Eddig dallamos, énekelhető rock jellemezte a zenekart. Az új lemez, a Zártosztály az első két szám alapján erősen a metál felé hajlik. Mitől lett ennyire kemény a Hooligans?

Mindig is ilyenek voltunk. Csak az emberek a rádiós dalainkat ismerték leginkább. Mi magunkat dallamos rockzenét játszó zenekarnak gondoltuk, ami leginkább az énekdallamokra volt igaz.

Csak nem lehetett hallani?

Most visszatértünk oda, amikor még Ramses voltunk. Ötéves korunk óta együtt zenélünk Tibivel és Csipával. Azóta sok mindenen keresztül mentünk együtt a zenében is. Aztán jött a „glam” korszak, amit ma is imádunk, és remélhetőleg a zenénkben is maradt belőle valami. Most nem történt semmi különös, ami erre vezetett volna vissza minket. Egyszerűen így éreztük. Többnyire így éreztük már korábban is. Nem akartuk megmagyarázni, ez jött, ilyen lett.

Az általános korszellemhez alakult a Zártosztály, vagy ez már személyes midlife crisis?

Minket nem szokott érdekelni az, hogy épp mi működik, vagy mi nem. Eddig is azt csináltuk, amihez kedvünk volt. Ez most dühösebb zene, de a Hooliganst kedvelők meglepően jól fogadták.

Nem vagyok dühös a napi világra, vagy talán egy kicsit mégis. A midlife crisist illetően az van, hogy még nem érezzük magunkat bajban, vagy csak pont ennyire.

Az új lemez első számát, az Evolúció klipjét, azt már sokan látták, csütörtökön jön ki a második szám, a Kendőzetlen igazság. Ez még keményebb rock.

Az egész lemez ilyen lesz-e, illetve mikor jön ki a teljes anyag?

Alapvetően marad a keményebb rock vonal, de még nem lőném le a többi számot. Tavasz környékére tervezzük a megjelenést. Meglátjuk, hogy alakul a helyzet a pandémia kapcsán. Lemezt úgy jó kiadni, ha tudunk mellette koncertezni is. Ma már amúgy sem sokan vásárolnak CD-t, turné nélkül nem sok értelme lenne kiadni.

Ezek szerint ez is megjelenik hagyományos hanghordozón is?

Persze, mi még hagyományosan is ki szoktuk adni a lemezeinket és azt gondolom, várják is a rajongók.

Mi történik most, amikor nincsenek koncertek?

Gyakorlunk. Én két éve Sződligeten lakom, életemben először a saját házamban.

Élvezem, hogy van egy helyem a ház aljában, ahol akkor dobolok, amikor akarok. Ha kedvem van felkelek, és lemegyek egy alsógatyában gyakorolni, vagy ha este tízkor jön rám, akkor is megtehetem.

A többiek is fejlesztik magukat és az utolsó simítások is készülnek még a lemezen a stúdióban, közben persze minden szinten nyomjuk a rock and rollt. Ha nem zenélek, akkor is ebben élek, és a többieket is így ismerem. Annyi, hogy többet vagyunk otthon.

A sződligeti „rakkenrollban” három lánynak is fontos szerepe van.

Igen, a három lányomnak. Itt laknak a közelemben, sok időt töltünk együtt. A legnagyobb énekel és zongorázik. A két kisebbnél még nem dőlt el, ők még inkább ugrálnak, tornászkodnak.

A legnagyobbnak tizennégy évesen saját együttese van.

Persze, már voltak fellépéseik is, most persze ők se játszhatnak közönség előtt.

Közös fellépés?

Zenéltünk már együtt, és fogunk is.

A lemezen is közreműködött?

Nem, ahhoz még sokat le kell tennie az asztalra.

Hasonló a zenei ízlésük?

Igen, ő is rocker, de azért szereti a popzenét is.

A kocsiban éneklik a Hooligans-számokat?

Szokták kérni, hogy tegyek be valami sajátot, magamtól nem hallgatnám a saját zenénket. Nem vagyok olyan gyerek, nem járok Hooligans-pólóban, vagy ilyesmi. De szeretik a számainkat, ami normális, hiszen általában ők hallják először, amit összehozunk.

Hogy tetszik nekik a keményebb stílus?

Őket nem érdekli, hogy keményebb, vagy sem. Az ének dallamos, az a fontos.

Ráadásul baromi jó szövegek lettek, sokkal jobbak, mint bármelyik korábbi lemezünkön.

Még egy váltás. Miért?

Soha életünkben nem voltunk szövegcentrikusak. Gyerekkorunk óta az amerikai zenéket szerettük, pedig fogalmunk se volt róla, miről énekelnek. Amikor érteni kezdtük a szövegeket, rájöttünk, hogy a nagy bandák szövegei se voltak nagyon fontosak. Mi is sokáig a zenére hajtottunk. Aztán rá kellett jönnünk, hogy a 

Ok, megértettük, ötvenéves korunkra felnőttünk. Na jó, azért nem teljesen.

(Borítókép: Hooligans)