Sőt aki találkozott vele, az úgy érezte, messziről megérezte közeledtét. Úgy tartották róla, hogy aurájának – a nők nyelvére lefordítva vonzerejének – határát képes volt több tíz méterre kitolni maga előtt. Néhány szerepével emlékezünk rá.

Filmjeiben játszott sármos ügynököt, professzort, szovjet katonatisztet, szerzetest vagy éppen halhatatlan spanyol nemest. Íme néhány felejthetetlen pillanat Sir Sean Connery filmjeiből.

Az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag című filmben (1989, Steven Spielberg) inkább humoros szerep jutott neki. Habókos, de nagy tudású professzort alakított, Indiana Jones (Harrison Ford) édesapját, aki fiához hasonlóan a Szent Grált keresi. Ebben a jelenetben azt mutatja meg, hogy lám, egy professzor is lehet leleményes, ha az életéről van szó. Szerepe szerint fiával, Indyvel egy autóval menekültek egy repülőgép elől, de színészként úgy érezte, valamit tennie kell. Erről így nyilatkozott az Empire magazinban megjelent cikkben (2012. 10. 08.):

láttam, hogy Indy el van ragadtatva önmagától, és én mindeközben csak annyit teszek, hogy azt nézem az órámon, hogy hány óra van?

Vagyis valamit tennie kellett, és az esernyőjével felriasztotta a part menti madarakat...

A rózsa neve című, Umberto Eco azonos című regényéből készült filmben (1986, Jean-Jacques Annaud) egy olyan egyházi embert alakít (Baskerville-i Vilmost) a középkori Európában, aki a rendellenes dolgokat vizsgálja, az egyház számára kényes, titkolni való ügyeket. A film jól visszaadja azt a hangulatot, hogy milyen félelmek és babonák mérgezték a középkori emberek lelkét, s hogy milyen emberi vágyak vezérlik Isten szolgáit a létezésben. Ebben a jelenetben ifjú segédjének (Christian Slater) vágyai kerülnek terítékre, amire Vilmos azt mondja, hogy

a nő hatalmába keríti a férfi lelkét, és az asszony kegyetlenebb a halálnál is.

Sean Connery a Dr. No (1962, Terence Young) című James Bond-filmek sorozatának első részében még kissé idealizált, finom angol humorral megáldott ügynököt alakított, ám ebben az alkotásban egyértelműen előtérbe került az a bizonyos Connery-vonzerő. Ehhez azonban olyan partnert kapott, mint Ursula Andress, akivel eljátszhatta a filmtörténelem egyik legemlékezetesebb bikinijelenetét. James Bond megformálásáról amúgy a The Sydney Morning Heraldnak (2015. 11. 05.) így nyilatkozott:

ebben az volt a nehéz, hogy James Bond figuráját a semmiből kellett megteremtenem.

Az Vadászat a Vörös Októberre című filmben (1990, John McTiernan) Connery Marko Ramius, litván származású kapitányt alakítja, aki úgy dönt, hogy a Vörös Októbert, az oroszok atommeghajtású tengeralattjáróját átadja az amerikaiaknak. A hidegháború orosz oldalát bemutató történet tipikus amerikai film, amely Tom Clancy regényéből készült, mégis jól mutatja, hogy mindaz, amit az amerikaiak az oroszokról gondoltak, valójában sokkal árnyaltabb. Connery ezt a filmszerepet majdnem visszamondta egy faxhiba miatt, erről beszélt is az Associated Press újságírójának (megjelent 2015. 06. 12-én a Mental Floss Magazinban):

fenntartásai voltak a hidegháborús körülmények ábrázolása miatt, de kiderült, hogy a stúdió nem tudta faxolni a forgatókönyv első oldalát, amelyből egyértelműen kiderült, hogy a történet a Gorbacsov előtti időkben játszódik.

A Szikla című filmben (1996, Michale Bay) Connery egy olyan rabot alakít, akit az FBI kihozat a börtönéből, mert ő az, akinek valaha sikerült megszöknie az Alcatrazból. A cél most az, hogy egy kommandós egységet bejuttasson a szigetbörtönbe, amit terroristák foglaltak el. Ebben a filmben, ha mást nem is, de azt mindenképpen megmutatta, hogy egy színész hatvanhat évesen is lehet akcióhős. Amennyire érzékeny és lírai szerep jutott neki a Fedezd fel Forrestert! (2000, Gus van Sant) című drámában vagy a maffiózók ellen küzdő igazságszolgáltató karakterben (Aki legyőzte Al Caponét, 1987, Brian de Palma, Jim Malone megformálásáért Oscar-díjat kapott), ebben a filmben mindent megmutat, ami valójában ő maga, Sir Sean Connery. Ha kell, humoros, ha kell, kemény, ha kell, bölcs.