Hosszúlépés amerikai módra. A magyar fővárosról nem is gondolnánk, hogy az amerikaiak nyilvántartják azokat a helyeket és eseményeket, amelyet mi, akik itt élünk, talán már el is feledtünk.
Budapest ősszel, esőben is árasztja magából a történelmet. A felhőréteg tompítja a színeket, mintha visszautaznánk az időben száz évet. Ebben a hangulatban vettem nyakamba a várost a Kultúrák hídja – Magyarország és USA kapcsolata eseményén, ahol az egyik programot így hívják: Hosszúlépés.
Mármint ez nem a fröccs, hanem a „Hosszúlépés. Járunk?” névre keresztelt kezdeményezés, ami valójában olyan séta, amelyen különböző témákat érintve látogathatunk meg épületeket, miközben a várost jól ismerő szakértő előadók kevésbé ismert történeteket mesélnek kapukról, homlokzatról, utcákról és terekről.
Elkezdünk fölfelé nézni, és csodálatos építészeti kincsekre bukkanhatunk. Ha nyitott szemmel járunk, rátalálhatunk eldugott helyekre, sorsokról mesélő emléktáblákra, vagy éppen udvarok mélyén megbúvó kávézókra.
Az ilyen séták amúgy az év bármely pontján izgalmasak. Különféle tematikájú túrák közül választhatunk, mindenki megtalálhatja azt, amelyik a leginkább érdekli – és utána már egészen más színben mutatja magát a város. Így lehetünk kicsit turisták az otthonunkban, megismerhetjük a minket körülvevő kézzelfogható múltat.
Az Országos Idegennyelvű Könyvtár szervezésében a Hosszúlépés amerikai vonatkozású helyszínekre kalauzol el. Bevezet minket az art deco rejtelmeibe, ami az első olyan stílusirányzat, ami bár a franciáktól indult, mégis Amerikában nőtte ki magát, és onnan szivárgott vissza kicsiny hazánkba is.
A túra az első magyar McDonald's épületéhez is ellátogat, amiről megtudjuk, hogy az amerikai hamburgerre kiéhezett közönség itt annak idején még ünneplőben és öltönyben jelent meg. De az előadók megidézik Hollywoodot is, még azt az igazit, a botrányoktól csillogót. A mai Marriott Hotel felé sétálva például felelevenítik a legnagyobb szülinapi zsúrt, amit Budapesten valaha rendeztek.
Az akkor még INTERCONTINENTAL névre hallgató szálloda, ami tökéletesen szimbolizálja a kor szellemiségét (összes ablaka a Dunára néz, és vendégeitől tűzfallal zárja el a magyar valóságot), olcsó lagzira emlékeztető díszítéssel adott otthont a bulinak.
Elizabeth Taylor színésznő azért a magyar fővárost tisztelte meg jelenlétével negyvenedik szülinapján, mert férje, Richard Burton épp itt forgatta a Kékszakáll című thrillert. Az akkori korról sokat elmond, hogy az eseményről egyetlen magyar újságíró sem számolt be akkor.
Talán ez is lehetett az oka annak, hogy a két híresség meghívását többek között Ringo Starr, Raquel Welch, Michael Caine és Grace Kelly monacói hercegné is elfogadta. Szinte teljes inkognitóban csapathatták hajnalig.
Bezzeg azzal tele volt már a magyar sajtó, amikor 2017-ben Jennifer Lawrence színésznő Budapesten forgatott, és úgy balhézott a Vittulában, hogy azzal akaratán kívül is növelte a kocsma forgalmát. Will Smith pedig színész létére hídember lett, amikor 2018-ban Budapesten járt, Tom Hanks pedig három éve egy apróságot, pontosabban egy Kispolskit köszönhetett budapesti látogatásának – mégis világsztár-erezdelahajam buli közel ötven éve nem volt nálunk.
Ettől függetlenül, ha legközelebb elsétálok a Marriott Hotel mellett a Duna-parton, eszembe fog jutni, hogy Taylor itt kapott Burtontől egy négyszáz éves gyémánt nyakláncot, ami 2011-ben kétmilliárd forint összegben kelt el. Vicces belegondolni, hogy
a tortája olcsó kakaóbevonóval készült, miközben a nyakában egy kisebb vagyon lógott.
A Hosszúlépés séta térképészetileg kötött volt, így sok amerikai vonatkozású helyszínt nem látogattunk meg, viszont legalább annyira volt üdítő, mint egy hosszúlépés nyár közepén.
Most, hogy a vírus miatt drasztikusan csökkent a turisták száma, használjuk ki, hogy újra miénk Budapest. Irány a Bazilika teteje, másszuk meg a Gellért-hegyet, vagy csak szálljunk le a dugóban araszoló buszról, és sétáljunk a hídon. Tanuljunk meg együtt lélegezni a várossal, ha már az otthonunk, éljünk vele, s ne csak benne.
(Borítókép: Fortepan / Chuckyeager tumblr)