Az Óbudai Danubia Zenekar zeneakadémiai koncertsorozatának második előadásán, mely ezúttal is élőben követhető az Indexen is, Lajtha László „forradalmi” és Csajkovszkij „sors” szimfóniáját vezényli el Hámori Máté.
„Az ÓDZ Út a zenéhez című sorozatának ma esti koncertjén ismét két szerző egy-egy alkotása hangzik fel, amelyek ritkán szólalnak meg ugyanazon koncerten. Az est Lajtha László 1958-ban bemutatott VII. szimfóniájával indul. A zeneszerző művének párizsi ősbemutatója után a következőket nyilatkozta:
A VII. szimfóniát 1957-ben írtam. A tragikus indulatot, a hol komor, hol érzelmes borongást, amely munkámból szól, már évek óta magamban hordozom, mint ahogy a magyarság költői is azt magukban hordozták. Ez természetes is, mert hiszen a magyar történelem tele van tragikus eseményekkel, melyek nemegyszer a lét és a nemlét kérdését vetették fel. Ezt a hosszú esztendőkön keresztül bennem érlelődő tervet, mint a szél a parazsat, az 1956-os események is érintették. Nem volnék a magyarsághoz tartozó művész, ha nem érintettek volna. Mert hiszen tragikus történelmi esemény az, amikor magyar és magyar között olyan ellentétek robbanhatnak ki, amelyek az elvégzendő munkát és a jövendőt veszélyeztetik. A hangszerek a magyar tragédiák miatt keseregnek, az igazságért imádkoznak és a békés jövendőért idézik a Himnusz hangjait.”
A darab eredetileg az Ősz alcímet viselte, de ez túl egyértelműen utalt volna 1956 őszére, így a nyomtatott partitúrára már nem került rá. Az alcímre vonatkozóan Lajtha egy fiainak írt levében a VII. szimfóniát „tényleg nagyon tragikus és drámai, forradalmi szimfóniának” nevezi, majd hozzáteszi:
„mert talán egyszer mégis az lesz a neve, hogy Revolution’s Symphony.”
Hámori Máté karmester, az ÓDZ művészeti vezetője Lajtha László „forradalmi szimfóniája” mellé Csajkovszij 1888-ban komponált V. szimfóniáját választotta. A mű a zeneszerző utolsó alkotói periódusában keletkezett. Csajkovszkij számára ez már az összegzés, az összefoglalás időszaka volt. Zeneszerzői stílusának minden korábbi fontos mozzanata megjelent ebben a szimfóniában: a klasszikus alapformák, a népdalszerű témák, a romantikus nosztalgia és az elvágyódás, a dinamikus indulók és a pregnáns táncritmusok, a mitikussá fokozott keringő. A „sors szimfónia” nyitótémájának kopogása – Csajkovszkij szavaival élve:
teljes meghajlás a sors, illetve a végzet kifürkészhetetlen parancsa előtt.
A koncert hétfőn este fél nyolckor kezdődik, a link elérhető a Zeneakadémia honlapján, az online közvetítések linken.