Egyelőre nem lehet tudni, mi a Szibériában megtalált Gyóni-versek és irodalmi dokumentumok sorsa, de az biztos, hogy léteznek, az erre vonatkozó információkat a Krasznojarszki Helytörténeti Múzeum igazgatója az Indexnek megerősítette.
Irodalomtudományi alapvetés, hogy egy dokumentum csak akkor számít eredetinek, ha azt hitelesítik. Az Index megkereste a Petőfi Irodalmi Múzeumot (PIM), hogy kaptak-e bármiféle hivatalos értesítést arról, hogy Krasznojarszkban Gyóni Géza-versekre bukkantak a helyi múzeum takarításakor.
Megkeresésünkre dr. Kalla Zsuzsanna, a PIM gyűjteményi igazgatója azt mondta, hogy az intézményhez ilyen hivatalos jelzés nem érkezett, s bár Mihail Szemjonovics Batasev, a Krasznojarszki Helytörténeti Múzeum kutatója az Indexnek úgy nyilatkozott, a most „megtalált dokumentumok autentikusak, mivel a magyaron kívül orosz nyelvű szöveg is tartozik hozzájuk”,
ezt azonban csak azt követően lehet kijelenteni, hogy a dokumentumok szövege, és fotói nyilvánosságra kerülnek.
A PIM tulajdonában van egy nagyobb Gyóni-kézirategység, többek között egy versfüzet. Ez – adott esetben – jó alapot adhatna a most felbukkant kéziratok hitelességének igazolásához. A folyamat során az irodalomtörténészek aprólékosan vizsgálják a szövegben fellehető külső és belső utalásokat, a papírt, az írásképet, a javításokat, szükség esetén bevonnak ebbe a „nyomozó munkába” írásszakértőt is.
A Krasznojarszki Helytörténeti Múzeum igazgatója, Olga Jermakova az Indexnek megerősítette az információt, miszerint intézetükben ismeretlen Gyóni-versek és Gyóni-életrajz került elő. Az erről szóló hírt közvetítő segítségével, illetve személyesen magyar kutatókhoz is eljuttató múzeumi kutató, Mihail Szemjonovics Batasev tájékoztatása alapján az ügy jelenleg ott tart, hogy orosz–magyar közreműködéssel szeretne tendert nyerni egy pályázathoz, amely lehetővé teszi a fellelt anyag részletes kutatását. A pályázat az Első világháborús magyar hadifoglyok a Jenyiszej-kormányzóságban nevet viselné. A projekt kutatná a hadifoglyok elhelyezésének kérdését, hétköznapjaikat, kulturális életüket, valamint egymás közti kapcsolataikat, külön figyelmet szentelve Gyóni Géza tevékenységének és személyiségének.
Az irodalmi értékű kéziratok hitelességének megállapítására jól bevált filológiai, muzeológiai módszerek vannak.
Az eredeti műtárgyak kézbevétele nélkül erre egyetlen szakértő sem vállalkozna.
Magyarországon ilyen kihívás elé leggyakrabban a nagy archívumok munkatársai kerülnek, a PIM-en kívül elsősorban Országos Széchényi Könyvtár, valamint a Magyar Tudományos Akadémia kézirattára.
Arra, hogy hazai szakértők is megtekinthetik-e majd egyszer a Krasznojarszkban felbukkant húszkötetnyi kéziratot, s hogy lesz-e igény a kapcsolatfelvételre, azon múlik, hogy a helyi múzeum mennyire nyitott a kapcsolatfelvételre, kikből áll a Batasev által megjelölt, kutatásra és kiadásra vállalkozó magyar–orosz alapítvány.
Amennyiben a PIM felkérést, hivatalos megkeresést kapna, természetesen készen áll erre a feladatra a távolság ellenére is. Az első világháborús emlékév nyomán éppen a háborús évek irodalmának kéziratanyaga az egyik legjobban feldolgozott a gyűjteményben.
Dr. Kalla Zsuzsanna ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a Nemzeti Kulturális Alap keretében működő Ithaka-program segítségével számos külföldön található, a magyar irodalom és művelődéstörténet szempontjából jelentős hagyaték került hazai közgyűjteménybe, többek között a PIM kézirattárába, könyvtárába is.
Ám ez nem jelenti azt, hogy minden magyar vonatkozású műtárgynak, kézirategyüttesnek, iratanyagnak, könyvritkaságnak Magyarországon lenne a helye.
Legalább ilyen fontos cél lehet, hogy helyben kapjon segítséget a saját közössége múltját őrző múzeum, hogy megőrizze és bemutassa a magyar kultúra értékeit. A PIM az elmúlt évek során számos esetben támogatta a határon túli múzeumokat gyűjteményük szakmai felmérésében, műtárgyvédelmi és restaurálási feladataikban.