Nem mindenkinek olyan erős a gyomra, hogy bírja a horrorfilmek felkavaró, erőszakos jeleneteit, pedig alapból az egész műfaj erre építkezik. Viszont az utóbbi évtizedekben előfordultak esetek, mikor egyes alkotások annyira túllőttek a célon, hogy végül nem engedték bemutatni azokat, nehogy túlzottan megbotránkoztassák a nézőket. Most összeszedtük a legnagyobb port kavart műveket, és sokáig tiltólistán szerepeltek különböző országokban.
A horror mindig is arról szólt, hogy félelmet, esetleg undort váltson ki az emberekből, hiszen van, hogy a közönségnek kifejezetten jólesik egy kis rettegés. A készítők ezt legtöbbször úgy érik el, hogy megmutatják nekünk a terror kegyetlen valóját, aminek hatására mi szépen eltakarjuk a szemünket, este pedig le se merjük oltani a villanyt.
Persze, mindennek megvan a határa, mivel lehet ezt kicsit visszafogottan, és szándékosan eltúlozva is csinálni. Léteznek olyan filmkészítők, akik kifejezetten sokkolni akarják a nézőket, így a lehető legbetegebb dolgokat pakolják a munkáikba, hogy messze túlszárnyalják a versenytársakat, hogy aztán büszkén figyeljék az emberek kiakadását.
Ez viszont néha visszaüt, ugyanis egyes alkotásoknál határozottan indokolttá válik a helyi hatóságok szerint, hogy egy adott országban véletlenül se mutassák be a meghökkentő végeredményt, hiszen annyira meggyötörheti lelkileg az embereket, hogy az már egyenesen ártalmas lehet.
Éppen ezért kerestük meg minden idők legdurvábbnak tartott horrorfilmjeit, amiket nem véletlenül tiltottak be egyes helyeken.
Ez az olasz alkotás arról szól, hogy egy mentőexpedíció során megtalálják egy eltűnt dokumentumfilmes csapat felvételeit, amiken kifejezetten brutális dolgokat lehet látni, ráadásul elég részletesen. Nem meglepő, hogy szinte mindenkinél kicsapta a biztosítékot, ugyanis a készítők képesek voltak elmenni a legvégsőkig, hogy munkájuk a lehető legvalósághűbb legyen.
Állatokat gyilkoltak meg a felvételek kedvéért, az emberi halálok pedig annyira realisztikusak és kegyetlenek, hogy a nézők tényleg elhitték az egészet. Az alkotás bemutatója után emiatt gyilkossággal vádolták a rendezőt – de végül megúszta –, és Olaszországban, Ausztráliában, Norvégiában, Finnországban, illetve még több helyen is úgy gondolták, hogy ezt nem szabad látnia a közönségnek.
Ettől függetlenül a film úgy terjedt kéz alatt VHS-en, mint óvodában a bárányhimlő, így rengetegen láthatták a benne szereplő, felkavaró jeleneteket, amik miatt a mai napig legendásnak számít ez a mű.
Németország sem maradhat ki a jóból, ugyanis 1987-ben úgy próbált tiltakozni a cenzúra ellen egy Jörg Buttgereit nevű rendező, hogy a lehető legfelháborítóbb történettel állt elő, így elkészítette a Nekromantik című filmet, amiben holttestekkel létesítenek szexuális kapcsolatot, de még állatkínzásra is van benne példa – mindezt csak azért, hogy a gusztustalanság fegyverével beintsen a rendszernek.
Nem meglepő, de a nekrofília Kanadát, Norvégiát, Új-Zélandot, Izlandot és többek között Ausztráliát is rendesen kiakasztotta, így jó ideig át sem engedték a határon, viszont érdekes módon pont a német cenzorok voltak vele egy kicsit elnézőbbek. Legalábbis egészen az 1991-ben bemutatott folytatásig, amikor már a mozikban razziáztak a hatóságok, nehogy valahol levetítsék a minden szempontból zavarba ejtő mű második részét, ami tovább tetézte a szörnyűségeket.
Igaz, hogy Conan Le Cilaire neve szerepel a stáblistán, de valójában John Alan Schwartz munkája ez a meghökkentő mű. A halál 1000 arca – ahogy a címe is sugallja – konkrétan haláljelenetek válogatása filmekből, illetve egyéb, kétes eredetű, túlzottan valósnak ható felvételekből. Annak idején büszkén híresztelték, hogy ez az a film, amit negyvenhat országban betiltottak, és ennél nem is kellett több, hogy felcsigázza az embereket.
