A TikTok napjaink egyik legismertebb alkalmazása a fiatalok körében. Az egyperces videók feltöltésére alkalmas platformról az emberek többsége annyit tud, hogy hihetetlenül addiktív, és vödörszámra meri az információkat a világ összes tájáról – Kínába.

Az alkalmazás nagyrészt trendekre épül; vannak épp felkapott hangok, zenék, amiket bárki felhasználhat és leforgathatja hozzá saját videóváltozatát. De akadnak olyanok, akik saját tartalomra, kreatívan használják fel az egyperceiket.

Ilyen például Kalász Cintia, aki pszichológiai alapdiplomáját (viselkedéselemző) a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen szerezte, mesterszakon pedig a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen kommunikáció és média szakon most írja diplomamunkáját. A TikTokra a karantén alatt regisztrált, ahol azóta már hatvanötezer ember követi.

Miért érezte úgy, hogy az emberi lélek problémairól szeretne beszélni az interneten?

Úgy láttam, hogy arányaiban túl sok energiát fordítunk a konkrét tárgyi tudás elsajátítására, míg a hétköznapi konfliktusainkat, érzéseinket nem igazán értjük, vagy nem tudjuk kezelni. Azt láttam, hogy nehezen értjük meg a másik embert, és ez önmagamra is vonatkozott. Ezért volt jó pszichológiát tanulni, és az lett a misszióm, hogy ezeket az alapokat ismerjék meg mások is. Legyen éppen olyan természetes, mint például a történelem, a matematika vagy az irodalom. Ehhez pedig úgy éreztem, a média az a segítség, amivel ezt nagyobb közönségnek továbbíthatnám. Főképp a fiatalabb korosztálynak, hiszen tagjaié a jövő.

És éppen a TikTok-regisztrációval kezdte beteljesíteni misszióját?

Igen. Első körben szerettem volna utánanézni, van-e egyáltalán hasonló tartalom, és szerencsére rengeteg csodás külföldi tartalomgyártót találtam. Viszont mivel hasonló témában magyarokkal nem igazán találkoztam, ezért úgy döntöttem, belevágok. Az oldalam gyorsan népszerű lett, ami azt jelzi, hogy a könnyed tartalom mellett erre is igényük van a fiataloknak.

Kiket szólít meg a videóival?

Jelenleg hatvanötezren követnek, de a tábor folyamatosan növekszik. Az egészséges átlagembereket szólítom meg, mert azt gondolom, hogy a pszichológia mindenkié. Önismereti tudatosságot hirdetek, amiben ugyanúgy együtt keresgélek a többiekkel. Én is keresem az utamat, mint azok, akikhez szólok. Azt szeretném, ha a pszichológia nyelve mindenkié lenne, és nem lenne ciki pszichológushoz járni. A képesítésem jelenleg még nem is engedi, hogy pszichés zavarral küzdő emberekkel dolgozzak. Lehet, hogy később ezt is megcélzom, de most a hétköznapi problémákkal küzdőkre, vagy a kíváncsiakra fókuszálok.

Ön szerint mi a gyorsan emelkedő követőszám mögötti sikerének titka?

Amióta felraktam a kis filozofálgató videóimat, meglepett, hogy ez tényleg sokakat érdekel. Hiába vannak jó könyvek a témában, nem mindenkinek olyan a hétköznapja, hogy olvasson. Ezen lehet merengeni, lehet okokat keresni, de ez van. És ha ez van, akkor használjuk azt a csatornát, ami működik. Ha hatvanötezer ezer fiatal nemcsak látta, hanem érdemesnek tartotta, hogy kövesse a nem szokványos, nem vicces oldalamat, akkor ezt jó prognózisnak érzem.

Mi a véleménye a nagy egész képet nézve az applikációról?

Korábban is ismertem a TikTokot, az ötletet nagyszerűnek gondolom. Egyperces videókkal a figyelmet lehet felkelteni, ezt is teszik azok, akik használják. A téma és a minőség persze széles skálájú, ahogyan az emberi természet is. Nincs bajom a könnyedséggel, erre van ez a csatorna, táncolhatsz, énekelhetsz, bolondot csinálhatsz magadból.

Vannak már a hosszú távú tapasztalatok a platformmal kapcsolatban?

