Viseljük, hordjuk, tesszük, vesszük. A lényeg, hogy takarjon. Hogy védjen a vírustól. Vagy attól, hogy megfertőzzünk másokat. És a maszk az életünk része lett. Egyszer divat, máskor nyűg. Hogyan látszik mindez férfi- és női szemmel? Most kiderül.
Legtöbben gyűlöljük a maszkviselést, magam is, hacsak lehet, a megúszó üzemmódot választom, de szép számmal akadnak viselők és tervezők, akiknek ez a tobzódás időszaka. Lehet erre legyinteni, mármint a maszkdivatra és az azzal kapcsolatos nemi identitásra, de őszintén, hány férfit látunk a metrón pink színű vagy rózsamintás maszkban, vagy nőt a 4-es-6-oson Lökd ide a sört! feliratú verzióval? Le style, c’est l’homme, mondja Buffon, és ahogy eddig is a ruha tette az embert, mára, a maszkviselés fullasztó érájában már a kötelező apró textildarab is teszi. Rá is repültek a divattervezők a témára.
Tudta ön például, hogy ki Barbara Leber? Nos, az egyik legkurrensebb hazai webáruház „őszi szupersztárok” kategóriájában gyakran találkozhatunk a nevével. Itt piroslik ugyanis az alkalmi ruhák mellett a magyar honvédség új, köznapi egyenruháját is jegyző dizájner Pipacs névre hallgató dizájner maszkja, melyet potom 3200 forintért rendelhetünk, kiszállítási idő négy nap. Mert hülyék lennénk ám sebészmaszkot hordani!
Ha már sminkelni nem lehet, vagy legalábbis nem érdemes, hisz a kutya se látja, és a le-fel rángatástól úgyis szétkenődik, legalább a maszkunk legyen eredeti! Mert járvány ide vagy oda, miért kéne elveszíteni egyéniségünket? Mutasd a maszkod, megmondom, ki vagy!
Léber Barbara maszkjai nem akármilyenek: a szűrőre dizájnréteg kerül, alá pedig szaténbélés. Meg kell adni a módját, nem ám a tucatkínai! Hogy is nézne ki egy díszbemutatón, fogadáson vagy premier utáni partin, ha agyonhasznált, elszürkült maszkunkban jelennénk meg amúgy casual viseletünkhöz? A magyar tervezőnő Magic, Pink, Pava és Türkiz névre hallgató latexmentes, többször használatos maszkokat ajánl, némelyik a limited edition megjelöléssel büszkélkedhet. A dizájner a szerelmesek mellett (Love) már a karácsonyra is gondol, a Merry nevű maszk a karácsony motívumait és színvilágát idézi. De távolról sem ő az egyetlen, több divatcég is ráállt az egyedi maszkok gyártására.
A luxusmárkákat előállító világvállalatok idejében észbe kaptak, kutya kötelességük is beszállni a védelembe, főleg hogy a pandémia Miatt iszonyatos bevételveszteséget szenvednek el.
A Gucci, az Yves Saint-Laurent és a Balenciaga hamar piacra dobta dizájnmaszkait, a Gucci face oldalon a jól ismert luxusmárkamintákat, illetve logókat is felismerhetjük rajtuk, köztük például a barna-arany LV-t, a japán turisták által agyonvásárolt Louis Vuitton örök védjegyét. Az egyik külföldi honlapon halálfejes és halloweenes maszkokat is találunk, megvásárlásukkal a bevételeik jó részétől elesett művészeket támogathatjuk.
A szájmaszk öltözetünk részévé vált, egyesek a pólójukkal egyszínű, -mintájú maszkot hordanak, mások kardíszként használják a textilipar mára első számúvá vált termékét a maszkmentes pillanatokban. A maszk ismerkedéskor is az önkifejezés eszköze lehet, a #freeSZFE-modellből egyből levehető politikai hovatartozásunk, a gyerekek fényképével nyomott verzióban nem árulunk zsákbamacskát, a Keep smile! felirattal a depressziósoknak üzenünk, ha pedig a Love feliratút választjuk, egyértelműen jelezzük: futó kalandorok kíméljenek.
Az emberi kreativitás végtelen, választhatunk focilabdás, csókos szájas, szakállas-szivarozó férfit ábrázoló, de még Fuck corona! feliratú maszkot is. A járvány kiinduló városában, Vuhanban a bátrabbak melltartó alakú maszkokat hordtak, a franciáknál a Mona Lisá-s verzió is az alapdarabok között van, a legelképesztőbb példányokat pedig gyerekpelenkából vagy inkontinenciabetétből készítették viselőik. Mondanám, erre varrjunk gombot, ha nem lenne már így is épp elég morbid és fullasztó.
