Pokorny Lia siet a hősies diákokhoz, Makranczi Zalán szerint sakkoznak a hallgatókkal, Száraz Dénes elkeseredett.
Az már hónapok óta látszik, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem ügye, az új kuratórium felállása, és az új vezetők érkezése, a volt tanárok és hallgatók ellenállása megmozgatja a művészvilágot.
Pokorny Lia, a Centrál Színház társulati tagja
Ahogy vége a mai előadásnak, szaladok oda. Képtelenségnek tartom ezt a lépést. Ha nem megy hanggal, akkor majd erővel? Ez a sokat emlegetett kommunikáció, amit annyit hiányoltak? Egyszer legalább megpróbálhatnának felnőtt módra leülni, és megbeszélni, amit kell. Mi történik most? Ha erőszakkal kihurcolják a diákokat, akkor győztek? Akkor rendbe van téve a dolog? Nagyon kíváncsi vagyok, meddig mennek el, és meddig bírják a gyerekek.
A diákok hősiesek, erősek, fáradtak. Szelídek, bátrak, okosak és gerincesek. Tegnap is ott voltam. Példaértékű, amit csinálnak. Olyan tiszták, még nem volt idejük elromolni. Nekünk kellene tőlük tanulnunk.
A tiltakozó hallgatók „kilakoltatása" miatt több művészt is megkerestünk, de nem mindenki vállalta a véleményét. Olyanok sem, akik egyértelműen az új vezetés és a változások mellé álltak.
Makranczi Zalán, színész
Úgy gondolom, nem lehet így bánni 18–25 éves fiatalokkal. Tény, a Színművészeti lemondott vezetésének azonos ízlése volt, de az művészeti szempontokra épült, nem úgy, mint most, amikor is a vádakban az ízlést felváltotta az ideológia. A gyerekeket felhelyezték egy politikai sakktáblára, de ez egy egészen másfajta játszótér, mint a színpad.
Olyan ez, mintha UNO kártyajátékot játszanának velük, és utolsó lapként felmutatják a Covid-lapot. Erre remélhetőleg a hallgatóknak is lesz egy húzókártyájuk.
A hallgatók minden erővel próbálnak függetlenedni a politikától, mindegyik oldaltól, ők az egyetem autonómiáját szeretnék visszakapni, és ha ez megtörténik, hajlandóak lennének tárgyalni.
Száraz Dénes, színész
Óriási összefogás tanúi lehettünk az elmúlt hónapokban a színházművészet és a tágabban értelmezett kulturális szféra területén. Egyetemek, szakmák sora állt a színművészetisek mellé. És még ezt is úgy tekintik, mintha nem történt volna semmi. És ez a végtelenül elkeserítő.