Kevés könyv jelenik meg elektronikusan, vagy sok? Mennyibe kerül, és hogy lehet hozzájutni? Na és „e-” vagy nem „e-”, mekkora a szerző felelőssége a sikerben?
Sokan temették A Gutenberg-galaxist és a papír alapú könyvet, fölöslegesen. Ahogy a színház is maradt a mozival, a tévével, a számítógépes játékokkal, úgy a könyv szagára, tapintására, birtoklására és tárgyi mivoltára is mindig szüksége lesz az európai kultúrába beágyazott olvasónak. Nem is nagyon érdemes e-könyvet venni, hacsak valakinek nincs tele a lakása vagy a könyvespolca, ugyanis olvasni sokkal rosszabb, viszont ugyanannyiba kerül. Legalábbis legálisan.
Miért kerül majdnem annyiba, mint a papíralapú? Elsősorban azért, mert még mindig Európában egyedülálló módon
27 százalék áfa terheli.
Így tehát az ára automatikusan majd egyharmaddal több, mint amennyi lenne.
A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) már többször adott be törvénymódosító javaslatot a Varga Mihály vezette Pénzügyminisztériumnak azzal, hogy csökkenjen az elektronikus könyv áfája, legutóbb idén márciusban, ám semmiféle választ nem kaptak. Az e-könyv szolgáltatásnak minősül Magyarországon a TEÁOR szerint, ezért a szolgáltatásokra jellemző 27 százalékos áfa nyomja.
Ezenfelül ugye leleményes nép a magyar: amit lehet, megszerez ingyen, ahogy teszi a filmek esetében is. Komplett regényeket, könyveket lehet letölteni különböző torrentoldalakról PDF-formátumban, illetve léteznek olyan zárt körű klubok, ahová a tagok feltöltenek műveket, amiket mások olvashatnak, cserébe ők is olvashatják a mások által feltöltött opuszokat.
További ok lehet, hogy az e-könyv-olvasáshoz kell egy készülék, egy úgynevezett e-olvasó, és ilyenje azért keveseknek van Magyarországon (az ára átlagban 30–40 ezer forint között mozog). Amerikában jóval elterjedtebb az e-könyv, ráadásul ott az Amazon lehetővé teszi, hogy ha valaki letölt egy művet, akkor azt több ember olvassa. Ugyanakkor mára az ilyen készülék nem nagyon divat, nem nagyon veszik az emberek, hiszen iPadre és telefonra is le lehet tölteni ezeket az alkalmazásokat.
Elektronikusan természetesen másképp is olvashatunk műveket ingyen anélkül, hogy illegális volna, például a Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) műveit, vagy az Országos Széchényi Könyvtárnak is van egy gyűjteménye, ahol olyan műveket olvashatunk, amelyeknek már lejárt a jogdíja.
Dr. Gál Katalin, az MKKE igazgatója elmondta, az e-könyv egyáltalán nem szorította ki a hagyományos print könyveket, piaci részesedése mindössze két százalék. Az európai olvasónak erős az igénye a kézbe vehető könyvre, a könyvbirtoklással kapcsolatban van egy romantikus vonzódása.
Gál szerint azt a kérdést is érdemes felvetni,
nem lenne-e jó egy úgynevezett könyvtörvény, mint amilyen például a németeknél van.
Ez szabályozhatná például azt, hogy egy könyv ára a megjelenéshez képest fél vagy egy éven belül nem lehetne olcsóbb, vagy hogy bizonyos társadalmi csoportok, a diákok és a pedagógusok számára a könyvek kedvezményesen vásárolhatóak legyenek. Kérdés persze, érdemes-e államilag szabályozni vagy egyáltalán belenyúlni piaci folyamatokba, de talán egy szakmai kérdésfeltevést, beszélgetéssorozatot megérne.
