Index Vakbarát Hírportál

Maszkban csókolózni – szerelmes film a karanténmagányban

2020. november 14., szombat 11:46 | négy éve frissítve

Gryllus Dorka és Simon Kornél arra vállalkozott, hogy egy kezdődő viszony nehézségeit viszi filmre. A dramaturg szerepét a pandémia és az élet vállalta.

Mi van, ha akkor találkozunk a nagy Ő-vel, ha az életünk egy világjárvány miatt agyon van korlátozva? Ha nem mehetünk színházba, moziba, nem hívhatjuk el a másikat romantikus vacsorára, és még egy kávéra se ülhetünk be a sarki cukrászdába, mert zárva? És mindehhez még hideg is van, tehát a nyáresti laza andalgások is kizárva. Mi van akkor, ha a szívünk kinyílna, de a város teljes szövetében félelem, szorongás és korlátozás van, ha az egyik ember félelme átterjed a másikra, a másikról a harmadikra, a tapintható szorongás pedig a levegőben van? Az ember bezár, nem érint, nem megy közel, nem nevet együtt, nem eszik egy tányérból, nem iszik a másik kólájából, magára zárja az ajtót és inkább hátrahúzódik a maszkjában.

Ezt az élethelyzetet, konkrétan a tavaszi karantén abnormális életét, annak egy szeletét próbálja a maga low budget eszközeivel megragadni Oláh Kata rendezésében a Zuniverzum Jelenetek egy szereleből című rövidfilm Gryllus Dorka és Simon Kornél tálalásában – kétszereplős rövid opus, tanulmány, mely reflektál egy karanténszerelem nehézségeire és kihívásaira. S hát sajnos az élet úgy rendezi, hogy a film mára az aktuálisnál is aktuálisabb.

A film attól, hogy az életben is (immáron házas)párt és szülőpárt alkotó Gryllus Dorka és Simon Kornél játssza, csak még hitelesebb és izgalmasabb:

ismerik egymás rezdüléseit, mélységeit annyira, hogy tudják, melyik arcizomrándulás mit tükröz, és a köztük lévő kémia és hosszú kapcsolat, na és persze a kiváló színészi kvalitások okán vissza tudnak repülni egy szerelmi viszony kezdeti fázisába. Amikor az egyértelmű vonzalom ott van, sőt, nemhogy van, de robban, ám a beszélgetések még nehezen mennek a félreértések hálójában és a csendek zavarában. És sok a nehezítő körülmény is: kijárási korlátozás, karantén, maszk, maximum a lakóhely környékén lehet találkozni vagy futni az erdő cinkos magányában. Az igazi probléma azonban nem a kibontakozandó szerelem szűkös kereteiben van, a nő és a férfi is családos, életük, mindennapjaik mélyen beágyazottak egy másik egzisztenciális-logisztikai-társadalmi valóságba. Szerencse vagy nem, hogy mindez kölcsönös szimmetriában.

 „Ez most eggyel bonyolultabb, mint amennyire jó”

 – foglalja össze a nő a helyzet és az érzelmei között kisülő feszültségeket, az eltávolodást is megpróbálva. Itt azonban jön egy csavar, amitől a történet kikerül az itt és mostból és másik dimenziót kap. A másik dimenzió azonban inkább csak a feszültségeket mélyíti – nem egyszerű, na, de állítólag minden helyzetnek van megoldása. (Ha meg még sincs, megszűnik helyzetnek lenni.) 

Vírusnak és karanténnak is lennie kell, hisz ha nem lenne, különben hogyan tudnánk meg, mi az, ami elhalasztható, és mi az, ami nem? Mi az, ami kikerülhető, és mi az, ami nem?

És hogy erre mi, benne részt vevők egyáltalán tudjuk-e a választ, vagy ehhez túl kicsik vagyunk, és a mindenek felett álló (Z)Univerzum adja meg a feleletet helyettünk és rendezi el a sorsunkat.

Nem világmegváltás a film, inkább egy gondolatkísérlet, de jól átjön az, milyen fájdalmas lehet, ha az emberi vonzódások és mély találkozások nem a megfelelő időben jönnek. Külön bónusz, hogy a nő gyerekét Simon Márk, a színészházaspár kisfia játssza, akinek joggal nem tetszik, hogy a rájuk bukkanáskor a mamája nem a papájával van. De szerencsére ezúttal nála is elválik fikció és valóság világa, illetve tán így találkozik össze újra.

Zuniverzum – Jelenetek egy szerelemből

Operatőr: Csukás Sándor

Forgatókönyv: Baráthy György – Angyalosy Eszter

Forgalmazó: HBO

Rovatok