Öt évvel ezelőtt távozott a Barátok közt produceri székéből. Kolosy Péter, az RTL Magyarország vezérigazgató-helyettese is elismerte, hogy akkor kezdődtek a bajok, akkor esett vissza a nézettség. Miért távozott?

Egész egyszerűen belefáradtam. 17 évig csináltam, elég volt, mással akartam foglalkozni. Utána jött az Oltári csajok és a Bátrak földje.

Mit gondol, miért esett a nézettség, illetve miért volt az elején, s aztán sokáig később is olyan nagy a siker a sorozat? 

A 2000-es évek elején járt csúcsra a produkció, a negyedik évad tájékán 70 százalékos volt a nézettség a 18–49 korosztályban, tehát össznézettségben kétmillió fölötti. Ennek az lehetett az oka, hogy alapvetően az érzelmekre akart hatni a sorozat, az emberi kapcsolatok voltak fókuszban.

Volt, hogy az egyik szereplőnek prosztatarákja volt, hiszen az elég gyakori betegség a társadalomban, így ha a néző látta, hogy a szereplő is ezzel küzd, nem érezte annyira egyedül magát, hisz lám-lám, a kedvenc karakterének is ez a problémája.

És ma már erre nincs szükség?

Teljesen megváltoztak a televíziózási és médiafogyasztási szokások. Ma már helyszínen forgatott, tehát nem felépített stúdióban felvett sorozatok vannak, ez a formula kicsit poros már, eljárt felette az idő. Ugyanakkor 22 éve, amikor indultunk, a nézőknek óriási igényük volt egy magyar tematikájú, magyar gyártású sorozatra, de mivel ma már rengeteg ilyen van, ez nem kuriózum.

Mondhatni, hogy a Barátok közt a 2000-es évek Szomszédokja volt?

Társadalmi hatásában azonos volt a Szomszédokkal, de a Szomszédok épp a Barátok közt miatt szűnt meg, mert addigra már afölött járt el az idő. A Szabó család is kevéssel az indulásunk után ért véget 40 év után, úgyhogy tulajdonképpen

mi a kor Szabó családja szerettünk volna lenni a televíziózásban.

Egyébként olvastam olyan kritikát is, hogy tulajdonképpen nem csináltunk mást, mint a német RTL Gute Zeiten – Schlechte Zeiten (Jó idők, rossz idők) című sorozata, ami ugyan hasonló stúdiókörülmények között rögzített, hasonló forgatású produkció, de a történettel azért messze nem koppintottuk őket.

A németek nem veszik le a műsorról az ő Barátok köztjüket?

Nem, mert egyrészt ott több a pénz, másrészt ők is megléptek nagyon komoly változtatásokat: update-elték a sorozatot. Noha a hazai csatorna látta, hogy problémák vannak a Barátok közttel, esetleg adhatott volna több időt a javulásra, ugyanakkor megértem az ő álláspontjukat is, mert egy ilyen sorozat eleve nagyon költséges, sok a szereplő, a statiszta, nagy, felépített stúdió kell hozzá, és miért ne csináljanak mást ezen a pénzen, ami sikeresebb. Az alapkoncepcióval szerintem továbbra sincs gond, de valami ráncfelvarrás, még inkább teljes változás kellett volna neki, hogy tovább tudjon működni. De lehet, hogy akkora, amitől az már nem a Barátok közt lenne.

Mi várható helyette? Mi lesz a jövő Barátok köztje?

Szerintem nem lesz már ilyen hosszú sorozat, a néhány évados telenovellák jönnek, most mindenképp a humoros történetek.

Mennyire terveztek az induláskor hosszú távra?

Én magam olyan projektekben szeretek részt venni, ahol hosszú távra tervezhetek. Azt persze nem tudtuk, hogy ez ilyen sokáig tart, de ha azt vesszük, hogy bizonyos amerikai sorozatok, például a General Hospital vagy az All My Children 40-50 évig mentek, akkor ez nem is olyan nagy táv. Mindenesetre ma már egy sorozatot maximum 3-4 évadra lehet tervezni, ezek a vég nélküli történetek már nem hiszem, hogy működnek.

A Barátok közt országos népszerűséget hozott olyan szereplőknek, akik nem a színházi világból jöttek. Hogyan válogatták a résztvevőket, mi volt a koncepció?

Kezdetben nem volt könnyű dolgunk, mert még senki nem tudta, mi a Barátok közt, de néhány év alatt olyan erős brand lett, hogy Magyarországon mindenki hallott róla.