Kozár Alexandra
Aki játszott valaha a Mortal Kombattal, annak a maszkviselés kedves emlékeket idézhet. Arcukat elfedő, titokzatosságot és „kúl fílinget” adó maszkokba bújt alakok, nindzsák és félistenek püfölték egymást véresre.
A kötelező maszkviseléssel lehetőség nyílt arra, hogy akár kedvelt fiktív karaktereink bőrébe bújjunk, egy Mad Max-es Halhatlan Joe-t vagy a fent említett verekedős játék Skorpióját utánozzuk.
Csakhogy úgy tűnik, a maszkra pénzt nem igazán akarnak az emberek áldozni, bár a maszk hiánya miatti pénzbüntetésre még kevésbé. A legtöbb ember beéri az alap, orvosi maszkokkal, amelyek sokat nem számítanak a vírus elleni védekezésben. Persze a semminél valamivel többet. Ők vélhetően azok az emberek, akiket a maszk hiányának kedvezőtlen következményei bírták rá annak viselésére. Két-háromszáz forintnál több pénzt viszont nem akarnak áldozni az arcvédőre.
Egy fokkal praktikusabbak már a textilmaszkok, amelyek kínai gyártulajdonosokat gazdagítanak, rossz esetben ujgur kényszermunkások munkája nyomán.
Felmerül a kérdés, hogy ha már a járvány alatt a legtöbb helyen maszkviselésre köteleződtünk, így küllemünk részévé válik a maszk, miért ne jelenjünk meg valamiben, ami némi egyéniséget kölcsönöz. Focidrukkereken csapatcímeres maszkokat látni, az SZFE hallgatói politikai állást foglalnak sárga maszkjaikkal, egyesek pedig szubkulturális hovatartozásukat vagy éppen a maszk készítőjének ügyességét teszik láthatóvá.
Az arc eltakarását sokan a vallásos muszlim nők öltözködésével hozzák összefüggésbe. Most, hogy gyakorlatilag mindenkin maszk van, a hegy elment Mohamedhez. Zavar bárkit is az, hogy a tömegközlekedésen, a köztereken nem látja másoknak az arcát, csak a szemét? A szem a lélek tükre, az emberi elme pedig limitált mennyiségű arcot tud megjegyezni. Ráadásul senki sem szereti, ha a buszon bámulják. A félénkebb embereknek a maszk álarcként is funkcionál, amellyel el tudja rejteni magát. Aki meg szeret kitűnni a tömegből, annak lehetősége van egyedi darabokkal ezt megtenni. Szinte egy mosható tetoválás funkcióját látja el.
A hölgyek, mármint akik szeretnek sminkelni, most megvillanthatják a szemük kiemelésének technikáit. Akik meg amúgy sem szeretik a figyelmet, egy egyszerű, nem kirívó maszkkal arctalanul jöhetnek-mehetnek a világban, mint a nindzsák.
Van a maszknak praktikus oldala is a vírus terjedésének korlátozása mellett. Jön a hideg, és melegíti az arcot. Ha inni akarunk, vagy valami mást csinálni a szánkkal, akkor egy mozdulattal lejjebb lehet húzni. Jóllehet sok szülő panaszkodik arra, hogy a gyerekének maszkot kell viselnie az iskolában, nem kap levegőt, melege van.
Hát bizony, a dizájneripar ráállt már különböző maszkok készítésére, tessék légátengedő, kényelmes arcelfedőt venni a gyereknek. Nyáron sem szokás téli zoknit adni rá. Az egészségügyi dolgozóknak megy a dolog, más miért éli meg személyes szabadságának korlátozásaként?
A maszkviselés nem egy orbitális kérés, hanem a másokkal való törődés jelképe. Attól még, hogy valaki nem veszélyeztetett, vagy éppen nem hisz a vírus létezésében, közreműködhet valakinek a megfertőzésében. Ennek tekintetében ez egy próba, hogy egy nagyobb gebasz esetén a társadalom mennyire képes egy olyan apróságot megtenni, ami sok pénzébe nem kerül, viszont saját és mások egészségét valamilyen szinten védi.
És ha már apróság, akkor a maszkot rendeltetésszerűen kéne viselni. Elődeink számtalan nehézséget megéltek már, volt, amikor éheztek, volt, amikor nem volt mibe öltözniük. Akinek nehézséget jelent a maszk rendeltetésszerű használata, sőt, egyáltalán az, hogy viselje, az ne is várjon szolidaritást majd másoktól, ha ő lesz veszélyeztetett helyzetben valami más típusú galiba okán. Mert akiről a maszk lelóg, vagy fel sem veszi, olyan, mint aki a zombiapokalipszisben eltitkolja, hogy megharapták.
Kiss Dániel
(Borítókép: Bánkúti Sándor / Index)