Dr. Kerekes Pál, az ELTE BTK Információs és Könyvtár Tanszékének címzetes egyetemi docense szerint
gyakorlatilag minden elérhető e-könyv formában,
ráadásul nagyon sok ingyenes platform van, például a különböző egyetemek is ingyenesen teszik hozzáférhetővé szakkönyveiket, kutatóik munkáit. Vannak persze fizetős fórumok is, például tudományos szakirodalmat a MeRSZ-en (Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás) lehet előfizetni, ez az Akadémiai Kiadó online okosportálja, félévenként 5 ezer forintért elérhetőek a kiadó által publikált tudományos tartalmak, szótárak.
Számos nagy hazai weboldalon vannak e-könyvek, a legnagyobb az e-book Magyarország oldal. Ha idegen nyelvű szakirodalomra van szükségünk, célszerű először az Amazonon tájékozódni, onnan szakkönyvportálra utalhatnak minket, de gyakran az Amazonon még olcsóbb is az adott tétel. Bizonyos szakkönyvek esetében, például ha valami kurrens, és azonnal kell, az is előfordulhat, hogy a digitális kiadás még drágább.
Ugyanakkor a könyves kultúra Magyarországon annyira hagyományos, annyira tartja magát, hogy az e-kultúra nem tör át egy bizonyos falat.
Kerekes szerint minden technika lehetséges, és van létjogosultsága, ha az olvasást segíti, és nem az államhoz kell rögtön fordulni. Fontos lenne, hogy maga a szerző szerezzen olvasói köröket magának, legyen aktív kapcsolata a saját célcsoportjával. Arra a kérdésre, hogy ez életszerű-e, kell-e ezzel a szerzőnek foglalkoznia az alkotás helyett vagy mellett, egyértelmű igen a válasza. „Ez nem újdonság egyáltalán, hiszen
Petőfi és Vörösmarty is maguknak gyűjtötték az olvasókat,
a Zalán futása először elkészült, utána Vörösmarty előfizetőket gyűjtött, levelezgetett, mindenféle baráti köröket célzott meg, Petőfi pedig Vörösmartyhoz fordult, hogy segítse őt bizonyos művei kiadásában.”
Kerekes még Pálóczi Horváth Ádámot (1760–1820) említi, aki a self publishing egyik kiváló, bő kétszáz évvel ezelőtti példája. Az ismeretlen verselgető, irodalmi levelező tartotta a kapcsolatot a kor literátoraival, köszöntő költeményeket írt a megyei élet nagyjairól. Alkalmi strófáit kedvelték, főúri körökben is elfogadták.
Hunyadi Jánosról Hunniás, vagy magyar Hunyadi címmel nemzeti eposzt írt, verses elbeszélése egy csapásra híressé tette. Keresni kezdték a társaságát, a kiadók, lapszerkesztők hirtelen kíváncsiak lettek munkáira. Innentől kezdve már sima út vezetett az országos elismertségig. Magát a művet azonban elsőre egyetlen kiadó sem fogadta el.
De a szerző bízott a művében, ezért kiadását maga szervezte meg. Facebook nélkül is tudta, hogy hálózatot kell kreálnia. Ahogy hozzákezdett művéhez, a legapróbb részletekre is kiterjedt a figyelme:
a kor potentátjainak és kisebb-nagyobb funkcionáriusainak elküldte, mi készül, és megkérte őket, hogy előre finanszírozzák könyve kiadását és a nyomdaköltséget.
Postás, orvos, tanár, lelkész, könyvkötő, újságíró kapták sorra a leveleket, majd mikor szépen összegyűlt előfizetői tábora, még csökkentette is az árat ötről négy pengőre.
Kerekes szerint rakjon ki néhány részletet művéből a Facebookra, menedzselje magát, csináljon weboldalt, szervezzen összejöveteleket könyve promotálása érdekében. Fogadja el azt a tényt, hogy a könyvkiadásnak az olvasó a központi figurája.
(Borítókép: Hannelore Foerster / Getty Images)