Aztán amikor ők is bekerültek a sorozatba, és az ő népszerűségük is megugrott, már másként viszonyultak a kérdéshez. Közben ez is megváltozott, minőségi sorozatgyártás évei állnak mögöttünk, mára egyáltalán nem ciki egy színésznek sorozatban szerepelni, a színházi színészek nagy többsége játszik ezekben.

Ezzel a megkülönböztetéssel, hogy én most színházi színész vagyok, én meg a televíziós produkcióban szerepelek, egyébként sehol máshol nem találkoztam a világban.

Nyugat-Európában vagy Amerikában nincs ekkora különbség színészet és színészet között, itt is, ott is jól kell játszani, meg kell oldani egy adott feladatot. A színésztől magától függ, hogy milyen lesz a szerep. Egyébként az elején azt is megcsináltuk, hogy felkértünk nem színész celebeket, például Kokót, aki magát játszotta, vagy Zoltán Erikát, aki egy adott karaktert, illetve Gyurta Danit, az olimpiai bajnok úszót, hogy szerepeljenek nálunk. Ez kellett nekünk ahhoz, hogy olyanok is nézzék a sorozatot, mint mondjuk Koko vagy Zoltán Erika követői, akik esetleg nem nézték volna.

Több száz résztvevővel dolgozott a sorozat. Ha valaki nem vált be, kapott még egy esélyt, vagy azonnal közölték vele, hogy köszönik szépen?

Volt mindenütt egy átfutási idő. Ugyanakkor 

akik a sorozat népszerűsége miatt az utcán vagy kint az életben már celebként viselkedtek, de bent a stúdióban nekünk kollégákra volt szükségünk, akik megoldják a feladatot, leteszik az asztalra azt, ami elő van írva. De olyan is volt, hogy mi szerettünk volna valakit megnyerni, de nem sikerült, hiába fizettünk volna többet, mert 3-4 évre előre egy színészt leszerződtetni a mai világban szinte lehetetlen. A gázsik, éppen azért, mert egyre több a sorozat és óriási igény van színészekre, nagyon megemelkedtek, így ha néhány hónap alatt meg lehet keresni rugalmasabb körülmények között egy nagyobb összeget, akkor miért kötné le magát valaki 3-4 évre? Márpedig egy karakternél ennyiben kell gondolkodni. Sokan azt hiszik, hogy egy sorozatba bekerülni a legnehezebb, pedig nem. Azt mondom, benn maradni sokkal nehezebb.

Kortárs magyar írók is részt vettek a különböző epizódok írásában, például Kemény István, Magyarország legnagyobb kortárs költője.

Nagyon jó dramaturgunk volt, aki kiválasztotta a szerzőket. Egy ilyen sorozatnál, csak hogy értse, először ír valaki egy sztorit, majd utána a forgatókönyvíró megírja a forgatókönyvet. A sztoris meetingeken én mindig jelen voltam, mert alapvető fontosságúnak tartom a sorozat sikere szempontjából, hogy honnan hova tart egy karakter. Miután távoztam a sorozatból, az újak új karaktereket hoztak be, akiket a nézők nem szerettek. Ez is okozhatta a visszaesést.

Honnan tudták, kit szeretnek a nézők és kit nem?

Egyrészt volt egy levelezési osztály, másrészt roadshow-kat szerveztünk, ezeket nagyon szerettem, mert azt a szeretetözönt, amit ott kapott az ember, hogy kvázi ráborítják az asztalt örömükben, csak ott tapasztaltuk meg. Illetve kétévente fókuszcsoportos vizsgálatokat végeztünk, és azok eredményeit beépítettük a munkánkba.

Bele is szólt a sztoriba adott esetben?

Ha nem értettem, hogy honnan hova tart a történet, vagy mi a motivációja a karakternek, akkor módosítottunk, vagy ha a jelenet túl drága lett volna, erőszakos, netán brutális, akkor cseréltük, mert olyat nem akartunk képernyőre vinni.

Az ön kutyája is szerepelt a sorozatban.

Berci kutya éveken keresztül, egészen a haláláig szerepelt. Azért akartunk egy kutyát a sorozatba, mert akkor a kutyakaki téma volt Budapesten. De Berci a képernyőn nem halt meg, egyszer csak megszűnt „szerepelni”. Szép nekrológ született róla az egyik magazinban.

(Borítókép: Kalamár Tamás (2017) – Index / Bődey János)