Amióta mélyebben beleestem a TikTok üregébe, nagyon sokat tanultam. Az alkalmazás algoritmusa úgy működik, hogy azt dobja fel, amilyen téma téged érdekel. Mivel gyerekkorom óta jelen van az életemben a pszichológia, ezért az érdeklődési köröm is ilyen irányba terelődött. Ha valaki megnyitná a TikTokom, akkor a nekem ajánlott tartalmak között szinte csak ilyen témában ugranának fel videók. Szeretem ezt az alkalmazást, de persze vigyázni kell, hogy ne töltsön rajta túl sok időt az ember, és csak arra használja, hogy építse a tudástárát amellett, hogy szórakoztatja.

Mint szakember, vagy mint Kalász Cintia használja inkább a TikTokot?

Szakmai és civil szemmel is nézem. A pszichológiának sok ágazata van gondolkodásban és technikailag is. Engem a filozófiai, analitikus oldala vonz, sőt a még nem bizonyított része is. Nagyon szeretem Carl Gustav Jung munkásságát, ezért a létezésünkkel kapcsolatos lelki kérdések is felmerülnek a csatornámon. Ezekről szeretek filozofálni. Talán ezért is van az, hogy néha elkalandozok tudománytalanabb irányba is. Ez számomra az emberi kíváncsiság, és így a fejlődés motorja. Nem fogom felvenni a versenyt a tudomány nagyjaival, ez egyértelmű, ne is hasonlítsák a szerepemet hozzájuk, ne kérjék rajtam számon. Ez csupán egy hétköznapi misszió, de ennek képviselője szívesen leszek.

Érik negatív kritikák, bántások, akár kollégák, akár a követők részéről?

Egyelőre nincsenek támadások, a kritikák pedig építőek. Biztosan lesznek negatív üzenetek, akár a szakmából is, hiszen nem vagyok kiforrott szakember. Sokan nagy tudással, kompetenciával másképp láthatják a dolgokat. Abban bízom, hogy azok a pszichológusok, akik jóval előttem járnak képzettségükben, érteni fogják, hogy ez egy misszió, én pedig a határokat betartva, alázattal igyekszem a szakmát népszerűsíteni.

Hosszú távon, főleg ennyi követővel valószínűleg nem csak építő és kedves üzenetek fognak érkezni. Erre felkészült?

A kritikától félni vagy azt elviselni a hétköznapokban is fontos kérdés. Tiniként már átestem ezen, mert az akkor népszerű Tumblr-en, (ami hasonló volt a TikTokhoz, blogokat tartalmazott) az ország tíz legnépszerűbb bloggere között neveztek meg. Lelkesen írogattam kislányként a gondolataimat, válaszoltam a kérdésekre, de nem tudtam megbirkózni az ellenséges emberekkel. Hirtelen, egyik napról a másikra töröltem mindent, és kiléptem abból, ami sok örömöt is adott. Utána, tizenhat éves koromtól két vezető ügynökség, a Visage és az Attractive modellje lettem, magántanuló a gimnáziumban, ami ugyancsak hozott megpróbáltatásokat. Ezt már könnyebben kezeltem, és ma inkább a jó élményekre, utazásokra, a szép képekre emlékszem. A TikTok-videóim előtt feltettem magamnak a kérdést: vállalom az esetleges konfrontálást? És úgy éreztem, hogy igen.

Érzékeny gyerek volt?

Anyukám mesélte, hogy egyszer hétévesen sírva mentem haza, mert úgy éreztem, engem nem szeretnek. Ő ezen csodálkozott, mert népszerű kislány voltam. Mi történhetett? Akkor könnyek között elmeséltem, hogy mindenkit megkérdeztek, hogy kiket szeret legjobban az osztályban, és kb. öt gyerek engem nem említett. Ez a történet jól mutatja a gyermeki naiv lelket, a szeretés fontosságát, igényét. De azt is, hogy meg kell tanulnunk elfogadni, hogy nem szerethet mindenki bennünket.

Akik az appon keresztül kérnek szakmai segítséget, mennyire bíznak meg önben?

Azok, akik a TikTok miatt jönnek hozzám önismereti beszélgetésre, úgy érzem, elégedettek, szeretik a találkozásainkat. Mivel a személyiségem és a szakmán belüli érdeklődési köröm is átjön a videókból, ezért azok, akik eljönnek hozzám, már egy alapszimpátiával érkeznek, így a bizalom kiépítésében még segít is, ha a TikTokról keresnek fel.

(Borítókép: Kalász Cintia engedélyével közölt kép. Fotó: cintiakalasz / instagram)