November harmadikán újraindul a Szépművészeti Múzeum nagy sikerű összművészeti produkciója, a Textúra. Idén is, mint hat éve minden ősszel, kortárs magyar szerzőktől kértek irodalmi szövegeket a gyűjtemény egy-egy inspiráló alkotásáról. Az elkészült monológokat színművészek adják elő a múzeum kiállítótereiben kilenc esti előadás alkalmával.
Az idei Textúra jeleneteit Székely Kriszta, a Katona József Színház rendezője állította össze. Volt befolyása a szövegekre is?
Rendezőként ez egy kicsit kamikazehelyzet volt, mivel amikor elkezdtük a munkát, bizonyos szövegek már készen voltak, mások még készültek. A szerzők figyelembe vették, hogy ezek a szövegek előadásra szánt monológok, minidrámák, és nyitottak voltak a húzásokkal kapcsolatban is.
Hogyan toborozta a színészeket?
Felkértem őket. Jó értelemben vegyes a társaság, különféle színházakban dolgozó, szabadúszó vagy még egyetemre járó művészek adják elő a jeleneteket. Ennek a saját szempontomból is örülök, hiszen többekkel ez lesz az első közös munkánk.
Ez az előadás színházi szempontból is különleges, hiszen folyamatosan változik a színpad, a díszlet és a nézőtér. Milyen kapcsolódási pontokat talált?
Maga a múzeum fűzi össze a helyszíneket, a jeleneteket.
Az irodalmi szövegeket a szerzők által kiválasztott műtárgyak inspirálták. Színházi eszközökkel is be lehet vagy be kell építeni a műalkotásokat a jelenetekbe?
Különböző mértékben. Lesz olyan jelenet, amely kifejezetten fókuszál a műre, máshol csak kitekint rá. De a néző minden jelenetben összetett élményhez jut. Ez is egyfajta érzékenyítés, tehát a múzeumlátogató kap egy-két szűrőt, amin keresztül új hatások érik, miközben megnézi a művet.
Háy János: Találkozás Erósszal
Műalkotás: Erósz torzója, Kr. u. 1. század második fele. Előadja: Szabó Zoltán / Formán Bálint
Balla Zsófia: Szakállas férfi portréja
Műalkotás: Szakállas férfi mellszobra. Előadja: Tasnádi Bence / Pásztor Dániel
Harag Anita: Back to Cairo
Műalkotás: Ízisz siratószobra. Előadja: Péterfy Bori / Tornyi Ildikó
Terék Anna: Zuhanás
Műalkotás: A Freibergi kapu. Előadja: Vizi Dávid / Ujvári Bors
Berta Ádám: Múzsa vagyok
Műalkotás: Michele Pannonio: Thalia múzsa. Előadja: Czakó Julianna / Bíró Panna
Dominika
Szécsi Noémi: A vég és a kezdet
Műalkotás: Girolamo Macchietti: Mária gyermekével és Szent Annával. Előadja: Jordán Adél / Mari Dorottya / Bíró Panna Dominika
Lövétei Lázár László: Majomszózat
Műalkotás: Id. Jan Brueghel: Paradicsomi táj bűnbeeséssel. Előadja: Keresztes Tamás / Csákvári Krisztián
Száraz Miklós György: Spielenberg rózsája
Műalkotás: Szepességi festő: Spillenberger Sámuel lőcsei orvos arcképe. Előadja: Dankó István / Gloviczki Bernát
A Textúrát tekinthetjük olyan programnak, amely a múzeumlátogatás élményét színesíti, vagy színházi aktusnak, amelynek történetesen a Szépművészeti Múzeum a helyszíne. Rendezőként választani kell a két nézőpont közül?
Olyan feladatokat kínál számomra ez a helyzet, melyekből, ha jól oldom meg őket, színházi rendezőként is sokat tanulok. Az alapcél nyilván az, hogy a múzeumlátogatók többet kapjanak a szokásosnál, közelebb kerüljenek ehhez a speciális térhez. Megkönnyíti a munkánkat, hogy ez kiváltságos helyzet. Rám és a színészekre is hat, amikor a próbák alatt kilométereket teszünk meg olyan tárgyak között, amiket látogatóként nem közelíthetünk meg ilyen szabadon.
Más értelme lesz a múzeumi térnek, bennfentesekké válunk. Ez az érzés alaphelyzetben a teremőröknek, muzeológusoknak, restaurátoroknak és néhány takarítónak adatik meg, tehát azoknak, akik itt dolgoznak. Ilyenkor pedig a Textúra nézőinek is.
Hogy működnek a színészek egy „utcaszínházi” helyzetben, tehát szinte eszközök nélkül, testközelben a nézőkkel?
Szerencsére ma már nagyon sok mindent kell tudnia, sok helyzetben kell érzékenyen működnie egy színésznek. A Textúra számukra is jó helyzet. Nemcsak azért, mert közel vannak a nézők, néhány szöveget kifejezetten arra szánunk, hogy interakció jöjjön létre, hanem azért is, mert a kilenc turnusnak kilencszer egymás után mondják el a monológjaikat. Ez nagyon érdekes feladat, ami akár színésziállóképesség-tesztként is felfogható.
Megteheti a színész, hogy csoportonként másképp adja elő a jelenetet, mert nem akarja ismételni magát, ki szeretne próbálni valamit, vagy mert másképp reagálnak az új nézők?
A színpadi előadók „alapdrogja” épp ez, tehát hogy a szoros együttműködésben dolgoznak a közönséggel, ezért más minden előadás. Itt ez fokozottan igaz. Adottak a cölöpök, amelyek az egyes jeleneteket tartják, de meghatározott kereteken belül nagyon érdekes lehet, amikor egy színész tovább keresgél, kísérletezik. Én biztosan szeretem.
Mire számíthatnak ezúttal a nézők?
A mostani koncepció egyik érdekessége talán az, hogy a jelenetekben feltűnő karakterek múzeumi dolgozók. Múzeumpedagógus, biztonsági őr, takarító, kurátor stb. Tehát a színészek a múzeumi dolgozók bőrébe bújnak, az ő hétköznapjaikból, tragikus vagy komikus szituációikból látunk pillanatokat.
Lesz belső elszállás, konkrétabb történetmesélés, lesznek megzenésített szövegek, tehát – legalábbis ebben bízunk – elég változatosan nyúltunk az anyagokhoz.
Mondana néhány példát a jelenetekben feltűnő karakterekre? Adjon munkacímeket.
Megpróbálom. Mondjuk, egy különc műtárgymozgató magánélete. Vagy egy házassági válságban lévő projektvezető. Különleges, színes belső világgal rendelkező takarító.
Milyen hosszú a múzeumi Odüsszeia?
Két és fél órás. Ennél kevesebbet amúgy se szán az ember egy múzeumra.
Hogyan befolyásolja az idei Textúrát a vírushelyzet?
Úgy tudom, hogy a múzeum minden lehetséges biztonsági előírást alkalmaz és betart. Tehát a nézők maszkban lesznek, mindenkinek megmérik a testhőmérsékletét, nagyon figyelnek a higiéniára. Korlátozni kellett a létszámot is. Negyvenfős csoportokban járhatják végig az előadást a látogatók. Ez az a létszám, ami mellett biztosítani lehet a megfelelő távolságot. Úgy tudom, idén fel is veszik a Textúra jeleneteit, tehát később online is meg lehet nézni az eszinhaz.hu weboldalon. Ez biztonságos és sokak számára elérhető. Nyilván nem helyettesíti a közvetlen színházi élményt, viszont tudósít róla.
(Borítókép: Bánkúti Sándor / Index)