Hiszen Alexandra jogot tanul, Gergő pedig kommunikációs szakember.

Székely Alexandra: Szeretünk enni. (nevetnek)

Fabó Gergő: Szerintünk nem kapott még elég figyelmet a szegedi gasztrokultúra. Jó lenne, ha túllépnénk azon, hogy Szegedről csak a halászlére asszociálnak az emberek. Meg kell mutatni, hogy a város ettől már sokkal több!

Volt-e korábbi tapasztalatuk, hogy belevágtak egy ilyen volumenű projektbe?

Székely Alexandra: Alapból már foglalkoztunk a szegedi gasztróval. Van egy blogunk Mögnézzük címmel. A város éttermeiről írunk több éve. Úgy véltük, tök jó volna ezt valahogy kézzelfoghatóvá tenni.

Mitől más egy könyv?

Fabó Gergő: Formabontóan gondolkodtunk a megvalósításról. Igyekeztünk tartalmilag és vizuálisan megjeleníteni, és olyan pluszdolgokat beletenni, hogy ne egy egyszerű guide könyv legyen. Ezért például amellett, hogy éttermekről írunk, kerültek bele receptek is.

Székely Alexandra: Annak ellenére, hogy tudjuk, a nyomtatott dolgok már nem pörögnek annyira, mi szerettük volna, ha tradicionálisan is tudunk létezni. Végül is Gergő ötlete volt. Tavaly pattant ki a fejéből. Tavasszal kezdtünk neki a tényleges munkának. Összegyűjtöttük a potenciális éttermeket. Több mint száz volt belőlük a listánkon. Küldtünk nekik leveleket, amelyben megkérdeztük, van-e kedvük a könyvünkben szerepelni. Leírtuk, miről van szó. Volt, aki kapásból elutasított minket, és volt olyan, aki azonnal válaszolt, hogy benne van. Persze azok közül is válogattunk, akik igent mondtak. Azt nem akartuk, hogy mindenki szerepeljen benne. A franchise-éttermektől totálisan elzárkóztunk. A szempont az volt, hogy a város legmeghatározóbb, a vendégek és turisták által legkedveltebb vendéglátóhelyei legyenek benne.

Mi volt a fő vezérszál, amelyen elindultak?

Fabó Gergő: A készítés folyamata tavaly nyáron indult be. A könyv tartalmát is mi találtuk ki. A fejünkben úgy rajzolódott ki, hogy szeretnénk, hogy ez ne csak egy átlagos gasztrokönyv legyen. Ezért kitaláltuk, hogy igyekszünk rövid sztoriban összefoglalni az adott étterem történetét. Hogyan építették fel azt, ami most van. Én készítettem az interjúkat, amelyeket aztán szöveggé formáltam. Nagyon izgalmas volt. Tök jó, pörgős, informatív szövegek lettek.

Székely Alexandra: Nekem sajátos elképzelésem volt, hogy mit szeretnék vizuálisan megjeleníteni. Egy nagyszerű szakemberrel dolgoztunk, együtt állítottuk össze, hogyan nézzen ki egy kép. Azt akartam, hogy dinamikus legyen, hogy aki ránéz, azt érezze, az ételt meg kell kóstolnia. Fantasztikus képek születtek.

Mit akartak megmutatni a könyvben?

Székely Alexandra: A szegedi élményt akartuk átadni. Bemutatjuk a várost, a városban lévő vendéglátóhelyeket és az ételeiket. Szerintem ezen keresztül lehet a legjobban megismerni egy helyet.

Milyen recepteket használtak fel?

Fabó Gergő: Amikor megkerestük a helyeket, kérdezték, milyen receptet adjanak. Mondtam, rájuk bízom, lehet étlapról is, kitalálhatnak újat is. Csak legyen Szeged-specifikus. Az egyik cukrászda külön erre az alkalomra készített egy csokimousse-t, tonkababbal és kápiapaprikával. Az átlagember el se tudja képzelni a paprikát édességben. De még mi sem gondoltuk, hogy ez desszertként megállja a helyét. Azóta ez a kedvenc édességünk.

