Ilyen ádáz elnöki kampánycsata után, mint aminek szemtanúi voltunk az Amerikai Egyesült Államokban, az idegességben szétcsócsált rágógumit felváltják a minőségi falatok. Terítéken az Index top magyar hamburgerei.
Az Amerikai Egyesült Államok elnökválasztása arra is jó, hogy megtudjuk, hogy a republikánusokhoz vagy inkább a demokratákhoz áll közelebb a gasztronómiai ízlésünk.
Amit viszont biztosra vehetünk, húzzon a piros vagy a kék csapat felé ételválasztásunk: a hamburger valamilyen formában köztük lesz.
Mert nem feledkezhetünk meg arról a tényről, hogy aki az elnökválasztás stressze miatt folyamatos rágózással próbálja nyugtatni magát, a lenyelt nyáltól egyre éhesebbé válik.
Ha pedig valaki igazi amerikai hazafinak tartja magát, akkor valamilyen ottani klasszikussal csillapítja gyomra korgását, ráadásul olyannal, ami gyorsan elkészül, vagy minden sarkon kapható: makaróniból és sajtmártásból a mac'n'cheese, forró virslis hot dog szószokkal, savanyú uborkával és sült hagymával, esetleg a mexikói gyökerű töltött taco, a vastag chicagói stílusú, serpenyős pizza, vagy a déli vidékekről érkező klasszikus, a sült vagy rántott csirke és a BBQ-húsfélék különböző verziói.
Amit viszont minden megéhező amerikai megtalál hazája ikonikus fogásai közül, bármerre járjon is, szavazzon a világ bármely táján,
az minden bizonnyal a hamburger lesz.
Már Apicius is említést tesz szakácskönyvében az Isicia Omentataról, ami apróra vágott marhahús, borssal, fenyőmaggal és borral, meg a római konyha jolly jokerével, a garummal (erjesztett halbelsőségből nyert olajos szósz) ízesítve. Hogy ezt rakták-e kenyérszeletek közé, arról ma nincs tudomásunk. Van viszont arról, hogy az egykori Hanza-városban, Hamburgban készült és közkedveltté vált a XVIII–XIX. században olyan szendvics, amibe fasírtot raktak. Az innen az újvilágba hajózó bevándorlók aztán választott hazájukban is keresték ezt a kézbe fogható éhségcsillapítót, így a keleti partvidék nagyvárosainak éttermei felvették menüsorukba a Hamburg Steaket, ami sült húsos szendvics volt lapos, nagy fasírttal és pecsenyeízű szószokkal. Nem volt viszont olcsó mulatság ezzel csillapítani az éhséget, hiszen például a Charles Ranhofer séf fémjelezte verzió a New York-i Delmonico's 1873-as étlapján 11 centbe került, egy tisztességes marhasült kétszeresébe.
A hamburger mint étel roppant egyszerű (két fél buci között egy grillezett, darált hús, zöldségekkel és szószokkal), de kis túlzással valóban évezredekre volt szükség ahhoz, hogy mai formáját elnyerhesse.
Vannak persze olyan hazafik, elsősorban a texasiak, akik az államukban található Athens városát teszik meg a hamburger szülőhelyének.
Mindezt arra alapozzák, hogy a helyi éttermet üzemeltető Fletcher Davis készítette először ezt a populárissá vált szendvicset az 1904-es St. Louis-i Világkiállításra. Mások Charlie Nagreent vallják az igazi hamburger feltalálójának, aki a seymouri vásárban árulta húsgolyóit kenyérszeletek közé helyezve, annyi újítást eszközölve, hogy laposabbra nyomta a golyókat.
ÉS PERSZE LÉTEZIK EGY HARMADIK VERZIÓ IS, A MENCHES TESTVÉREKÉ, AKIK A NEW YORK ÁLLAMBAN TALÁLHATÓ HAMBURG VÁROSÁBAN MEGRENDEZETT FESZTIVÁLON KIFOGYVA A KOLBÁSZOS SZENDVICSEIKBE RAKOTT HÚSBÓL, DARÁLT MARHÁVAL HELYETTESÍTETTÉK A SERTÉSKOLBÁSZOKAT.
A mai verziókhoz leginkább hasonlatos hamburgert viszont az 1916. november 16-án Wichitában (Kansas) nyílt White Castle gyorsétteremben mutatta be a közönségének Walter „Walt” Anderson. Itt már a mai technológiákhoz igen hasonlatos módon készültek a szendvicsek, a húspogácsával sült hagymakarikákkal, mustárokkal és paradicsomszószokkal tálalva, papírba csomagolva, dobozolva.
A pár évtizeden belül az addig csak helyben ismert termék meghódította Amerikát, bár az igazi világkarriert már egy másik név alatt futotta be az ikonikus szendvics, az pedig a McDonald's.
Kell hozzá egy könnyű, de nem íztelen buci, amit kettévágás után érdemes kissé megpirítani vágott felén. Közben megsüthetjük a darált, pogácsába formázott marhahúst is grillen, rostlapon vagy öntöttvas serpenyőben.
Mi a teljesen fűszerezetlen, érlelt marhanyakra esküszünk (lehetőleg üszőből), ami megfelelően zsíros, és még csak nem is kell durván összenyomni ahhoz, hogy pogácsa alakúra formázzuk.
A félig átsütés közben mehet rá só és bors keveréke, majd pár perc pihentetés következzen egy vékony szelet Cheddar sajttal a tetején. Közben vékonyan megkenhetjük fokhagymás majonézzel a zsömlét, tehetünk rá röviden megpirított vagy lekvárrá főtt hagymát, salátát, paradicsomot, és pakolhatjuk is rá a kész húspogácsát némi savanyított uborkaszelettel megkoronázva.
Ezután már csak elég nagyra kell nyitni a szájunkat, hogy mindez beleférjen, de ehhez edzésként ne feledkezzünk meg a választásokon használt nyugtatónkról, a rágógumiról.
(Borítókép: Bakcsy Árpád Zoltán / Index)