Máig nem lehet tudni biztosan, hogy egyes jelenetek igaziak-e, vagy sem, hiszen akármennyire is próbálták elhitetni a készítők, hogy csupán nagyon ügyes trükkökről van szó, nem sikerült mindenkit meggyőzniük, így most is széles körben ismert az alkotás, csak sajnos nem jó okok miatt.
Végül negyvenhatnál kevesebb országban akadályozták meg a bemutatót, de például az Egyesült Királyság, Norvégia, Finnország, Új-Zéland és Ausztrália sem kért belőle, mivel nem akartak kockáztatni. Ez persze nem akadályozta meg azt, hogy filmsorozattá váljon ez az elborult ötlet.
Japán is beszállt a játékba, és a Gurotesuku című alkotással egy igazi kínzópornót csináltak az erre vevő közönség számára, amiben egy kegyetlen pszichopata elrabol egy fiatal párt, majd bezárja és lekötözi őket, hogy brutális módon gyötörje testüket egészen a kínkeserves halálukig, mivel valamiért ebben leli szexuális örömét. Mondani sem kell, hogy ehhez tényleg gyomor kell.
A szemkinyomáshoz, kasztrációhoz, és például az amputációhoz hasonló, öncélú szadizmus egyből meghozta a hatását, és az Egyesült Királyságban kijelentették, hogy még besorolást sem szeretnének adni ennek a szennynek, mivel annyira pozitívan ábrázolják benne az erőszakot, hogy káros hatással lenne az egész társadalomra, ha bemutatnák. Ez azért nem semmi, szóval örülhetnek a készítők, mivel ritkán történik ilyesmi. Japánban viszont különös módon egyáltalán nem is csináltak gondot belőle.
Minden jó bosszúfilmhez kell egy trauma, ami után drukkolhatunk a főszereplőnek, hogy elkapja, majd jól megbüntesse a gazembereket. Persze, alapból léteznek ilyenkor határok, amiket a rendező, Meir Zarchi szándékosan átlépett, ugyanis azt találta ki, hogy hősünk egy fiatal nő, akit többen, többször is megerőszakolnak, majd hagynak meghalni. De ő mégis túléli, és egyenként vadássza le a rohadékokat, ráadásul elég durván.
Tény, ilyenkor megfordulhat az ember fejében, hogy megérdemlik az elkövetők ezt a könyörtelen igazságosztást, és nem is ezzel volt bajuk a cenzoroknak. Írországban, Norvégiában, Izlandon és Németországban inkább azt nehezményezték, hogy túlzottan gyomorforgató és brutális volt az a jelenet, amiben szexuálisan bántalmazzák az áldozatot, és ezt nehezen tudná befogadni a közönség. Végül pontosan emiatt lett kultuszfilm a horrorrajongók körében, hiszen őszintén mutatta meg a tabunak számító dolog rémisztő arcát.
Végül jöjjön az a zavarba ejtő mű, ami már tíz éve sokkolja a világot, és sokan minden idők egyik legbetegebb alkotásának tartják. Érdekes, hogy pont Szerbiának „köszönhetjük” ezt a pornósztárról szóló filmet, amiben láthatunk nekrofíliát, és pedofíliát is, miközben szándékosan gyötrik a lelkünket a felkavaró képsorokkal. Így nem is csoda, hogy a legtöbben inkább bátorságpróbaként tekintenek a megtekintésére.
Felfoghatatlanul undorító ötletek, és kőkemény erőszak jellemzi a Szerb filmet, ami hamar kultikus státuszba emelkedett, mivel ehhez hasonlót még sosem készítettek jó ízlésű emberek. Németország, Brazília, Norvégia, Ausztrália, Spanyolország és még Malajzia is úgy volt vele, hogy ez azért már több a soknál, így betiltották, de az internetnek hála tovább él a legendája, és egy sörmámoros házibuliban még az is lehet, hogy előveszi valaki a hajnali órákban, hogy egy szívfájdító szenvedéssel legyen emlékezetesebb az este.
A fent említett filmek csupán a jéghegy csúcsát jelentik, hiszen számtalan olyan alkotás van még, amiket többen is károsnak tituláltak a bennük bemutatott kegyetlenségek miatt.
(Forrás: Looper-com, scoopwhoop.com)