Milyen volt a hangulat, amikor elmentek egy étterembe?

Fabó Gergő: Az étteremtulajok izgultak, de nagyon várták, hogy menjünk. Volt, aki megszokta, hogy járnak hozzá, rutinosan mozgott a kamerák előtt. Volt olyan, aki megmondta, hogy magát nem szeretné a fotókon viszontlátni. Rengeteg szuper élmény volt. Nagy meló volt egy ekkora vizuális anyagot elkészíteni.

Székely Alexandra: Mindig nagyon jókat beszélgettünk a szakácsokkal. Elmesélték például, hogy amikor ehető arannyal megszórják az ételt, a pincér rendszeresen visszaviszi, mert a vendég azt mondja, rajta maradt az alufólia.

Fabó Gergő: Belestünk a konyhára, amit a vendégek szinte sose látnak. A konyha nagyon izgalmas terep. Minden étteremben más és más. Az utolsó utáni kiskanálnak is megvan a helye. Nagyon menő volt látni, hogyan rakják össze az étlapot, az utolsó konyhalányt is megkérdezik róla. Ez csapatmunka. Olyan emberek dolgozzanak ott, akikben meg lehet bízni, lehet mellettük fejődni, és nyitottak az újra. Láttuk azt, hogy mitől működik jól egy étterem: az emberektől.

A könyvbe végül milyen éttermek kerültek bele?

Fabó Gergő: Szinte mindenféle. A halászcsárdától a street foodon át a fine diningig minden. Amennyire sokszínű a város, annyira sokszínű a könyv is.

Székely Alexandra: A könyvben nem csak vendéglátóhelyek szerepelnek, van három szegedi lakos is. Őket jelentkezés útján választottuk ki. Egyikőjük egy szegedi nagymama, a másik egy rádiós, Molnár Balázs, és beválasztottunk egy szegedi ügyvédet, Ragány Zoltánt is, aki az RTL Klub Könyhafőnök című műsorában szerepelt. A kiadványban az ő receptjeik is megtalálhatók.

Mi volt a legnagyobb nehézség, amivel munkájuk során találkoztak?

Fabó Gergő: A koronavírus nekünk is megnehezítette a dolgunkat, de igazából az, hogy munka és tanulás mellett rengeteg időt fordítottunk rá. Volt, hogy lemondtuk a baráti összejöveteleket, éjszakáztunk vagy le se feküdtünk. Ez azért nehéz volt. De amikor a kezünkbe vettük a könyvet, megvolt a „wow érzés”. Szuper szakemberekkel dolgoztunk együtt: a fotósunk is, és a grafikusunk is nagyon kitett magáért.

Önök szerint a hazai éttermek hogyan tudnának a színvonalukon javítani?

Fabó Gergő: Egy csárda is lehet kifinomult. De ami sokkal fontosabb: egy étteremnek edukálnia kell a közönségét. Ismertesse meg az alapanyagokat, az új konyhatechnológiát, mert a magyar ember még mindig a rántott húst vagy a pörköltet látja, ha elmegy egy étterembe.

Székely Alexandra: Ami amúgy tök jó, nincs ezzel semmi baj, én is szívesen megeszem a pörköltet vagy a rántott húst. De nem szabad kajasznobnak lenni. A tradíciós kajákat is lehet fejleszteni, ahogyan a hagyományos ételeket is el lehet menőn készíteni.

Hogy kerültek Szegedre? Önök ugyanis Békés megyeiek.

Székely Alexandra: Mindketten Szegeden tanulunk. Gergő már végzett. Szerintem bárkiben, aki eljön Szegedre, kialakul egy ultraerős kötődés. Öt éve költöztem ide, azóta együtt élek a várossal. Úgy érzem, részemről Gergő után Szeged a második szerelmem. 

(Borítókép: Székely Alexandra és Fabó Gergő. Fotó: Gavra Róbert)