Negyed évszázad hálózatkutatása és a digitális művészet gyermekeként látott napvilágot a Ludwig Múzeum legújabb kiállítása, a BarabásiLab: Rejtett mintázatok/A hálózati gondolkodás nyelve. A kiállítást maga a világhírű fizikus és hálózatkutató, Barabási Albert-László mutatta be a sajtónak.
A CAFe Budapest kortárs művészeti fesztivál keretében 2020. október 10-től látogatható a BarabásiLab elmúlt 25 évének legizgalmasabb munkáit vizsgáló kiállítás. Külön hangsúlyt kap, hogy a kiállítás nemcsak Barabási Albert-László munkáit tükrözi, hanem a csapatét is, amellyel dolgozik.
Ez nem is meglepő egy olyan embertől, aki az egyénre tekintve is a neurális hálózatot látja.
A Ludwig Múzeum második emeletére sétálva az első szembetűnő dolog az az installáció, amely több emeleten kísér minket végig, és a magyar művészeti hálózatot hivatott bemutatni. A kiállításnak ez a legfrissebb eleme.
A meglehetősen fiatal társadalomtudományi terület a kapcsolatokat és kölcsönhatásokat elemzi. Rengeteg összegyűlt adatból mutat ki olyan összefüggéseket, amikre másképp nem derülne fény, vagy nem is gondolnánk, hogy fontosak lehetnek, hiszen a vizsgált jelenség hátterében bújnak meg.
A BarabásiLab az elmúlt huszonöt évben több különböző témát dolgozott fel.
Ezeket a kezdeti egyszerű csomópontokból és vonalélekből álló ábrákon keresztül egészen a harmadik dimenzióban testet öltött adatszobrokig formába öntötték.
Ez azért is szuper, mert kiemelve az adatokat egy hatalmas Excel-tábla tengeréből könnyebben megérthetjük a világ működését.
A kiállítás első termében Barabási egy ágrajzát láthatjuk 1995-ből a számítógépes hálózatokról. A falra festett ábra tökéletes ellenpólusa a még ránk váró, térbe kilépő vizualizációknak, amik önmaguk zsenialitásán túl a technika fejlődését is szemléltetik.
Megspórolva számunkra fél tucat diplomát, az esztétikumon túl az ábrák izgalmas információkat rejtenek.
Falra festett képben merülhetünk el a betegségtérképben, ami több szempontból is nagy jelentőséggel bír a tudós életében. Az emberi betegségek hálózata az után jött létre, miután a fizikus elme felfigyelt rá a kétezres évek közepén, hogy hetente jelennek meg tanulmányok, amikben az emberi géneket újabb és újabb betegségekkel kötik össze.
Az egymástól független felfedezésekben pedig Barabási meglátta az összefüggést. A géneket. Így született meg a térkép, amelyben a betegségek csomópontok, melyek mérete a betegségért felelős gének számától függ.
Mindig szobrász szerettem volna lenni, de végül a fizika irányába orientálódtam.
– vallja Barabási az emberi betegségek hálózatának 2018-as továbbfejlesztett adatszobránál.
A 3D nyomtatott vizualizáció létrejöttét az a vágy hajtotta, hogy kilépjenek a kétdimenziósból, és úgy tudják elhelyezni a csomópontokat, hogy a huzalok ne metsszék át egymást. Ez a technika olyan dolgokra világított rá, amik a 2D-s térképen még rejtve maradtak. Nem is gondolnánk, hogy ennek az ábrának a térbeli ábrázolása mennyire bonyolult matematikai probléma. A megoldáshoz fejlesztett algoritmus komoly szakmai áttörést jelentett.
De nem csak a szobor létrejötte hidalta át a tudomány és a művészet szegmenseit.
Miután a The New York Times egy egész oldalas vizualizációként jelenítette meg az újságban a betegségtérképet, Barabásit felkereste egy londoni úriember, hogy a képet szeretné kiállítani a galériájában.
Később tudtam meg, hogy az úriember Hans Ulrich Obrist, a Serpentine Galleries tulajdonosa, aki már akkor világművészeti szupersztárnak számított.
A kiállításon szerepel a BarabásiLab több projektje is. Például az, ami az emberi mozgást mutatja be. Ennek megjelenése anno nagy port kavar, hiszen ez volt az a tanulmány, ami után az emberek realizálták, hogy a mobiltelefonok akkor is adatokat sugároznak rólunk, amikor nem is használjuk őket.
Látható egy videó, amiben egy lélegző New York-térképet jelenítettek meg, melynek vonalai aszerint nőnek, illetve csökkennek, hogy mennyi ember tartózkodik a városban. Ez a tüdőszerű installáció a járvány előtti és alatti időszakot mutatja be.
Kiállították az ízhálózatot, amiben a nemzetközi konyhák ételeiben található közös molekulák adták a vizsgálódás alapját. Az ábra így megmutatja, hogy milyen ízösszetevőket preferálunk, vagy hogy mennyire függ az egyéni ízlés a hagyományoktól.
Fellelhető egy tíz évvel ezelőtti tanulmány is, ami az emberek mozgását vizsgálva jövendöli meg egy vírus terjedésének irányát és gyorsaságát. Ki gondolta volna akkor, hogy ez mára ilyen aktuális lesz?
A lépcsőházban felállított installáció térképét is megtekinthetjük különböző formákban. Ez a magyar művészeti életet mutatja be. Festőket, galériákat vagy akár kurátorokat vizsgálva láthatjuk, hogy milyen rejtett fonalak szövik át ezt a hálózatot. A virtuális valóság eszközeit segítségül hívva pedig végig is sétálhatunk abban az ábrában, ami a ma élő magyar festőket kapcsolja össze.
A kiállítás tükrözi Barabási Albert-László személyiségét. Aki nyitott a tudomány és művészetek közös produktumaira, valószínűleg hasonló lelkesedéssel szemléli majd a színes mintákat és az önmagukban is esztétikai izgalmat rejtő szobrokat.
Minden felfedezéssel – legyen az poéma vagy teoréma – újrateremtjük a világmindenséget.
– Jacob Bronowski
A kiállítás a következő három hónapban, 2021. január 17-ig tekinthető meg Budapesten, a Ludwig Múzeumban.
(Borítókép: Bánkúti Sándor / Index)